Hírek

A zacskó, mint olyan

szerző: Gideon Peer

A zacskó, mint tudjuk, fontos dolog, nélküle megállna az élet, lám Izraelben is 1, 6 milliárd fogy belőle évente, persze lehet, hogy egyel több, vagy kevesebb, kicsire ne nézzünk.

Illetve dehogynem, a zacskó kicsi, a tárgyalt esetben nylonból készül. Az a baj vele, hogy a levegőben és a vízben sem oldódik, a milliárdnyi zacskó szennyezi a környezetet. Erre végre nálunk is rájöttek, jó későn, igaz, nem tartozunk a világ jobbik feléhez, amint azt a Dohány utcai nagytemplom egyik prominense megjegyezte.

Máshol már pénzért árulják a szupermarketekben a nylonzacskókat, mától nálunk is. Mindez annak reményében, hogy az izraeli vásárló is leszokik kedvenc társasjátékáról, feltételezhetően eztán nem bálákban viszi haza a zacskókat, hanem csak akkor nyalábolja fel, ha bizonyíthatóan szüksége van rá.

A törvény értelmében, a zacskók minden egyes darabjáért 10 ágórát kell lepengetni.

Nem nagy összeg, mi előre szólunk, nem biztos, hogy ez a pénzmennyiség nagyon sok embert vissza fog tartani a tobzódástól. Mindemellett elképzelhető, hogy mégis, ebben bízik az állam, az ország, és minden józan ember, akinek fontos, hogy milyen környezetben él.

Szeretek utánajárni a dolgoknak, ezért újév reggelét nem a kijózanító rozsdás vaságyán töltöttem, hanem kora reggel elmentem a kedvenc szuperembe bevásárolni. Már csak azért is, mert a törvény nem csak súlyt, hanem jutalmaz is: aki 100 sékel felett vásárol, az az üzlettől kap egy ajándék szatyrot vászonból, vagy más időálló anyagból, hogy aztán abba és nem a fent említett bűnös, oldódásra képtelen zacskókba szállítsa haza az enni és innivalót.

Amikor a pénztárhoz értem, meglepetéssel tapasztaltam, hogy az eddigiekkel ellentétben a zacskós köteg nincs kitéve szabad prédaként, hanem a kasszás hölgy fiókjában lapul.

Nem sokat vásároltam, máskor, a régi szép időkben négy nylonzacskóra valót. De most, az új világban kétszer is átgondoltam a problémát. Pénzt akartam spórolni, különben meg fegyelmezett, jobb sorsra érdemes állampolgár vagyok, és mint ilyen, figyelembe veszem az államérdeket, esetünkben a környezetvédelmet. Két zacskót kértem és láss csodát, minden belefért.

20170101_123853

fotó: Gideon Peer/ujkelet.live

Végül is mindenki jól járt: spóroltam 20 agórát, az állam ugyanannyit keresett rajtam, és még a természetvédelem is dörzsölgethette a markát.

Bármennyire is figyelemben tartom személyiségi jogaimat, mégis elárulom, hogy átléptem a 100 sékeles álomhatárt, nem sokkal, súroltam a lécet, de átcsúsztam alatta. Így, ismét a törvény értelmében, annak szellemében, és minden betűjéhez hűen ragaszkodva, felhívtam a pénztáros nagysága figyelmét, hogy nekem egy állandó használatra szóló zacskó jár, ami elidegeníthetetlen része a kormány és a köztem történt megállapodásnak.

Kiderült, a tíz agórákat már beszedik, vászonzacskóval viszont egyelőre csak álmaimban találkozhatok, annak lesz elidegeníthetetlen része. Nálunk ugyanis a malmok lassan őrölnek, különösen, ha az őrlemény a vásárló javát szolgálná.

Most már csak azt kell kitalálnom, hogy a szemetet mibe rakjam? Eddig a megüresedett nylonzacskókban vittem le a tárolóba, mostantól kénytelen leszek speciális nylonokat vásárolni. Gondolom, háromszoros áron.

Advertisements

1 reply »

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s