Kultúra

Jó nekünk!

Szerző: Gideon Peer

Nem panaszkodásként mondom, de napok óta esik az eső, és ha el is áll itt-ott, azt is csak akkor teszi, amikor amúgy is fedél van a fejem fölött. Ha kimegyek a házból, rögtön rákezd, mint szomszédék csecsemője az éjszakai bömbölésre.

Én persze nem tanulok semmiből, az esernyőmet rendre otthon hagyom, mert semmit sem szeretek a kezemben tartani, meg különben is, már derül, aztán dehogy, pillanatok alatt megjelennek a sötét felhők, és kíméletlenül ontani kezdik magukból az esőt, a dézsa az ideillő, megfelelő szó, mintha abból öntenék.
Most szóljunk az ürgéről is, mert a következő hasonlatban ő szerepel: egy ilyen kiruccanás után úgy nézek ki, mint az ázott ürge, vagy még amúgyabbul.
Aztán száríthatom a ruháimat, magamat, mondják is, néha milyen száraz vagyok. Csoda?

Az eső, mintha nem is róla írnék, továbbra is zuhog, csapkodja az ablakot, még direkt szerencse, hogy nem a legfelső emeleten lakom, akkor még a lakásba is utánam jönne, a plafonon keresztül, láttunk már karón varjút.
Minden szürke, nedves, folyós, kilátástalan, zord, de mi nem hagyjuk magunkat, egy kis hazafias érzelemmel vigasztalódunk, azzal melegszünk: végül is jó nekünk az eső, egy szavunk sem lehet. Hátha idén a Kineret is magára talál, magába szív néhány tucat centimétert, azzal megint kihúzzuk egy ideig, talán a következő évig is.

rain-300x200

Közben felhív a barátnőm, úton van, illetve nincs, mert Herzliya felé kocsikázva egyszer csak véget ért, nincs tovább, a több száz autó megtorpan, eltűnt alóluk az aszfalt, elárasztotta az irdatlan mennyiségű csapadék. Ázik az ország, északról, Rosh Hanikrától délig, még Beér Shévánál sem áll meg az eső, Eilátig nyújtogatja a nyakát. Útközben a Holt-tenger, tenger persze sehol, csak só, azért oda is csuroghatna valami, nem bánnám, ha lehetne, akár Herzliya helyett is.

El kell mennem a postára, szerencsére, mintha kiderült volna, gyorsan elindulok, próbálom kihasználni a tűzszünetet. Szerencsém van, egy csepp nem sok, annyi sem esik, mázlista vagyok a javából, annak születtem. Volna.
Hazafele száz méterre járok a lakástól, amikor újra kiborul a dézsa, feldől, és olyan intenzitással kapom nyakamba az özönvizet, amilyenre az özönvíz óta nem volt példa.
Úgy nézek ki, mint egy szuperázott ürge.

Ahogy belépek a lakásba, megszólal a skype, pesti rokonom érdeklődik, mi újság nálunk. Mondom, zuhog az eső, minden ázik, ömlik a víz, szakad, megállás nélkül.
Rokonom, aki tájékozott szentföldi ügyekben, rögtön reagál:
– Az jó nektek! – mondja örömmel.
– De még mennyire – hagyom rá, mert tényleg jó nekünk, egy kis eső már rég aktuális volt.
Közben a fejemet törülközőbe csavarom, és a cipőmből a kádba borítom a vizet.

Kiemelt kép: illusztráció. Forrás: internet

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s