Solt Olivér/ujkelet.live
Több mint félévvel ezelőtt megjelent írásomat úgy fejeztem be, hogy úgy tűnik, a békére várni kell egy kicsit. Nem fogadtam volna nagy összegben arra, hogy május óta bármi is változott volna, nem is ez volt az oka annak, hogy ismét ellátogattam a Beitar Jeruzsálem és a Bnei Sakhnin összecsapására.
A Fortuna úgy hozta, hogy az izraeli kupa nyolcaddöntőjében ismét találkozik a két együttes, őszintén megvallva engem ez annyira nem is hozott izgalomba, de a barátnőm addig nyaggatott, hogy végül együtt indultunk el autóval szerda délután a főváros irányába. Ő egyébként nem kifejezetten focirajongó, de izraeliként erről a párharcról már sokat hallott és szerette volna látni.
A hétköznap délutáni dugót szerencsére viszonylag jól megúsztuk, így volt idő arra is, hogy a Jeruzsálem előtti arab faluban, Abu Ghosh-ban megálljunk egy gyors humuszra.
A stadionhoz érve miután leparkoltunk, elindultunk jegyet venni. A rendőri készültség valamivel nagyobb volt mint egy átlagos rangadón, ennek az oka az, hogy hosszú idő után ismét ellátogathattak az arab csapat szurkolói a Teddy Stadionba.
A meccs kezdésére több mint 10.000 néző jött össze, köztük körülbelül 1000-1500 Sakhnin szurkoló. Az észak Izraelben található arab város lakossága egyébként nem éri el a 30.000-t sem, de a csapat nagy népszerűségnek örvend az ország arab lakossága körében, így sokszor szép számú szurkolótábor előtt játszik.
Mi a csendesebb nyugati lelátón foglaltunk helyett, innen a meccsre és a szemben lévő hazai fanatikusokra is kiváló rálátás nyílik. A rossz hírnevű La Familia egy kisebb koreográfiával kezdte a meccset, a zászlójukra a héber מלחמה, azaz háború szó került, ezzel szólítva fel a nem tud jó formában játszó Beitar-t a küzdelemre.
A mérkőzést megelőző napokban egy rasszizmus ellenes videóval próbálta a hazai klub felhívni a szurkolók figyelmét a sportszerű szurkolásra. Ez az akció valamelyest sikeresnek nevezhető volt, a tavalyi meccsel ellentétben kevesebb volt az arab ellenes rigmusok száma. Ebben persze az is közrejátszhatott, hogy a jeruzsálemi csapat jól játszott és az első félidő 41. percében meg is szerezte a vezetést.
A második félidőben egy kicsit rákapcsolt a vendégcsapat, de mégis a Beitar szerzett újabb gólt. Egy szép akció végén Itay Shechter lőtt gólt. A találat után pedig olyan gólörömöt mutatott be, amit én még soha nem láttam. A csatár a tőlünk nem messze helyezkedő ünneplő szurkolókhoz szaladt, az egyiküktől elkért egy kipát majd elmondta a Shema Yisrael imát.
7 perccel ezután szépíteni tudott az arab csapat, de újabb gól már nem született és nyert a Beitar, így bejutott a legjobb 8 csapat közé.
A lefújás után a hazai szurkolók még hosszú percekig ünnepeltek, de mi elindultunk az autó irányába. A komoly dugó természetesen így sem maradt el, így szemtanúja lehettem annak, ahogy néhány rendőr mellett egy komoly létszámú Sakhnin csoport halad el mellettünk. Szerencsére a többség nem foglalkozott velük, de volt aki mutogatott, ennek köszönhetően a vendégek is heves mutogatásba, szitkozódásba kezdtek. Információim szerint komolyabb konfliktus nem alakult ki, azonkívül, hogy még a meccs folyamán a rendőrség két Beitar szurkolót rasszizmus miatt előállított.
Remélem a kapcsolata kedves barátnőjével tartós lesz, így máskor is híreket kaphatunk az „izraeli Fradi, MTK” meccsekről. Az utóbbi derbiket már vagy harminc éve kerülöm a gyomorforgató zsidózgatás miatt.