Igen, a Posta. De nemcsak

1

Szerző: Gideon Peer

Az utóbbi időben szinte szállóigévé vált az izraeli posta lassúsága. És – tegyük hozzá nyomban – nem „érdemtelenül”. Régen rácáfolt saját emblémájára, a száguldó szarvasra. Hol van már a szarvas, és főleg, mi lett a vágtából. A posta az évek során lelassult, egyhelyben fut, ha ilyesmit egyáltalán futásnak lehet nevezni.

Van nekem egy jeruzsálemi levelező partnerem, aki élőbástyaként áll ellent a modernizálódásnak, és az istennek sem hajlandó e-mailt használni, hanem az írógépen megírt – egyébként élvezetes leveleit – kizárólag borítékban, postán hajlandó feladni.
Mit tesz ilyenkor az ember? Sok választása nem marad. Azonos éremmel fizet. Megírja a válaszlevelet, kinyomtatja, beteszi a borítékba, felbélyegzi és bedobja a postaládába. Aztán elmormolja magában, hogy utánam az özönvíz, de csak állópocsolya, szemerkélő eső következik, a levél nem mozdul, a postán kitört a szélcsend, a cselekvés ismeretlen fogalom, barátommal egymást múljuk felül, melyikünk levele érkezik később.
Van, amikor ő nyer, van, amikor én, de mindkettőnk eredményével világcsúcsot lehetne dönteni egy nemzetközi csigafutóversenyen.

Posta logo, illusztráció. Forrás: internet

Eddig a posta. Tegyük hozzá, az utóbbi időben van némi fejlődés, vagy annyira megszoktuk a rosszat, hogy a kicsivel is jobbtól már megnyaljuk a szánk szélét. Nem lehet tudni.
Az új trend, hogy a posta közmondásszámba menő lassúságát más intézmények plédként kezdik felhasználni. Azzal takaróznak. Ha valahonnan levelet kellene kapnunk, és szerintünk az optimális idő lejárt, és még mindig üres a postaládánk, aztán még mindig semmi, a hivatal, amelytől a levelet várjuk, szemét forgatva a postára hivatkozik: ilyen az izraeli posta, lassú, mint a csigatészta. Pedig ők, a hivatal – mondják – idejében elküldték a kért igazolást, csak hát a posta…

Adóbevallás céljából várok bankomtól egy igazolást. Telefonáltam. A hivatalnoknő megígérte, azonnal elküldi a kért iratot. Nem lesz nehéz kitalálni, nem érkezett meg. Amikor három hét múltán ismét arra kértem, tegyen valamit, sajnálkozva jegyezte meg, hogy ők elküldték időben, csak hát a posta… De – mondta – azonnal intézkedik.
Ennek két hete.

Él bennem a gyanú, hogy egymásra mutogatásról van szó.
Igaz, a posta úgy rossz, ahogy van, de a hivatalok ezzel nagymértékben visszaélnek, mindent a postára kennek. Pedig a kencefice helyett jobb lenne, ha előbb a saját portájuk előtt kezdenének sepregetni.

1 komment

Hozzászólás