Veszprémy László Bernát/ujkelet.live
Tényleg Magyarország lenne Izrael legelkötelezettebb partnere? Mit jelenthet egy izraeli szakértő szerint az Amerika-Közép-Európa-Izrael háromszög? Mi az új antiszemitizmus? A Visegrádi Négyekről és Izraelről szervezett konferenciát Budapesten a Századvég.
Barthel-Rúzsa Zsolt, a Századvég Alapítvány elnöke a november 15-ei konferencia bevezetőjében azzal kezdte, hogy mint látjuk, Európa nyugati fele más úton jár, olyan kihívásokkal küzd, amelyekkel nem bír el.
A teljes európai közvéleményt vizsgáló felméréseik szerint a nyugat-európai gondolkodás ma nagyban eltér a kelet-európaitól. Nyugatin a tolerancia és a multikulturalizmus „mindent elsöpör”, és közben elveszítik az emberek az identitásukat, „importálják az intoleranciát”. Itt minden bizonnyal a muzulmán, harmadik világbeli bevándorlók közötti antiszemitizmus ismert jelenségére utalt.
Izraelt és Magyarországot, Izraelt és a V4-eket bevezetője szerint még erősebb kapcsolatok jellemzik ezért ma, és az erősödés fontos terepe az identitás megőrzésének fontossága. Ennek példájaként látta Barthel-Rúzsa Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök idén nyári Budapesti látogatását, „egyértelmű jeleként” pedig, hogy Izraelnek az Európai Unión belül a V4 országok a legjobb partnerei, és azon belül is Magyarország a zsidó állam „legerősebb és legjobb szövetségese”.
Barthel-Rúzsa szintúgy fontosnak tartotta, hogy Magyarországon él Európa második legnagyobb zsidó közössége, és a kontinens legnagyobb zsinagógája. A magyar zsidó közösséget bevezetőjében a magyar nemzet integráns részének nevezte, a magyar kultúra gazdagítóinak, és tisztázta, hogy itt biztonságban élhetnek. Szavait azzal zárta – bevezetőjével némileg ellentétben kerülve -, hogy „van alternatíva az intoleranciával szemben, a multikultival szemben”.
Az Iszlám állam és a terrorizmus elleni harc
Siklósi Péter, a Honvédelmi Minisztérium védelempolitikáért felelő helyettes államtitkára előadását azzal kezdte, hogy a friss hírek szerint a szír hadsereg legyőzte az Iszlám Államot, majd feltette a kérdést, hogy valóban megszűnt-e a terrorállam. Szerinte az Iszlám Állam és a terrorizmus jelensége még velünk lesz sokáig.
Mint kifejtette, az iszlám szélsőség ellen vívott háború 1300 éves. 2014-ben azért volt kiemelkedően sikeres a terrorizmus, mert széles szunnita rétegeket szólított meg.
A külföldi harcosokról azt mondta, hogy „magától értetődő”, hogy visszajönnek Európába, és támadnak. Külön kiemelte a volt Szovjetunió területeire, az Észak-Kaukázusba hazatérő harcosok problémáját. A Balkán különösen érinti Magyarországot, néhány százas – helyi szinten jelentős – csoportok harcoltak a dzsihadisták oldalán Koszovóból, Boszniából, Macedóniából. Egy balkáni konfliktus teret adhat a hazatérő harcosoknak, és egy afrikai iszlám kalifátus kialakulásának lehetőségét pedig egyenesen „rémálom szcenáriónak” nevezte Siklós.
Wagner Péter, a Külügyi és Külgazdasági Intézet helyettes kutatója nem tartotta ilyen veszélyesnek a kalifátus kialakulását, és rámutatott, hogy az arab társadalmakban nem finomkodnak halottak mutatásakor, míg Európában nem tartjuk korrektnek a halott amerikai katonák, gyerekek mutatását.
A beszélgetés során a víz világpolitikai szerepe is felmerült
A Visegrádi Négyek izraeli szemszögből
Eitan Gilboa, az Israel Public Policy Forum nonprofit akadémiai szervezet vezetője arról beszélt, hogy gyakran nyugati koncepciók alapján ítéljük meg a Közel-Keletet, melynek még a neve is nyugati, brit koncepció. Az amerikaiak, angolok, franciák tévesek hitték azt, hogy a diktátorok eltávolításával demokráciák születnek a Közel-Keleten.
Érdekfeszítő volt eszmefuttatása, mely szerint az ISIS sikere a muszlimok törekvéseinek, identitásának, küldetéstudatának is eredménye. Szintúgy sikeresnek ítélte az ISIS szociális médiában való törekvéseit, melyeket szerinte profik készítettek, akik a nyugatról érkeztek. A jelenség annak a része, hogy manapság az államok szerepeit részben betöltő erők jelentik az új kihívásokat, mint az ISIS, a Hezbollah, vagy a Hamász.
Ezek után Amerikáról, mint szuperhatalomról, az EU-ról, mint nemzetek feletti szereplőről, és a Visegrádi Négyekről, mint regionális szövetségről beszélt.
Gilboa Obama Iránról, Izraelről, Szíriáról szóló politikáit „katasztrófák okozójának” nevezte. Kiemelte, hogy Trump alatt a változások számos téren pozitív irányba indultak.
Az EU Izraellel szembeni politikáját, melyet főleg Németország és Franciaország befolyásol, kontraproduktívnak nevezte. Mint érvelt, csak az izraelieket vádolják, és úgy csinálnak, mintha Izrael lenne a közel-keleti békétlenség fő oka.
Közép-Európa azonban a Trump-féle oldalon van, amely új szemléletet hoz. Gilboa, mint mondta, azért említette a V4-eket, mert a szövetséget a négy tag befolyásának növelésére hozták létre. Mint mondta, vannak eltérések a V4 álláspontjai között, „ám egyetértés létezik Izraellel kapcsolatban”. A V4 nagy szerepe tehát az lehet, hogy „új ötletekkel ismerteti meg Nyugat-Európát”, és jobb betekintést adhat az izraeli-palesztin konfliktusba, mert egyelőre a nyugatnak „semmi fogalma nincs arról, hogy mi folyik ott valójában”.
Netanjahu budapesti látogatását, és a V4 miniszterelnökeivel való találkozását nagyon fontosnak nevezte, és kiemelte, hogy a következő találkozó Jeruzsálemben lesz. Ezt nagyon hasznosnak és erős gesztusnak látná, mivel a V4 országok segíthetnek az EU meggyőzésében, és Izrael segíthet a V4 országoknak amerikai kapcsolataik ápolásában. A Trump és V4-ek közötti kapcsolatot egymást erősítő és kiegészítő kapcsolatnak látta, mely közös célokra tör.
Gilboa a víz jelentőségét a világpolitikában „mítosznak” nevezte, mint mondta, a szennyvíz 80%-át öntözésre használják, tisztítják Izraelben.
Németh Zsolt szavai Izraelről
Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke beszédében felelevenített egy anekdotát, mely során Elie Wieseltől állítólag megkérdezte Barack Obama, hogy mi a jelentősége Izraelnek? Wiesel állítólag meglepett – és itt hosszasan idézett – válaszában arról beszélt, hogy Izrael a zsidó nép életét garantálja és megvalósítja a próféták ígéreteit. Ezért most, aki Izrael államát támadja az a zsidó nép merő túlélését veszélyezteti – idézte Wieselt Németh, aki szerint a fentiek „jó választ” jelentettek Obama kérdésére.
Németh ezek után arról beszélt, hogy az államiság, a történelem és az identitás közös nevezők a magyarok és az izraeliek számára. A kép még szélesebb, vélte Németh, ha Bibó Istvánt vesszük elő, a kelet-európai kis államokról szóló esszéje kapcsán: az írás megmagyarázza, hogy a közép-európai nemzetek miért viselkednek egy bizonyos módon a nemzetállamiság koncepciója felé. Mint vélte, mikor a nemzetek Európájáról beszél, akkor a nemzetállam fontosságáról szól.
Mindebben partner Izrael, ugyanis „közösségi kompetenciánkat erősíteni kell”, és „Izraellel való megértésünk legfontosabb aspektusa” ez. Izraelre, vélte Németh, demokráciaként tekintenek Magyarországon, és az európai értékek közel-keleti bástyájaként.
Netanjahu budapesti látogatása szerinte ezért is volt fontos, ugyanis külföldi politikusok éppen antiszemitizmussal vádolták a magyar kormányt. Itt szóba hozta a bevándorlás kérdését is, mellyel kapcsolatban „számításba kell venni a milliós európai zsidó közösséget”, akiknek biztonságát garantálni kell. „Mi Magyarországon mindent megteszünk, hogy megvédjük a nagy zsidó közösséget”, „mégpedig nem minden eredmény nélkül”.
Szavait azzal zárta, hogy mikor a közel-keleti térség államaival foglalkozunk – mint Törökország, Egyiptom és Irán -, figyelemmel kell lennünk az izraeli álláspontra, izraeli érdekekre.
A közönség kérdései gazdaságra, biztonságpolitikára, az antiszemitizmus kérdésére vonatkoztak. Gilboa egyik feleletében kifejtette: az antiszemitizmus legnagyobb az arab államokban, ez után sorban Nyugat-Európa következik, ahol „főleg a liberális-bal” antiszemita, mégpedig Angliában, Franciaországban, Hollandiában és a skandináv államokban. Ezek a pártok „együttműködnek a radikális iszlámmal”, dacára annak, hogy „semmi közös értéket nem vallanak”. A radikális jobboldal is tud antiszemita lenni Gilboa szerint.
Mint végül vélte, a fenti három antiszemitizmus – arab, szélsőbaloldali és szélsőjobboldali – „rosszabbak, mint bármifajta antiszemitizmus, amit Közép-Európában találni lehet”.
