Az ember nem lehet próféta a saját hazájában, így van ez, most is beigazolódott, de még mennyire.

Arra éreztem elhivatottságot, hogy megszólítsam népemet, mert láttam, talán csak én egyedül, hogy a vesztébe rohan. Illetve nem annyira rohan, de rálépett arra az útra, amely odavisz, kis kitérőkkel, bekötőutakkal, terekkel, zsákutcákkal, de ott a vég, mondjuk inkább úgy, a végállomás.

Ennek a lapnak a hasábjain hívtam fel a figyelmet a közelgő katasztrófára, de igazi próféta lévén nem csak a bajról, hanem annak lehetséges megelőzéséről is szóltam, fáklyaként vezetve követőimet a biztos partok felé.

fotó: Gideon Peer/ujkelet.live

Megírtam, nem lesz jó vége annak, ami a hanukai ünnepek alatt leselkedik majd ránk, konkrétabban arra hívtam fel a figyelmet, hogy a hanukai fánk cukrot és leírhatatlan mennyiségű kalóriát rejteget magában, a fogyasztása nem ajánlott, hízlal, kövérit, dagaszt, és még mindenféle praktikákat végez, ami aztán negatív hatással lesz arra nézve, amit sokan figurának nevezünk.

Úgy tűnik így percekkel a hanuka előtt, hogy a nép nem követi lánglelkű vezérét. Mindenféle elhajlók, a percnek élők, opportunista előjelű egyedek nem átallották azt mondani, hogy a hanuka csak nyolc nap, és ha kicsit hízunk is, akkor mi van, nagy dolog, bumm.

Azzal érveltek, hogy a fánk finom, legjobban a baraclekvárral töltöttet kultiválják, de nyitottak más varriációkra is, lényeg, hogy sok legyen belőle.

Tegnap elmentem a bevásárló központba. Elsötétült előttem a világ. 

fotó: Gideon Peer/ujkelet.live

Az én okos, egyszerűségében is különleges népem nem az árleszállított csizmák, ruhák, kölnik és mosógépek előtt állt sorba, hanem, még leírni is szörnyű, a sokszínű, sokízű fánkrengeteg előtt.

fotó: Gideon Peer

Azt vették tucatjával, mintha soha sem hallottak volna intelmeimről a fánkok kóros tulajdonságaival kapcsolatban.

Be kellett látnom, hogy elvesztettem a csatát. Népem nem hallgata meg a figyelmeztetésemet, inkább az olajban sercegő, friss, baracklekvárral töltött fánkra adta a voksát. 

Az igazi prófétát arról lehet leginkább megismerni, hogy mindig tudja, mi ellen emelte fel a hangját, vonta ki a kardját, mi ellen ágált. 

Lesz, ami lesz. Beálltam én is a sorba.