Mazal Tov Ági!

0
Ági Bar-Sela - Mazel Tov!

Izrael arcai 3. rész

 

 

Prókay Szilvia írása

 

 

Az egyik előadáson láttam meg a Drory Könyvtárban, Tel-Avivban. Aztán később egy másik ilyen alkalommal szóba elegyedtem a barátnőjével, aki mint kiderült, Barcelonából volt itt látogatóban Áginál. Gyermekkorukból, Pestről ismerik egymást. A 30-as, 40-es években mindkét család a legelőkelőbb polgári családok közé tartozott, akik a háború után megmaradtak belőlük, szétszóródtak szerte a világban. Évi Barcelonába került, Ági ’49-ben indult el Izraelbe egy szál esőkabátban – ezt már egy újbóli látogatásom alkalmával tudom meg tőle, miután a közösségi hálón megkérem, hogy beszélgethessünk.

Emlékszem, amint a júniusi 40 fokban kutyagolok fel Givatayim emelkedőin, hogy találkozhassam Ágival.

Az első perctől úgy folyik a társalgás, mintha mindig is ismertük volna egymást. Egyszerűen berendezett, de kellemes nappalijában a falakon régi idők hölgyeinek olajportréi és a dohányzó asztalra kikészített könyvek és albumok ragadják meg a figyelmemet. Azonnal elém teszi az egyiket és a családjáról kezd mesélni. A „Fejér és Dános Építészmérnökök, Építési Vállalkozók kivitelezett építkezéseinek jegyzéke 1906-1931.” Ahogy végiglapozom, úgy tűnik, mintha fél Budapestet ők építették volna fel a XX. század első harminc évében. S azon kívül még mimindent a nagy Magyarország városaiban! Minden egyes építkezésről fényképes dokumentáció készült; feltüntetve az épületek címét, az építtetőt, a tervezőt és az elkészülés évszámát.

Középületek – pl. Kőbányai Állami Főgimnázium, Orth. Izr. Hitközségi Iskola, Duna-Száva-Adria Vasút épülete étteremmel, Ferencvárosi Torna Club nagytribün, Nagyvásárcsarnok, MÁV Kórház. Számtalan bérház és bérpalota Pesten és Budán, kislakásos bérházcsoportok és telepek a „székesfőváros” külsőbb területein. Kastélyok, nyaralók, magánlakóházak, a Pasaréti úti (Bauhaus stílusú) családiház-mintatelep, gyárak és kisebb gyárépületek a hozzájuk kapcsolódó igazgatói és munkáslakásokkal, bánya és ipartelepek, tisztviselőházak, templomok, zsinagógák, színházak, filmszínházak, üzletházak, csatornaépítések… a múzeumba való könyvnek ez az egy példánya maradt fenn – Áginál.

A bérpaloták, ahol Ági a gyermekéveket töltötte, szintén megtalálhatók a nagyapa és apa építészirodájának albumjában. Annak idején az egész kiterjedt család, nagyszülőkkel, nagynénikkel, nagybácsikkal, unokatestvérekkel együtt a Falk Miksa utcai és a Szabadság téri palotákban lakott. Ági átvezet a szomszédos szobába, ez az ebédlő, ahol a mostani, tel-avivi családja gyűlik össze a shabati vacsorákra – de erről majd később! A falon egy húszas évek beli fotó az akkori családról a belvárosi palotában.

A Dános – Fejér család. Fotó: courtesy

Szabó István filmje, A napfény íze jut eszembe. Az ősök az építéssel foglalkoztak és jó polgárai akartak lenni a társadalomnak. De a vészkorszak végére csak a nők maradtak meg a családból, és az is csoda volt.

Ági új életet kezdett Izraelben, három fiút nevelt fel és gondoskodott a megmaradt nagyszülőkről. Évtizedekig nyolcan laktak együtt, először a Bitsaronon, majd a Givatayim-béli lakásban. És a semmiből vendégül látta mindig azokat, akik jöttek Izraelbe. Ki mindenki járt itt vendégségben az évtizedek során? Például Kármán Tódor (1881-1963), akit a szuperszonikus repülés atyjaként, valamint a rakétatechnológia és a hiperszonikus űrhajózás egyik úttörőjeként ismerünk.

Doráti Antal (1906-1988), aki 1960-ban járt először Izraelben a Londoni Szimfonikus Zenekarral, s ettől kezdve 1970-ig minden évadban visszatért, s az Izraeli Filharmonikusokat is vezényelte.

„Enni sokáig nem volt mit. Dehát az csak természetes volt, hogy jöttek!” – mondja Ági.

Manapság, amikor én is betérhetek a házba, úgy érzem magam, mint gyermekkoromban nagymamánál. Reggel ki van készítve a kotyogós kávé az asztalra, házi lekvár, utánozhatatlan sajtos pogácsa. A húsleves, a bableves is a gyerekkori ízeket idézi. „Mindig kell legyen itthon pogácsa, bab és rakottkrumpli, mert azt nagyon szeretik. Akármelyik jön, legyen itthon, amit szeret!” – Három fia, menyei, 8 unoka és 3 dédunoka jár hozzá rendszeresen. Ő vezette be a családban, hogy minden péntek este valakinél összegyűlik apraja-nagyja a vacsorára.

És most szeptemberben is 6 fiatal felnőtt unokájával látogatott Budapestre; a gyerekek élvezték a belvárosi életet, de elmentek a nagymamával az emlékhelyekre is.

Szaftaval Budapesten. Fotó: facebook

Ági a mai napig a hét bizonyos napjain bejár dolgozni Tel-Avivba. Délutánonként úszni megy, esténként, miközben nézi a híreket, pulóvert köt – az unokák reklamálnak: „Most kinek kötsz Safta?” Mindenben topon van – moziban, színházban, koncertteremben mit érdemes látni, hallani, milyen érdekes könyv jelent meg; amikor nála vagyok, azt sem tudom, melyik könyvhöz kapjak, ami kuriózum, amit még érdemes elolvasni. A kora béli barátnői, barátai lassacskán elhalnak mellőle. Akik még vannak, azokat hétvégeken látogatja vagy kórházban, vagy idősek otthonában. A fiatalabb ismerősökről, mindenkiről kérdez, kivel mi van, ha mondom, hogy valakinek valami nehézsége akadt, egy pillanatnyi gondolkodás után már sorolja, hogyan lehet segíteni. Kiterjedt levelezést folytat a világ minden táján élő rokonokkal, barátokkal. És mesél és mesél – mindenről eszébe jut valami régi történet, egy újabb érdekes story, utazások, mindenre van valami frappáns gondolata, humoros megjegyzése, amin nevetünk nagyokat. Kék szemei világítanak, mindig szolidan elegáns és mindig úrinő. Néha úgy átölelném és mondanám, mennyire szeretem. De Áginál nincsenek nagy szavak. Csak a cselekvő szeretet van.

Ági, mint mindig. Fotó: facebook

Mazal tov!

Boldog születésnapot Ági!

 

Hozzászólás