A Palesztina projekt

0

Glück Gábor/Sófar-újság/Nyíregyháza

Nem tudom, hallott e a nyájas olvasó a BDS nevű szervezetről. Ez egy kiterjedt mozgalom, amelynek célja Izrael lejáratása a nemzetközi porondon. Bojkottra igyekszik rávenni a különböző országok, elsősorban a fejlett nyugati világ országainak lakosait az izraeli árukkal, szolgáltatásokkal szemben. Akadályozni próbálja a különböző tudományos műhelyeket, egyetemeket az izraeli hasonló intézményekkel való együttműködésben. Sajnálatos módon ér is el sikereket, a célországokban meglehetős igény mutatkozik az Izrael ellenes érzelmek kinyilvánítására. Merthogy Izrael “szörnyű bűnöket” követne el a palesztin nép ellen. Ezek a bűnök valószínűleg egyedülállóak, hisz a világ bármely más részén előforduló konfliktusok nem váltanak ki hasonló indulatokat a széles közvéleményben. 

A kurd nép saját kultúrával, nyelvvel, történelmi hagyománnyal rendelkező nép, hozzávetőleg összefügő területen él.  E terület birtoklása négy ország, úgymint Törökország, Irán, Szíria és Irak között oszlik meg. A kurdok hiába küzdenek önállóságukért, sehonnan semmiféle támogatást nem kapnak. Érdekes módon a BDS nem hirdet bojkottot a kurdokat elnyomó országok ellen, amelyek időről időre súlyosan lecsapnak a jogaikért küzdő kurdokra. Ezek az akciók nem kímélik a civil lakosságot sem. Emlékezzünk csak, mikor 1986 és 89 között  az “Al Anfal” hadművelet keretében Szaddam iraki diktátor irtóhadjáratot indított a kurd, asszír és türkmén területek lakossága ellen. 1986 március tizenhatodikán megtámadták Halabdzsa kurd várost, ahol is “vegyi” Ali szervezésében mérges gázt vetettek be a civil, főleg nőkből és gyerekekből álló lakosság ellen. Ez volt a modern idők legnagyobb vegyifegyver támadása civilek ellen. A harcolni képes férfiakat tömegével lőtték agyon, akik rengeteg árvát, özvegyet hagytak hátra. A kurd áldozatok számát az Amnesty International hozzávetőleg 200 000 főre becsülte. Az 1967-ben izraeli fennhatóság alá került területeken negyven év alatt hozzávetőleg nyolcezer arab halt meg fegyveres konfliktusokban, körülbelül annyi, mint amennyi muszlim bosnyák férfit, köztük fiatal fiúkat gyilkolt meg Srebrenicában 1995 júliusában a Szerb Köztársasági Hadsereg.

Csak a világ közvéleménye nem egyformán érzékeny a különböző konfliktusokra. Kíváncsi lennék, ha az utcán találomra megkérdeznék az embereket, mit tudnak Halabdzsáról, hányan tudnák, egyáltalán miről is van szó, és ha a kérdés a palesztin – izraeli konfliktusra vonatkozna, akkor mi lenne a válasz….

Ezen írás kereteit szétfeszítené, ha a világban előforduló népirtásokat, jogtiprásokat számba venném, melyekre a közvélemény alig reagál. Elég csak a napjainkban is dúló szíriai polgárháborúra gondolni, a több százezer áldozatra, a menekülni kényszerülők millióira.

És a BDS célpontja kizárólag Izrael.

Az arab – izraeli konfliktus tárgyalása kapcsán nem mennék nagyon vissza az időben. Az 1967 – es hatnapos háború előtt nem léteztek Izrael által megszállt “palesztin ” területek. Ez az arabok mai álláspontja szerint is így van, hisz azt követelik, hogy Izrael vonuljon vissza a hatnapos háború előtti vonalakra, és akkor béke lesz. A probléma csupán az, hogy a hatnapos háború előtt sem volt béke, holott akkor nem voltak a mai értelemben vett “megszállt területek”. Ezzel szemben  létezett egy nagy palesztin állam, mely magában foglalta Palesztinának azon részét, melyet ma Jordániának neveznek, továbbá a Jordán folyó nyugati partját, Kelet – Jeruzsálemmel együtt. Ezen állam lakosságának nyolcvan százalékát a magát palesztinnak nevező arab nép tette ki. A gázai sáv Egyiptomhoz tartozott.

Tehát minden az övék volt abból, amit ma követelnek. Nem létezett palesztin probléma, és mégsem volt béke. Mert az arab országok nem ismerték el Izrael jogát a puszta léthez.

A Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) 1964 – ben jött létre, három évvel (!) a hatnapos háború előtt azzal a céllal, hogy felszabadítsa Palesztinát. Az alapokmányuk meghatározta, mit értenek ez alatt. Nem tartottak igényt a Jordániához tartozó Nyugati Partra, sem a gázai sávra, elismerték, hogy ezen területek Jordánia, illetve Egyiptom részei. Ők csak azokat a területeket akarták, amin Izrael akkor már létezett. 

A hatnapos háború után változott az álláspontjuk, mert mind a Nyugati Part, mind Gáza izraeli fennhatóság alá került. Most már egész Palesztinára igényt tartottak. 

Évekkel később újra változott a “Palesztina projekt”, mert az idő múlásával már nem volt célszerű az Izrael megsemmisítére való törekvést nyíltan emlegetni. Most már azt szeretnék, ha Izrael kivonulna a hatnapos háborúban elfoglalt összes területről,  beleértve Jeruzsálem óvárosának zsidó negyedét is, a Kotellel (Siratófal) együtt, és e területeken alapíthatnának államot. 

Nyilvánvaló, hogy ez az álláspont is csupán politikai termék, hisz tudják, hogy Izrael ezt nem fogadhatja el. De egykor ezeknek a területeknek ők voltak a gazdái, és úgy sem volt jó nekik (lásd feljebb). 1977 március 31.-én Zahir Mohszen, a PFSZ egyik akkori vezetője interjút adott a “Trouw” holland magazinnak. Azt mondta, hogy az arab nép egy, és a “Palesztina ” elmélet csak taktika, mely a cionizmus elleni harc eszköze összarab érdekből. 

 Csak a vak nem látja – meg azok a nemzetközi szervezetek és államok, amelyek ma is hatalmas összegekkel támogatják – hogy a “Palesztina projekt”-nek ma is az a célja, hogy Izrael szűnjön meg létezni.

A cikk eredetileg a Nyíregyházi Hitközség folyóiratának novemberi számában jelent meg.

                                                                                                                      

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..