A Scudok rohamában – 7. rész

0

szerző: Unti Ildikó

január 28-29.

Már a jeruzsálemi szállodák is tele voltak menekültekkel. A mi Otthonunkba is jött egy házaspár ideiglenesen a rakétatámadások idejére. Az olasz hercegnő nem bírta a stresszt és elutazott. Így ez a szoba a rendelkezésükre állt. A péntek esti rakétatámadásnak, azaz a 8. AZAKA-nak 1 halottja és 63 sebesültje volt: míg a 9. AZAKA-nak 1ooo lakás esett áldozatul. Egy SCUD-ot Tel-Aviv, hármat pedig Haifa ellen küldtek. Sikerült mindet ártalmatlanítani a Patriottal! Mióta elkezdődött az Öböl-háború – 2 nap kivételével – minden estére jutott Izraelnek egy vagy több rakétatámadás.

A január 28.-i újságban olvashattuk: a kormány tegnapi ülésén hangzott el, hogy “erőteljesen vissza kell ütnünk az irakiaknak”.

– Mose Arens, Izrael hadügyminisztere: “A visszavágás a számunkra legkedvezőbb órában és a legnagyo b eredményt ígérő módon fog történni. Tudom, hogy Szadam Husszein is szeretné tudni az időpontot, de megnyugtatom az elnök urat, időben megtudja”.

Az Egyesült Államokban közvélemény-kutatás volt. A megkérdezettek 45%-a szerint helyes volna az úgynevezett taktikai atomfegyver bevetése Irak ellen, 45% ellenezte, 1o % nem foglalt állást.

– Szaúd-Arábiából jelentették: az Egyesült Államok és a koalíciós hatalmak hadseregei egyelőre folytatják a légiharcot Irak légterében és úgy vélik – a szárazföldi harcnak – Kuwait felszabadításának még nem jött el az ideje.

– jeruzsálemi értékelés szerint: Szadam most kémiai fegyverrel fog kisérletezni. A feltételezés szerint, az irakiak repülőgépről próbálkoznak majd kémiai fegyvert tartalmazó bombákat ledobni!

– megtörtént az évszázad legnagyobb környezet-szennyezése! Az irakiak hatalmas mennyíségű olajjal szennyezték a tengert és beláthatatlan a jelenség következménye!

A január 29-i számban olvastam, hogy Butrusz Rali egyiptomi államminiszter kijelentette: “Nem akarjuk Irak elpusztítását. Még Szadam hatalomból való eltávolítását sem. De ragaszkodunk Kuwait kiürítéséhez!”

– az egyiptomi sajtó szerint: “Izrael győz, egyetlen lövés nélkül”.

– egy angliai felmérés eredménye szerint a megkérdezettek 7o%-a Szadam megsemmisítését akarja!

Az Egyesült Államok és szövetségesei elhatározták, hogy erőteljes akciót indítanak az iraki diktátor likvidálására. Ugyanakkor Irak nem konvencionális fegyver bevetésével fenyegetőzött.

“Még 1988-ban Cyklon B és Tabun ideggázkeveréket dobtak az irakiak a francia Mirage -repülőgépekről a kurdokra, és 5ooo ember vesztette életét”.- mesélte Egmont Koch német újságíró a francia “Liberation”nevű lap munkatársának.

Kuwait aknamezővé változott: a szövetségesek bombázták a kőolajvezetékeket.

– Arens: “Irak diktátora már túllépte a vörös vonalat”.

– Lehetséges, hogy az iraki repülőgépek tömeges átszivárgása Iránba csak előre megtervezett félrevezetés. Mit mondott Fejszál el Husszeini egy olaszországi lapnak? Állást foglalt az iraki rakétatámadások mellett és “áldott legyen a rakéta, amely Tel-Avivot éri.”- mondta.

– II. János Pál pápa a Vatikánban kijelentette, hogy szeretné, ha már végeszakadna az iraki háborúnak és hazánknak békét kívánt.

Ebben a hónapban csak 15ooo olé érkezett.

Hogy reagál a világ? Jönnek a szolidaritási táviratok az államelnökhöz. Többek között Guatemala, Haiti, Olaszország és Hollandia küldött. Prága polgármestere táviratot intézett Cvi Bar ramat-gani polgármesterhez, amelyben a cseh főváros lakosságának együttérzését és tiszteletét fejezi ki az izraeli polgárok bátor helytállásáért.

Hétfőn délelőttös voltam. A fizikai munkán kívül időnk nagy részét a lakók nyugtatására fordítottuk. Érdekes, hogy együt úgy viselkedtek mint szoktak. Viszont abban a pillanatban, ahogy a szobájukban egyedül voltak, összeroppantak. Ekkor kezdődött a bezárt ajtók mögötti versenyfutás. Versenyfutás az idővel: az ész és érzelem tusakodása, a felnagyított képek kivetítése a túlfűtött fantáziából. Ilyen fantáziával rendelkezett Mösulám is. Általában fennhordta az orrát, mint megtudtam, a fia orvos volt valamelyik kórházban. Mindig kimérten beszélt és rengeteg kérése volt. Az étkezéseknél méltóságteljesen evett, úgy, hogy az utolsók között kelt fel az asztaltól. Lenézte az Otthon lakóit: volt egy csatlósa, Eszter, aki mindig kéznél volt és úgy pattogott, ahogy akarta. Riadókor sokszor hoztam ki őt a szobájából, mivel bottal járt. Ilyenkor a rémülettől tapadt hozzám és mindig megígértette velem, hogy ötpercenként benézek hozzájuk a 2.sz. GHEDER ATUM-ba. S aztán, jóval később, mikor betakartam az ágyában, elismerésként megsimogatott. Hetente egyszer kártyapartit tartottak az ebédlőben, amelyhez hozzátartoztak az “ugák” és “biszkvitek”. Ilyenkor, jókedvében, szerette a világot! Barátnője Tánya, fiatalabb, egészségesebb lelkületű teremtés volt. Vele beszélgettem és vártam az esti kilencórás híreket, mikor… megszólaltak a szírénák! Tegnap este nem voltak rakétatámadások s reménykedtünk, hogy talán ma sem lesznek! Dehát itt volt! Megint itt volt! Ez a 1o. AZAKA.

És mint valami laktanyában – gyakorlatozáskor – mindenki rohant a neki kijelölt helyre. Már aki tudott. Én hivatalosan nem voltam munkában, de segítettem.

Tánya abroncsként szorította a karomat. Kis helikonnal járt, mert sántított. Most próbálta gyorsabban húzni magatehetetlen lábszárát végig a folyosón. A szobájában kezembe nyomta a gázálarcát, majd elhelyezkedett a televízióval szemben. Valamikor Moszkvában élt és nagyon szerette a hóesést. Világoskék szemeit most eltakarta a gázálarc s a pletykálkodni szerető szája hallgatott. Mindig rendezett ruhában jelent meg és a szekrényében glédában álltak a tiszta törülközők és lepedők. Ezen sokat veszekedtek Eszterrel, a szobatársával. Ő az ablak melletti ágyon feküdt gázálarcban. Csak ellenőriznem kellett. Dús ősz haja díszére vált, ám tekintete szúrós volt. Számtalanszor láttam rosszindulatának megnyilvánulásait. Nem felém, tőlem tartott, hanem gyengébb társai irányába. Láttam, amint étkezésnél a mellette ülő Bráhát meglökte: a másiknak a székét taszította el, mielőtt az leülhetett volna. Megint más helyzetben ellopta a sajtot a társa tányérjáról: besompolygott a konyhába “ugáért”. S mikor kettesben volt valakivel, rögtön kérdezte:”Áni beszéder? Áni tov?” /Én rendben vagyok? Én jó vagyok ?/ Most ő is megszeppenve hallgatott és összehúzta magát.

Már kint voltam a szobából útban Frida felé, mikor meghallottam a HARGAA-t. Benéztem Roon professzorhoz, most nem ment át az 1.sz. CHEDER ATUM-ba. A rádióját hallgatta.

– Nem értik! Az amerikaiaktól jelzést kaptak a riadóra, de nem találtak SCUD-ot. Sem egybe, sem darabokban.- mondta nekem.

– Salom. Lájlátov Lajos bácsi!”- feleltem. De öt perc múlva újra benyitottam és letettem az asztalra a forró, citromos teáját.

Hozzászólás