Születésnapi ajándék

0

Gideon Peer/ujkelet.live

Születésnapomra nem kaptam ajándékot lányaimtól.

Persze, nem akarom felhánytorgatni, nem ilyen egyszerű. Én kértem, hogy ne vegyenek semmit, mivel mindenem megvan. Kitart, ha száz évig élek is, és semmi értelme, hogy feleslegesen szórják a pénzt.

Némileg meglepődtem, amikor tényleg nem hoztak semmit, ugyanakkor jóleső érzéssel nyugtáztam, hogy még van szavam, leszármazottjaim hiába nőttek nagyra, férjeik, saját gyerekeik vannak, mégis, szófogadók, hallgatnak rám, még mindig az van, amit én mondok, amit én akarok.

Magad uram, ha szolgád nincsen!

Mit jelent ez magyarra lefordítva?

Ha Mohamed nem megy a hegyhez, a hegy jön Mohamedhez. Elhatároztam, saját magamat lepem meg. De mivel?

Szétnéztem a lakásban. Többhetes por állt a kanapén, a televízió képernyőjén, a könyvszekrényről nem is beszélve. A mosogatóban toronyház tányérokból és lábasokból. Tovább is van, mondhatnám, de nem részletezem.

Már tudtam, mivel szerezhetnék magamnak örömet: ha kitakarítok.

Persze, nem volt ez mindig így. Az idők folyamán több takarítónő járt nálam, jók, rosszak, és nagyon rosszak. Végül valamennyien elmentek, elillantak, ki ezért, ki azért, de főleg, mert kiderült, takarítani kellett volna. Egyedül maradtam, mint a focista, akit lesre futtatnak.

Egy kis tudományos visszapillantás. A takarítás eredetileg nem férfimunka. Tény, hogy mind a mai napig több nő van a szakmában, mint férfi, ami főleg azzal magyarázható, hogy rendkívül nehéz fizikai tevékenységről van szó. Igazából nem is tudom, a nők hogyan képesek elvégezni, nyilván szerencsés testi felépítésüknek köszönhetően.

De filozofálásra nem volt idő, a kávé, a hírek meghallgatása és a délutáni szundi után nem maradt sok választásom, kénytelen-kelletlen munkához láttam. Elhatároztam, követem a nagy költő szavait, csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen…

Közben hangosan, magamból kikelve korholtam magam az infantilis ötletemért.

De már benne voltam, a születésnapom egyre közeledett, nem állhattam magam elé üres kézzel, mit mondok majd? Ahogy magamat ismerem, jobb nem tudni. Nem kockáztathattam.

Elővettem a partvist. Óvatosan tartottam a kezemben, mert egyszer már felhorzsolta a bőrömet a hüvelykujjam tövében, igaz, évtizedekkel ezelőtt, bár arra nem tudok visszaemlékezni, hogy valaha is takarítottam volna. Talán álmomban, egy nehéz vacsorát követően.

Van olyan, hogy vizesvödör, meg felmosórongy. Mindkettőnek személyesen bemutatkoztam, a lapáttal és a partvissal addigra már – mondjuk úgy – bensőséges viszonyt alakítottam ki. Színt úgy a porszívóval.

Már említettem, a takarítás nem férfinak való elfoglaltság. Lihegtem, izzadtam, felugrott a vérnyomásom. Már majdnem elvéreztem, amikor mentőötletem támadt.

Fele lakást takarítottam ki. Annyira futotta. Viszont ezzel megoldottam a következő születésnapi ajándékozás problémáját is. Ha majd bírom erővel. Már csak azért is, mert addigra egy évvel idősebb leszek. Ha leszek.

Eljött a nagy nap. Nem akarok dicsekedni, frenetikus sikert arattam! Azt látni kellett volna…

Boldod Születésnapot Géza!!!!
/gif: artie.com/

 

Hozzászólás

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.