Garai Péter Sándor
werderits krisztiánnak egy dologban
igaza volt vettem azt a rohadt sok
dianás cukrot suli után a negédes
nénitől a trafikból kijöttünk
kétpofára tömtem magamba és azzal
a mozdulattal szórtam is a papírját
a szél bele-belekapott a járdán
úgy hordta a nádor utcán végig
újracsomagolva a belvárost vele
most is mosolygok rajta mert
azt mondta mire öregember leszek
hasonlót tapasztalva majd a
gyerek felé rázom a levegőbe
a járókeretet a botot mindegy
valamit rázok annyiban tévedett
még (és már sem) semmi szükségem
mankóra de most azt gondolom
hogy törjön le a keze annak
aki a csikket elpöcköli mikor
nincsen egy méterre a szemetes
Címlap fotó: Garai Péter Sándor
a vers ©gps szerzői jogvédelem alatt áll, utánközlése a szerző engedélye nélkül tilos!
