Kultúra

A Ramadánról, egy kicsit másként

Kati Yael Hirschberg interjúja

Az olvasók számára ismerősen cseng a szó, ramadán. Valószínűleg a többség nagyjából el tudja helyezni térben, és időben, hogy akkor böjtölnek a muzulmánok. Akik ennél többet szeretnének tudni, azoknak számos lexikon, szószedet és ismeretterjesztő online felület áll a rendelkezésére, illetve a magazinok is meg szoktak jelentetni egy-egy kisebb, érdekességeket tartalmazó írást. Mi az idei évben élünk a lehetőséggel, hogy nem kell messzire mennünk egy muzulmán ismerősért, aki szíves örömest mesélt arról, hogy mi is ez az ünnep tulajdonképpen. Riportalanyom Fawaz, aki majdnem tíz éve dolgozik a Jad Vasem Holokauszt Múzeumban. Fawaznak öt gyermeke van, a fővárostól keletre elterülő, szűk utcácskákból és hatalmas toronyházakból álló Shuafat plitimben, azaz menekülttáborban lakik. Sokak számára ez a szó automatikusan megjelenít egy nyomortelepet, ahonnan se ki, se be nem járhat senki. Shuafat nem ilyen, 
Fawaz állítja, hogy szeret ott élni, és bár lett volna lehetősége elköltözi egy közeli arab kisvárosba, nem tette meg. Oda járnak a gyerekek iskolába, óvodába, az ENSZ jóvoltából az oktatás ingyenes, és egy-két különleges napot leszámítva egész évben gond nélkül be tud járni dolgozni. Egyedül az ellenőrzőpontoknál kialakuló reggeli dugók okoznak neki állandó bosszúságot, de ilyenkor, Ramadán idején, a várakozási idő felére csökken.

A ramadán vasárnap este vette kezdetét – kezdi a tájékoztatást Fawaz – és a családi hagyományoknak megfelelően a két testvérével és azok teljes családjával az anyukánál gyűltek össze az ünnepi vacsorára, az iftár-ra. Körülbelül húsz felnőtt vett részt a lakomán és még egyszer ennyi gyermek. A ramadán családi ünnep, hiába van Fawaznak három kamaszkorú fia is, fel sem merülhet, hogy ők inkább a barátaikkal vacsorázzanak a család helyett. Egész évben csak ilyenkor, ebben az egy hónapban van együtt a család estéről-estére, ennyit igazán el kell tudnia viselni egy kamasznak is. Főleg hogy a gyerekek igen korán, hét éves kortól elkezdenek “barátkozni” a böjttel, ami a ramadán legerősebb pillére. A böjtölésre szoktatás pontosan úgy zajlik, ahogy vallásos zsidó családokban történik, évről-évre, fokozatosan kell hozzászokniuk a gyerekeknek (a lányoknak is) ahhoz, hogy miként lehet elviselni az éhséget és a szomjúságot. Mind a két vallásban 13 éves kortól kötelező megtartani a böjtölés összes szabályát, tehát egy 10-12 éves gyerek (a kezdési időszak eltérhet, de a pubertás kezdetétől minden irányzat szerint kötelező) már szinte teljesen azonos szabályok szerint él a ramadán alatt, mint egy felnőtt. Így aztán érthető okokból nem olyan nagy az ellenkezés a kamaszokban sem, hogy rendes, finom és laktató ételekből álló vacsorával fejezzék be a napot.

A böjt napkeltétől napnyugtáig tart. Ebben a nyáron igen hosszú időszakban sem enni, sem inni nem szabad. Az iftárra, az ünnepi vacsorára este nyolc óra körül kerül sor, és elhúzódik kb. fél tízig, amikor is kezdetét veszi az esti nagy ima, amire a család férfitagjai közösen vonulnak el a mecsetekbe. Ennek éjfél előtt egy órával van vége, ekkor térhet nyugovóra a család. A pihenés nem tart sokáig, mert a hit szerint a hajnali három órakor kezdődő ima is kötelező, és célszerű azt is a mecsetekben végrehajtani. Ha valakinek ez túl megterhelő – mint például Fawaznak, akinek hat órakor már úton kell lennie – az imádkozhat otthon, és akkor egy rövid időre még visszaalhat, de úgy kell megterveznie a napját, hogy még legyen ideje a nap feljövetele előtt reggelizni. A reggelizés után se inni, se enni, se cigarettázni nem lehet. Fawaz állitja, hogy az első 3-4 nap a legnehezebb, akkor igazi kihívás megtartani a böjti előírásokat, de mivel a hívő muzulmánok szeretik a ramadánt, és örömmel tartják magukat az előírásokhoz, ezért nem szokás panaszkodni. Az első pár nap után a szervezetük alkalmazkodik, és jóval könnyebben viselik a nehézségeket. Nem kell, sőt, kifejezetten tilos böjtölnie azoknak, akik betegek. Az ő számukra két lehetőség létezik, hogy teljesítsék szent kötelességüket. Aki átmenetileg beteg, megfázik például, az kap egy igazolást az orvosától, hogy a következő pár napban mentesül a böjt alól. Ezeket a napokat azonban a ramadán után számított egy éven belül le kell böjtölnie. Szabadon választhatnak akár téli napokat is, amelyek jóval rövidebbek a nyári napoknál. Aki tartósan beteg, például cukorbeteg vagy állandó gyógyszerezésre szorul, az érthető okokból nem tudja később sem pótolni az elmaradt napokat. Az ő számára a vallási vezetők pontosan meghatároznak egy napi összeget, amit a szegényeknek kell adnia. Ő ezzel váltja ki a böjtölést. Szintén tilos böjtölnie a terhes nőknek és a szoptatós anyáknak. A havi vérzés idején a böjtöt éppen úgy fel lehet és kell függeszteni, mint lázas állapot esetén.

Ramadan-prayer-in-Jerusal-016

Muhammed Muheisen/AP

A ramadán azonban sokkal többről szól, mint a böjt. Az imádkozás, a befelé fordulás, a megtisztulás, jó cselekedetek végrehajtása és a szegények támogatása éppen úgy az ünnephez tartozik, mint az esti lakomák. Fawaz családjában például szokás minden ramadán alatt egyszer nagy vacsorát adni a család nőtagjainak. Idén körülbelül 200 rokon fog részt venni ezen az eseményen, amit a nők tiszteletére adnak. Erre az alkalomra a család férfitagjai főznek, illetve rendelnek is ennivalót. Húsz kiló rizs, ötven kiló hús, édességek, gyümölcsök, sorolja Fawaz. Lelkesedése őszinte és büszkén meséli, hogy ilyenkor a nők ki vannak szolgálva, mert igazán megérdemlik ezt a gondoskodást. Az ünnep többi napján is együtt készülnek a család férfi és női tagjai a vacsorára, mivel a munkát sok helyen munkaidő-kedvezményként korábban befejezhetik (a legtöbb helyen az elmaradt ebédszünetet kapják meg, hiszen arra nincsen szükség), ezért van idő rendesen felkészülni nap mint nap.

A nagyobb gyerekeknek különösen nehéz az idei böjt, mert a tanév végére még heteket kell várni. A középiskolások június huszadikáig tanulnak, az általános iskolások július elsejéig. Fawaz számára külön kihívást jelent a fiúk egyensúlyban tartása, hogy se a családi ünneplés, se az imádkozásra fordított idő ne okozzon problémát az iskolában, ahol éppen úgy, mint a zsidó és keresztény gyerekek, a muzulmán diákok is most írják a tanévet lezáró, sok mindent eldöntő vizsgákat. Kérdésemre Fawaz elmesélte azt is, hogy számukra ez azért nehezebb, mint a tiszta muzulmán faluban élő családok számára, mert ott a helyi hivatal dönthet úgy, hogy oktatási szünetet vezet be, és korai, augusztusi tanévkezdéssel kompenzálja a kieső napokat. De mivel a shufati iskolában keresztények és muszlimok együtt tanulnak, ezért az oktatási minisztérium nem engedélyezi az oktatás felfüggesztését. Az állam egyébként néhány területen igyekszik könnyíteni a muzulmán lakosság terheit. Például a mindig sok bosszúságot okozó reggeli és esti dugókat úgy próbálják rövidíteni, annak érdekében, hogy mindenki odaérjen a vacsorára időben, hogy plusz sávokat nyitnak meg az ellenőrzőpontoknál. A Fawaz által használt hizmei ellenőrzőpont is teljes erővel üzemel, megerősített szolgálatot látnak el a katonák. Erre egyébként nem csak amiatt van szükség, hogy a lakosság könnyebben és gyorsabban utazhasson, hanem azért is, mert a szent hónapban sajnálatos módon megnő a merényletek száma is. Fawaz elmondta, hogy ez azért történik, mert a szélsőségesek számára a szent hónapban, a megtisztulás idején, még nagyobb “megtiszteltetés” mártírrá válni, mint máskor. Érdekesség, hogy van egy hónap, az úgynevezett muharram, amikor viszont szigorúan tilos ölni, még állatot is. A régi időkben ebben a hónapban még a háborúskodást is felfüggesztették. Fawaz állítja, hogy ilyenkor merényletek sincsenek, ennek ellentmondó statisztikákat találtam (2015-ben október 13. és november 12. közé esett muharram hónap, márpedig ebben az időben dühöngött a Késes Intifáda, olyan nagyszabású merényletek történtek pont ebben az időszakban, mint a talpioti busz elleni merénylet, ahol hárman haltak meg és 15-en megsérültek, vagy a Beer Sheva-i illetve a Rishon LeCion-i késeléses támadások) de most maradjunk a ramadannál.

Fawaz elmesélte nekünk, hogy külön érdekesség, hogy ilyenkor a Gázai övezetből is rendszeresen indulnak buszok az al-Aksza mecsethez. Persze nem bármikor és bárkinek. Szigorú szabályok szerint, előzetesen leadott és ellenőrzött lista alapján a ramadán alatt minden péntek reggel buszok indulnak Gáza nagyobb városaiból, és szintén szigorúan rögzített útvonalon, de szabadon szállítják a gázai lakosokat a pénteki nagyimára a Templom hegyhez. Az ima után a gázai lakosoknak azonnal vissza kell szállnia a buszokra és hazatérni, de mivel a jeruzsálemi környéki muzulmán családok nagyobb utazási szabadságot élveznek, ezért ilyenkor egy rövid időre tudnak találkozni azok a családtagok is, akik év közben nem látják egymást.

Fawaz számára az ünnep egyfelől megterhelő, hiszen nem dohányozhat, kevesebb idő jut alvásra, és ott van még maga a böjt is, ami egyáltalán nem könnyű. Főleg akkor nem, ha nagyon meleg van, mert inni sem szabad. Sok ilyenkor a feszültség, hiszen ahol nagyobbak a gyerekek, ott van, hogy a családban mindenki böjtöl, miközben a szülők dolgoznak, a gyerekeknek pedig az iskolában kell helyt állniuk. De esténként, amikor összegyűlik a család, és terített asztal várja őket, és mindenki azzal a boldog tudattal ül le a családja körében vacsorázni, hogy aznap is teljesítették, amit a próféta számukra előírt, akkor az nagyon jó érzés, és ezért megéri kibírni a nehézségeket.

Ezúton is kívánunk minden muzulmánnak boldog, békés Ramadánt, és könnyű böjtöt!

ramadan kareem.jpg1

Advertisements

2 replies »

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s