Kohn bácsi és a cápák

0

Szerző: Sáfrán István

Nincsenek régi viccek, csak öreg emberek. Egy újszülöttnek minden vicc új

Telefonál az öreg, halasszuk el a mai meetinget, mert sürgős dolga támadt. Mi sem természetesebb, összejövünk majd holnap vagy holnapután vagy akkor amikor! A teafű várhat, nem romlik, nem szárad, sőt az idő tán még javít is az állagán, forróvizet meg csinálunk, amikor akarunk. Na, harmadnap végre szemtől szembe kérdezhetem, milyen magyarázattal tud szolgálni hirtelen jött elfoglaltságára.

Cápalesen voltam! – dűti ki mellkasát büszkén vigyorogva. – Láttam a televízióban, hogy a hederai hőerőmű kifolyójánál csapatokban jelentek meg ezek a tengeri ragadozók. Valószínűleg már nekik is hideg volt ez a januári tengervíz úgyhogy kapták magukat és ideevickéltek egy kis termálfürdőzésre. Összetrombitáltam a haverokat, kocsiba vágtuk magunkat és meg sem álltunk a nem mindennapi esemény helyszínéig.

Meséli, szép számú nézelődővel osztoztak a látványon. Pontosabban fogalmazva azon, amit látni véltek vagy amit elvileg és gyakorlatilag is persze, látniuk kellett. Volna. Mert bár kétségtelenül voltak a bámészkodók között bennfentesek, akik távcsövekkel meg minden más fontos kellékekkel jelentek meg a parton, a mezei bámészkodók erősen rászorultak a szaktekintélyek kalauzolására. Ők magyarázták a látnivalókat a hátrébb szorulóknak. Hogy ennek ilyen a színe, a másiknak meg amolyan és hogy most éppen merre fordul a halraj.

Ők okosították fel a szájtátiakat is, miszerint nem a cápák jöttek a hőerőmű meleg vízébe lábfürdőzni, – már bocsánat a képzavarért, szóval inkább uszonyt melegíteni! -, hanem azok az apróbb-nagyobb élőlények, akiket a táplálékláncban közvetlenül alájuk sorolt Darwin. Vagyis azok a kishalak, amelyeket a nagyhalak meg szoktak enni.

Színtiszta marxizmus – jegyezte meg az egyik ráérő mindent tudó, s ezt amúgy a hallgatóság többsége el is tudta fogadni. Akadtak viszont néhányan, akik rögtön azon kezdtek hohmecolni, hogy vajon a marcistáknak miként sikerült rálelniük erre a világrengető életigazságra, sőt akadtak olyanok is, aki nem átallották feltételezni, hogy biztosan a halak súgtak a baloldal hajdani szellemi prominenseknek, de erről megoszlott a jelenlévők véleménye.

Na ez már egy kicsit sok volt az én öreg barátomnak is, de a biztosítékot az verte ki nála, amikor az egyik helybeli azzal állt elő, hogy ő bizony a minap a kezéből etette a cápákat.

– Mára elég a hülyeségből ennyi – zárta le a kibontakozó vitát Kohn bácsi, és péklapátnyi tenyerét a magasba emelve tudatta az egybegyűltekkel:

– Amelyik cápa a kezedből eszik, az rövidesen a lábadból is fog..!

A meghökkent hallgatóság az előbb még dicsekvőt kereste tekintetével, de annak már valamilyen okból nyoma veszett.

Csak remélni lehet, hogy nem került fel a ragadozók menükártyájára…

Kiemelt kép: cápa Hadera partjainál. Forrás: internet

Hozzászólás