Nir Barkat versus Moshe Kahlon. Politikai ambíciók, mélyülő ellentétek.

0

Ziva David/ujkelet.live

Benjamin Netanjahu miniszterelnök körül kialakult legújabb vizsgálat nyomán ezúttal nem csak a média gondolja úgy, hogy akár komoly következményekre is számíthatunk. A jelenlegi állás szerint megalapozatlan közeljövőbeli választásokról beszélni, de az önjelölt és akár a komoly eséllyel számoló politikai szereplők szándékai nyilvánvalóvá váltak és nemcsak a Likud házatáján.

A hétvégén a jpostban megjelenő írás szerint Erel Margalit biztosan harcbaszáll a Munkapárt vezető tisztségéért és akár a miniszterelnöki jelölésért. A jelenlegi helyzet szerint komoly eséllyel, hiszen a januári Rafi Smith féle felmérés adatai egyértelműen bizonyítják támogatottsági fölényét a Munkapártban. A poll adatai alátámasztják, ami eddig is nyilvánvaló volt, Herzog népszerűsége teljesen összeomlott.

A kormány tagjai közötti egyre erősödő politikai ambíciók vesztesei általában azok, akik az adót fizetik és a szavazatot leadták. Amiram Barkat Globesban közölt cikkében kihangsúlyozza, hogy a Moshe Kahlon és Nir Barkat közötti egoharcon jóval túlnő Jeruzsálem igazi problémája. A pénzügyminiszter és a polgármester közötti viaskodás mögött személyes politikai ambíciók vannak, Nir Barkat a Likud szájaíze szerint kampányol Jeruzsálem egyszemélyes megmentőjeként tűntetve fel magát, ezzel szemben Moshe Kahlont, akinek személyes politikai szándékai mellett amúgy is legendásan rossz kapcsolata van a főpolgármesterrel, egyáltalán nem zavarja, ha nem feltétlenül ésszerű döntéseivel megakasztja az önkormányzat működését.

A két politikus közötti rossz kapcsolat valószínűen akkor kezdődött, amikor Barkat nem volt hajlandó támogatni Kahlont a választások idején annak ellenére sem, hogy Moshe Kahlon testvére, Koby Kahlon volt Jeruzsálem alpolgármestere. A szerencsétlen körülményeknek köszönhetően végül Koby Kahlon lemondott tisztségéről és visszavonult, így aztán semmi akadálya nem volt annak, hogy a két politikus folyamatosan egymás orra alá borsot törjön. Barkat kihasználva, hogy a Pénzügyminisztérium irodái Jeruzsálemben vannak, az ott dolgozók orra előtt halmozta fel a szemetet így megakadályozva őket a parkolásban. Kahlonnak köszönhetően a jeruzsálemi éves költésgvetési harc immár menetrendszerű ünnepéllyé vált, ugyanis a pénzügyminiszter folyamatosan elutasítja a Barkat által igényelt, idén például 300 milliós pénzügyi költségvetési kiegészítést.

A cikk írója szerint, ha a két politikus közötti ellentétet figyelmen kívül hagyjuk és elfogulatlanul személjük a tényeket mindkét félnek igazat lehet adni a saját szemszögükből ítélve. Kahlonnak igaza van, mivel szerinte Barkat pénzügyi kiegészítésének – évi 500 millió sékelről 800 millió sékelre – nincs gazdasági logikája. A Pénzügyminisztérium javaslata szerint  5% -os növelés ésszerű vagyis 525 millió sékel. Mindezzel szemben Barkatnak is igaza lehet, amikor azt állítja, hogy a Pénzügyminisztérium nem veszi komolyan a problémát, inkább tolja maga előtt évről évre ahelyett, hogy hosszútávra szóló döntést hozna Izrael fővárosa érdekében.

Jeruzsálem alapvető problémája, hogy túlzottan nagy a populáció (900.000 fő, közülük legalább 37,5% palesztin) és aránytalanul kevés a bevételi forrás. Az önkormányzati kiadások emelkedése 4,5-5% növekedést jelent évente – 2016-ban 5,1 milliárd sékel, 2017-ben 5,4 milliárd sékel várható. Az Oktatási Minisztérium által nyújtott támogatás elmarad a város valós igényeitől, ezért körülbelül 100 tanteremmel kevesebb jut éves szinten. A kumulatív hiány 3800 tanteremet jelent ezidáig és ebből 3500 a haredi és az arab szektorban jelentkezik. A hiány befedésére az önkormányzat kénytelen épületeket bérelni, amelynek éves költsége 100 millió sékel.

Jeruzsálem egyetlen vagyis fő bevételi forrását a minisztériumok jelentik, melyeknek jelenléte a fővárosban biztosítja az évi 1,2 milliárd sékel közvetlen önkormányzati ingatlanadó bevételt. Az állami jelenlét további növelésére irányuló erőfeszítések sikertelenek voltak, mivel nehéz megfelelő irodaterületet találni valamint az is gondot jelent, hogy a köztisztviselők nem kifejezetten vágynak arra, hogy Jeruzsálemben dolgozzanak.

A jeruzsálemi önkormányzat bevétele évente kevesebb, mint 1%-os növekedést mutat mindössze. A Fő bevételi forrás a 2 milliárd sékelt jelentő ingatlanadó, de a hatalmas kedvezmények és mentességek révén az önkormányzati kincstári 700 millió sékel veszteséget könyvelhet el éves viszonylatban. A haredi képviselők folyamatosan további kedvezményekre apellálnak, ennek megfelelően a zsinagógák és jesivák hamarosan mentesülni fognak az önkormányzati ingatlanadó megfizetése alól, arra hivatkozva, hogy ott is imádkoznak.

A kedvezőtlen fundamentumok ellenére tény, hogy a jeruzsálemi önkormányzatnak 2004 óta folyamatosan  sikerült fenntartani egy elhanyagolható költségvetési hiányt annak köszönhetően, hogy az elmúlt években  jelentős mértékű (200-250 millió sékel) tőkejuttatásban részesült. Barkatnak, 2016-ban végül sikerült kicsikarni 500 millió sékel támogatást többek között azzal, hogy szemétszállítókat parkoltatott a Pénzügyminisztérium bejáratánál. Ezzel az agresszív magatartással elérte ugyan a kincstár feltöltését, de azt is, hogy tönkretéve az érzékeny kapcsolatot a Pénzügyminisztérium és a jeruzsálemi ökormányzat között, teljesen felperzselte az utat maga után.

Nir Barkat ennek ellenére vagy azért mert nincs már visszaút folytatja agresszív startégiáját, az idei célkitűzés a 800 milliós támogatás elérése. A polgármester azzal érvel, hogy a természetes növekedés vagyis Jeruzsálem lakosságának jóléti, oktatási, és higiéniai szükségleteinek kielégítése magától érthetődőnek kell lennie. A polgármester argumentumának csak egy buktatója van: Jeruzsálem lakosainak jólétét miért az államnak kell finanszíroznia? A cikk írója szerint erre a kérdésre csak Nir Barkat tudja a választ…

 

 

Hozzászólás