Sáfrán István beszélgetései

0
Kohn bácsival beszélget Csodaországban © Sáfrán István/ujkelet.live

Gideon Peer/ujkelet.live

Az úgy kezdődött, hogy néhány évvel ezelőtt egy Aranytollas újságíró Budapestről Izraelbe alijázott, és mindjárt meg is írta újbevándorlós élményeit „Itthonról haza” címmel. Ez 2015-ben volt. Az a bizonyos Aranytoll ezután sem került polcra, az Új Kelet online hasábjain közölte tanulságos, blikkfangos, humoros történeteit, amelyben a szerző beszélget öreg barátjával, a képzeletbeli Kohn bácsival. Miről? Mindenről. A világ dolgairól, Izraelről, meg a sok-sok apróságról, amely a szerzőt – és persze Kohn bácsit is – zavarja, érdekli és figyelemre méltatja.

Aztán Kohn bácsi rangban előlépett, már nem csak egy-egy írásban osztja bölcselkedéseit, tanításait, hanem könyv alakban is megjelent, ennek az eseménynek vagyunk most, napjainkban tanúi.

A Kiryat Atában található Art nyomda segítette világra az új könyvet, amelynek a szerző a „Kohn bácsival beszélget Csodaországban Sáfrán István” címet adta.

A könyv megjelenésében közreműködtek még Kodrucz Sándor (címlapfotó), dr. Sámi Jolán (irodalmi szerkesztő, különben meg – civilben – a szerző felesége), valamint Petrik Ádám (grafika).

Sáfrán István irodalmi munkásságáról még azt (is) kell tudni, hogy a fent említetteken kívül (eddig) négy könyve jelent meg (Magyarországon), Vak voltam (1987), Akkor is, ha egyedül maradok (1988), Íme, az ember (1989), és Best’s Heller (2013).

Nem kifejezetten életrajzi adat, de hadd dicsekedjek: Sáfrán Istvánt (és a fent említett Heller Tamást) személyesen ismerem évtizedek óta, miután valamennyien debreceniek vagyunk, ott nőttünk fel, ki magasabbra, ki kevésbé magasra, mindenesetre a debreceni talaj minőségi volt, lehetőséget adott az ifjú titánok kibontakozására.

Egyszer volt, hol nem volt /ujkelet.live

Sáfrán István aztán Pestre került – ki nem? – ott lett hírlapíró, nevezetesen a Népszabadság olvasóit örvendeztette meg cikkeivel.

Kohn bácsiról is néhány szót: okos, ravasz, de mindenekelőtt bölcs öreg zsidó, aki mindent látott az életben, és annak az ellenkezőjét is. Már csak morgolódik, dohog, füstölög, dünnyög, próbálja megérteni az új világot, de amikor már leginkább feladhatná, csavar egyet gondolatain, úgy alakítja azokat, hogy tanulhasson belőle ifjabb beszélgetőpartnere, még azon az áron is, hogy alkalmasint tréfával vágja ki magát szorult helyzetéből.

Az a zsidó ő – mondja a szerző – aki egy kicsit tulajdonképpen mi mindannyian vagyunk. A hívő templomba járó, a Messiás eljövetelében bízó és meggyőződéses ateista… Mert vállaljuk vagy sem, génjeinkben ott rejtőznek az apró Kohn bácsik.

Miről szól a könyv? Minden megtalálható benne, ami csak szemszájnak ingere. Vagy ahogy Kabos mondaná, ebből is egy kicsi, meg abból is egy kicsi…

Végül egy Kohn bácsi idézet a könyvből, örök tanúságúl:

„… Soha nem mondta neked az apád, hogy az okos zsidó nem issza a szeszt, hanem méri? …”     

 

Hozzászólás

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.