Újévi fogadalmak

0
Fotó: Tel Aviv streetart - BeinHarim/courtesy

Gideon Peer/ujkelet.live

Ott, ahol anno a Holttengeri-tekercseket találták, vagyis attól nem messze, a régészek leltek néhány kőtáblát, amelyen eleink azt számolgatták, hogyan rendezzék el a napokat, hónapokat, hogy végül is év kerekedjék ki belőle. A számítások – a tudósok tanúsága szerint – igen fejlett matematikai készségről tanúskodtak, csak azt volt nehéz kideríteni, mire is ment ki a játék, mire szerettek volna őseink rájönni.

Most is a véletlen segített. Az egyik kőre egy szöveg volt vésve, amelyet éppen újévkor fogalmazott meg – a szövegértelmezés alapján – egy ó-hölgy.

A többezer éve élt asszony ebben leírja, hogy mit fog tenni, illetve mit nem az új évben. Érdekes a felfedezésben, hogy lényegileg nincs nagy eltérés az akkori, és a mostani ember újévi fogadalma között. A hölgy ígéretet tesz saját magának, hogy az újév első napjától kezdve jobban odafigyel majd a táplálkozásra, és igyekszik egészségesebb életmódot folytatni, sokkal egészségesebbet, mint azt az óévben tette, beleértve a rendszeres mozgást és a korai lefekvést. Azt is megemlítette, hogy a napi 30 cigaretta helyett ezután maximum tízet szív el.

Jómagam is hasonló ígéretekkel fogadtam a 2018-as évet. Ebből is látszik, a világ nem sokat változott, illetve a benne élő emberek nem, mert nagyjából ugyanazok a problémák foglalkoztatnak bennünket, mint a néhány ezer évvel ezelőttieket, ha saját magunkról van szó.

Mire tettem örök fogadalmat? Természetesen elsősorban a természetes életmóddal kapcsolatos dolgokra. Elhatároztam, hogy január 1-től kezdve napi szinten kocogom, kezdetben minimum öt kilométert. A táplálkozásomból kivonom a szénhidrátot, rá sem nézek, többet nem állok tátott szájjal a cukrászdák sütemény-pultjai előtt, de még a kávémba sem teszek cukrot. Egyáltalán, a kávéfogyasztásomat is mérséklem, napi háromnál akkor sem iszom többet, ha beduin gyerekek hullanak is az égből.

Korán kelek, és korán fekszem, minimumra csökkentem azt az időszakot, amelyet a számítógép és a televízió mellett ülve töltök. Embertársaimhoz kedves leszek, mosolyogva veszem tudomásul az ellenem irányuló intrikákat, a magam részéről senkiről semmi rosszat nem mondok, egy elmarasztaló szó sem fogja elhagyni az ajkamat.

Ma január 12-e van. Jelentős dátum, akárki akármit is mond. Ugyanis a mai napig sikerült betartanom újévi fogadalmaimat. Tovább nem bírom. Csontsoványra fogytam, négykézlábra ereszkedve nyalom fel a mások által kilögybintett kávét, és bárgyú mosollyal szemlélem embertársaimat, akik kézlegyintéssel intéznek el, és menekülnek elölem.

Kész! Többet nem nézek a tükörbe, nem mondom, hogy mától más ember leszek, mert nem leszek az. Újra egész nap a számítógép mellett ülök, leszámítva, ha a tévével szemben foglalok helyet. Nem szívom be a friss levegőt, mert még az orromat sem dugom ki az utcára, és ha igen, kizárólag autóval. Rászokom a cigarettára, napi két dobozzal. Dobostortát fogok enni minden nap többször is, meg zserbót, a kávét vödörből iszom, és kizárólag zsírtól csepegő húst fogyasztok…

És – természetesen – hagymát eszem hagymával…    

Hozzászólás

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.