Az antiszemiták hosszú orra (fordítás)

0
Jeremy Corbyn. Forrás: observer

Moti Kerpel: האף-הארוך-של-האנטישמים

Fordítás: Aser Róna/ujkelet.live

Gyakran elszórakoztat bennünket a bon mot: “a műtét sikerült, a beteg meghalt”; erre jön az új antiszemitizmus, azaz a politikai antiszemitizmus, ami a bozóttüzek sebességével terjed manapság a nyugati világban, és bebizonyítja, hogy létezik fordított eset is, amikor a műtét sikertelen volt, a páciens viszont már lábadozik, és nemsokára teljesen felépül.

A sikertelen műtét a Állam Látnokának, Binjamin Zeev (Teodor – a ford.) Herzlnek az antiszemitizmusra adott magyarázata, amely a későbbiekben a cionista ideológia alapvetésévé vált. Herzl próféciája Izrael állam megalapításáról nagy sikert aratott, de a legutóbbi időszak új antiszemitizmusa léket ütött a kikezdhetetlennek vélt diagnózison. Herzl szerint az antiszemitizmus fő oka a zsidóság szétszóratottságában rejlik, ebből ered a gyűlölet. Ha összegyűlnének a zsidók, mondta, és olyan nemzetté válnának, mint a többi nemzet, olyan államot alkotnának, mint a többi állam – elhalna az antiszemitizmus. Szerinte ez lenne a “zsidókérdés megoldása”. Herzl receptjét elfogadták, megvalósult a megoldás, amit a zsidók bajára javasolt, Izrael állama létrejött, de az antiszemitizmus nem szűnt meg.

Korunk antiszemitizmusa, a politikai antiszemitizmus elveti a cionista ideológia központi érveit, és nem hagy számunkra más választást, mint új alapokra helyezni a cionizmust: nincs többé “menedék”, nincs többé egzisztenciális cionizmus, van viszont cionista küldetés, ami a zsidó nép sajátja Ábrahám és Mózes ideje óta.

Az angol Labour párt vezére, Jeremy Corbyn és különféle BDS-beli barátai nagy szívességet tesznek nekünk. Bár egy részük egyelőre ódzkodik egyértelműen kimondani, de egyre többen merik vállalni emelt fővel, hogy Izrael államának nincs létjogosultsága.

Az antiszemitizmus jelenlegi formájában még egy fontos dolgot tanít nekünk: a zsidó identitás egy lényegi elemét definiálja a mai nemzedékben. Megteszi helyettünk, hogy rámutat a központi kérdésre. Nehéz zsidónak lenni. Elkötelezettséget, megfelelést követel. Így hát mindig voltak zsidók, akik inkább letagadták. Mindig akadtak, akik megszöktek önmaguk elől. Ezért bukkan föl mindig újra az antiszemitizmus, hogy emlékeztessen bennünket: kik vagyunk, mik vagyunk. És sohasem téved. Tükröt tart elénk. Sokkal pontosabban érti nálunk, hogy kik vagyunk mi. Kifinomult szaglása van.

Így volt ez a német főgonosz idején is. A zsidók megtagadták a zsidóságot, mint vallást. Szégyellték. Jött a német főgonosz, pusztuljon a neve is, és emlékeztette őket, hogy a zsidóság nem csak vallás. Amikor a liberális és felvilágosult német zsidók minden erejükkel bizonygatták, hogy nekik semmi közük az “ost juden”-hez, a kelet-európai zsidókhoz, azokhoz a “primitív vallásosokhoz”, ezzel remélve menteni a bőrüket, a gonosz emlékeztette őket, hogy a zsidóság sokkal több, mint vallás.

Most a zsidók újra megtagadják magukat. Ezúttal Izrael államát. Tagadják, hogy a zsidóság többek között – nem kizárólag – politikai ideológia is. Hogy a zsidóság nem csak vallás, nép, nemzet, ország, nyelv és kultúra, hanem politikai formátum, ha úgy tetszik, államiság is egyben. Erre jön az új antiszemitizmus és emlékeztet minket, hogy minden egyes zsidó azonosítható Izrael állammal. Ha akarja, ha nem. Ha pedig szökni akar a tények elől, akkor jönnek az antiszemiták, éppúgy, mint egykoron, és eszébe juttatják.

A liberális, felvilágosult zsidókról van szó, az amerikai Demokrata párt szavazóiról, akik úgy gondolják, éppen mint valaha a német zsidók, hogy ha megtagadják Izraelt, békén hagyják őket. Az ultraortodoxokról is szó van, akiket megtámadnak külföldön, mivel ironikusan a kívülállók Izrael állam képviselőit látják bennük. Legutóbb szukotkor egy manhattani chabad-sátorra ezt fújták fel: “Takarodjatok ki Gázából!” Egy éve egy szatmári haszidot támadtak meg Hollandiában, mint Izrael állam képviselőjét; a támadók kinevették, amikor azzal védekezett, hogy ő anticionista. Az antiszemiták nem válogatósak.

Persze ez nem csak ott történik. Itt nálunk is vannak emberek, akik kiütést kapnak attól a gondolattól, hogy Izrael állama a zsidó nép országa. Láttuk, milyen felzúdulást keltett legutóbb a Nemzetiségi Törvény. A felhördülés nagyrészben az imént elmondottak eredménye. De nem csak a baloldal ilyen, sok jobboldali sem érti meg az állam létének az értékét. Ennek a konkrét Izrael államnak. Annak, hogy egy állam. Vannak, akik kisajátítanák az államot; mások, a türelmetlenek, akik szerint minden dupla vagy semmi, és mivel az állam még nem tökéletes és vannak problémák, hát hagyni kell az egészet a fenébe.

Az ilyeneknek van szüksége a Jeremy Corbynokra, és a tükörre, amit elénk tartanak: az emlékeztetőkre; no meg persze az általuk közvetített üzenetre. Ő ugyan nem zsidó, de hosszú az orra. És tökéletes a szimata. Tudat alatt a Corbyn-félék már értik azt, amit nálunk sokan még maguknak sem hajlandók bevallani, hogy “a mi országunk, Izrael országa Isten trónjának alapja a földön, minden törekvése, hogy Isten egy, és Neve egy legyen, mert ez a legmagasabb igazság és boldogság.” (RavKook, Orot Jiszrael). Ez az oka a patológikus gyűlöletnek. Ebben gyökeredzik az zsidógyűlölet, és azon belül a politikai antiszemitizmus. Ők tényleg felfogják az államiság által hordozott értéket. Érdemes lenne hallgatni rájuk.

Forrás:

http://www.olam-katan.co.il/מאמרים/item/3978-האף-הארוך-של-האנטישמים)

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..