Előre szólok

0

Gideon Peer/ujkelet.live

A Pészách karnyújtásnyira van, még egy kicsit kell várni a Széder-estére.

A minden jóval terített asztal elkerülhetetlen tartozéka a bor. Hol ilyen, hol olyan fajta, de valamivel koccantani kell, meg a többi, borral kapcsolatos, előírásos dolgot is meg kell tennünk, tehát, a borosflaskónak helye van, sőt, előkelő helye.

Jó borral kell előrukkolni – gondolhatnánk, ahhoz viszont meg kell nyitni a bugyellárist.

Nem feltétlenül. Az emberek nagy többsége ugyanis nem igazából ért a borokhoz, csak úgy csinál, mintha fogalma lenne, mi gördül le a torkán. Különösen igaz ez Izrael népére, nagyon kevesen vannak – akárhogy is csettintenek, dicsérgetnek, bólogatnak –, akik értenek ahhoz, amit éppen az ajkukhoz emelnek.

Miért írom le mindezt?

Mert meg akarom óvni népemet, hogy nagy összegeket fektessen a borospalackokba, kár a pénzért, igazából szinte senki sem tudja, mit iszik.

Most nyilván felhúzza a szemöldökét a kedves olvasó, és hajlandó bíróság előtt állítani, hogy egész életében, születése pillanatától (illetve nyolc nappal utána) mind a mai napig elismert borszakértő.

Tessék megengedni, hogy kétkedjek.  Számtalanszor tanúja voltam az ellenkezőjének, és ha tovább hitetlenkedik a fentebb említett olvasó, igazamat külföldi példával is bizonyítom.

Amerikában, igen, az Egyesült Államokban, ahol arról híresek az állampolgárok, hogy tökéletesen tisztában vannak azzal, mit engednek le a torkukon, felmérést végeztek. A (szerencsés) kísérleti alanyok elé flaskókat állítottak. Volt olyan, amely 1,35 dollárba került, és olyan, ami 150 dollárba.

Elvileg jelentős különbségnek kellett volna lenni a kettő között, ízre, zamatra nézve. Volt is, de ezt a kísérletben részt vevők nem érzékelték. Vedelték ezt is, és azt is. Amikor megkérdezték tőlük, melyik ízlett leginkább, mindegyik állította, nagyon finom volt mind, igazi minőségi bor…  

Én szóltam!

Hozzászólás

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.