Magazin

Szökés Jugoszláviába

szerző: Unti Ildikó

A lengyel menekültekről, a Pestre felhozott chaverokról és a megszökött munkaszolgálatosokról gondoskodni kellett, új helyre volt szükség. Gara Sulamit lakása volt az egyik hely, ahol ideiglenesen menedékre leltek. A lengyel menekültek egyrésze megpróbált átjutni Jugoszláviába, azonban arra nagyon őrizték a határt. Biztonságosabb volt az út Románia felé. Miután 194o-ben Észak-Erdélyt Magyarországhoz csatolták, a déli részen állandó csempészkapcsolat volt. Békéscsaba, de főleg Arad volt az átkelőhely. Az összes ifjúsági mozgalmak járták a “tijul” /határon való átszökés/ útját, mert Romániából el lehetett jutni Palesztinába!

1944-ben a mozgalom utasítására Smuliknak Jugoszláviába kellett mennie. Értesítés érkezett egy új lengyel transzportról. Legelőször Leon Blattal, a lengyel chaverrel utazott, s a feladat az volt, hogy átsegítsék a lengyel menekültcsoportot Magyarországra. Leon Blatt ismerte a jugoszláviai partizánokat és az összeköttetéseket. Smulik mint tolmács vagyis mint kísérő szerepelt, hiszen ők nem tudtak magyarul! A számukra kiállított hamis iratok arról szóltak, hogy ők keresztény- lengyel menekültek, akik a kommunizmus  elől szöknek. A tolmácsolás a magyar határig tartott, aztán Smulik vette kézbe az írányítást.

A harmadik kiküldetésénél éjjel érkezett meg a vonat a magyar-jugoszláv határhoz. A határ előtti kis állomáson leszállt és a csillagos ég alatt, gyalog indult el. Kabátja gallérját felhajtva, sapkáját szemébe húzva, kezeit zsebébe süllyesztve haladt a gyalogúton. Minden csendes volt. Néha egy-egy kutyaugatást hozott felé a szél.

A rendőrök, csendőrök minden állomáson vizsgálták az iratokat, néha még a nyílt pályán is megállították a vonatot. Mivel elsötétítés volt, a rendőrök inkább az emberek arcát vizsgálták kézilámpákkal, semmint az iratokat. Sajnos sok lebukás történt az utazások alatt! ( általában Románia felé)

Még a határ előtt egy faházra kellett bukkannia, melyben egy paraszt várta őt. Tovább haladt a mezőkőn, buckákon keresztül, csak a Hold világította meg az utat. Már éhes volt és átfázott tagjai kezdtek meg-megbicsaklani, amikor hirtelen meglátta a faházat. A paraszt már készenlétben várta forró teával és szekéren vitte át a jugoszláv határon.

Jugoszláviába érve már megvolt az összeköttetés a lengyel kiküldöttekkel és a Jugoszláviában levő lengyel menekültekkel. Most azonban a találkozó állandó helyszínén jugoszláv partizánok fogadták. Gyanús volt számukra, mivel már többször jött át Magyarországról, s ezért felszóllították, hogy kövesse őket.

Gyalogosan, erdőkön keresztül a körzet parancsnokához vitték. Különböző kérdéseket tettek fel neki, gondolván, hogy az ellenséges partizánokhoz tartozik. Nem engedték el. Fogságba került, különböző harci egységekhez osztották be. Kényszerítették, hogy résztvegyen az akcióikban, bevetették a német alakulatok elleni szabotázsokba. Később, a lengyelek segítségével bebizonyosodott, hogy nem tartozott az ellenséges partizánokhoz. Ekkor visszavitték ahhoz a partizán-parancsnoksághoz, ahol rátaláltak. Smulik újra szabad lett. Zuhogó esőben találkozott azzal a lengyel csoporttal, akiket át kellett segítenie a magyar határon.

Ezalatt Pesten nagy riadalom volt a mozgalomban: miatta!— hiszen nem tudtak róla semmit. A lengyel chaveroktól érkezett a hír, hogy elkapták, de mindent elkövetnek a kiszabadításáért. Aztán a viszontlátás öröme felborított minden etikát!

Ám az eset után féltették Smulikot, és a továbbiakban csak Budapest területén dolgoztatták. Működési területe összetett volt, ő volt az egyik összekötő a menekültek és a külvilág között — 1944 márciusa előtt.

“A jóllakott ember nem tudja megérteni az éhező ember érzelmeit” — mondta egyik útjáról hazatérve a chaverjainak.

Itt ki kell egészítenem a történetet avval, hogy Jugoszláviában az egyik partizán- akciókor egy tank ráment a lábujjaira. Elveszítette az eszméletét, s a lábfejét leöntötték jóddal! Előszőr bicegett, de aztán az erős, fiatal szervezete helyreállította állóképességét. Évtizedekkel később, idős korára, a balesetet szenvedett lábát —érszűkület miatt— térdtől amputálni kellett! Ha nem tették volna meg, 24 órán belül meghalt volna!

A németek bejövetele után ebben a borzalmas korszakban, amikor a megszokott keretek, az iskola, a hitközség, a szülői ház, a család megszüntek működni, vezetni és védeni, a cionista fiatalok voltak azok, akik szervezett mentési munkával foglalkoztak.

Smulik összekötőként remekül bevált! Részt vett az élelmiszerek beszerzésében is. Különféle konzerveket, húskonzerveket, szárított gyümölcsöket és egyéb olyan élelmiszereket szerzett be, amelyek hosszabb ideig elálltak. A beszerzett dolgokat egy Baross utca és József körút sarkán lévő lakásban raktározták, ami később vöröskeresztes iroda lett, “álcázva”! Innen vezette a földalatti munkát Billitzer Dajnus/Adonijahu /a Hánoár Hácioni egyik akkori vezetője.

KÉP: jugoszláv partizánok

Advertisements

1 reply »

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s