Breitbart: A Trump mögött álló Izrael-barát jobboldali portál

2

szerző: Veszprémy László Bernát

Donald Trump megválasztását követően a nemzetközi média kritikában részesítette a leendő amerikai elnököt, ugyanis az közeli tanácsadójának tette meg Stephen Bannon konzervatív szerkesztőt és laptulajdonost. Bannon újságját, a Breitbartot antiszemita és fehér nacionalista lapként írták le, magát a szerkesztőt pedig egy meggyőződéses zsidógyűlölőként.

Így írt például Chemi Salev a Ha’arec hasábjain:

„A Breitbart és az oldalon dolgozó zsidók azt a fajta radikális jobboldali zsidót testesítik meg, akik elsősorban liberális hittársaikat gyűlölik: ők sok szempontból auto-antiszemiták”. (1)

Salev talán azért használja itt az „auto-antiszemita” szót, mivel a Ha’arec valami egészen hasonló jelzőt („öngyűlölő zsidó”) szokott megkapni kritikusaitól. A kérdés azonban jelenleg nem a nemzetközi baloldali média Izraelhez való hozzáállása, hanem, hogy igaz-e a vád, miszerint a Breitbart – mely jelenleg a Trump-média zászlóshajójának tűnik – antiszemita lenne.

Hogy Salev rögtön „az oldalon dolgozó” zsidókról beszélt, már sokat elárul. Ugyanis az amerikai zugportáljain üzemelő valóban fehér nacionalista weboldalak nem titkolják, hogy a Breitbartot egészében egyfajta „zsidó machinációnak” tartják, mely „megfertőzi” az autentikus jobboldali nézeteket: a lapot ugyanis két zsidó alapította, Larry Solov és a zsidó szülők által felnevelt Andrew Breitbart. Breitbart – az oldal névadója – azóta elhunyt, ám Solov így számolt be az amerikai Forward kérdéseire az oldal alapításának ötletéről, mely egy izraeli látogatásuk során fogant meg:

„Aznap este különösen arról beszéltünk, hogy el akarunk indítani egy oldalt, amely arcátlanul szabadság- és Izrael-párti lesz. Elegünk volt a fősodratú média Izrael-ellenességéből”.

Solov amerikai zsidóként azt is hozzátette, hogy ő és Breitbart

„teljesen el voltunk ájulva látogatásunk során az izraeliek lelkesedésétől, kitartásától és kreativitásától”. (2)

Az oldal alapításában a Ha’arec publicistája szerint Benjamin Netanjahu izraeli elnök is közrejátszott, aki egy a Breitbart által többször is büszkén publikált fotó(3) szerint még látogatást is tett a lap szerkesztőségében.

Netanjahu a Breitbart szerkesztőségében. Balra haladva az álló sorban Andrew Breitbart és Larry Solov.

A zsidó közéletben és sajtóban régi hagyománya van egymás leantiszemitizásának – Magyarországon a liberális és a cionista zsidó lapok előszeretettel használták egymásra a jelzőt a két világháború között -, ám átfutva a Breitbart cikkeit, objektíve nehéz lenne antiszemitizmussal vádolni a Breitbartot. A lapot két zsidó alapította, és mikor Stephen Bannon kinevezésekor leköszönt a lap főszerkesztői pozíciójáról, utódának a szintúgy zsidó és deklaráltan Izrael-barát Alexander Marlowot tette meg. Az oldal 2015-ben irodát nyitott Jeruzsálemben is, melyet egy amerikai-izraeli újságíró, Aaron Klein szerkeszt.

A Breitbart amerikai szárnyának – mely rendelkezik texasi és kaliforniai irodákkal is – pedig szintúgy megannyi Izrael-barát zsidó munkatársa van. Az oldalon önálló rovatot vezet Shmuely Boteach ortodox rabbi , aki 2008-ban republikánus kongresszusi képviselőjelöltként is indult (ha elnyerte volna helyét, akkor ő lehetett volna a képviselőház első rabbija, ugyanis az intézményben mandátumot rabbi még sosem nyert el). Boteach rabbi otthonosan mozog az amerikai média világában és Hollywoodban is, kritikusai szerint szégyent hozva ezzel titulusára – annyi azonban bizonyos, hogy náci oldalak ritkán alkalmaznak Izrael-barát rabbikat.

Szintúgy a lap külsős munkatársa Pamela Geller, aki az amerikai radikális iszlám egyik leghangosabb libertáriánus kritikusa. Geller oldalát Ayn Rand Veszett világ című szabadság-párti regényéről nevezte el, melynek eszmeiségével ironikus módon maga Bannon deklarálta szembemegy. Ez azonban nem változtat azon, hogy a lap teret ad a mindig is erősen cionista nézeteket képviselő libertáriánus Geller cikkeinek; ez a viselkedés pedig ismét nehezen lenne leírható intoleranciaként.

Szintúgy a lap munkatársa Joel Pollak, egykori republikánus képviselőjelölt, aki nemrég így reagált a Bannont és lapját ért vádakra Stephen Bannon: a zsidók barátja, Izrael védelmezője című cikkében (4):

„Ortodox zsidó vagyok, és mesterdiplomával rendelkezem zsidó tanulmányok [Jewish studies] terén. Diplomamunkámat a Fokvárosi Egyetemen . . . az apartheid utáni Dél-Afrika egyre Izrael-ellenesebb és antiszemita [közéletéből] írtam . . . Úgy hiszem, hogy megfelelően el tudom dönteni, hogy mi antiszemita és mi nem. Értelmetlen azt állítani, hogy egy olyan ember, aki barátja, közeli munkatársa és tanácsadója volt Andrew Breitbartnak – egy büszke zsidónak! -, bármifajta ellenérzéssel rendelkezne a zsidók felé. A Steve-vel végzett több évnyi közeli munkám okán is tanúsíthatom, hogy éppen a vádak ellenkezője igaz: Steve elutasítja az antiszemitizmust . . . és gyakran felháborodik azon a zsidók nevében is”.

A portál által megnyert egyik talán legemblematikusabb konzervatív közszereplő David Horowitz, aki hosszú Izrael-kritikus és marxista karrierje után csatlakozott az amerikai jobboldalhoz, és ma minden erejével az egyetemi szólásszabadságért küzd. Horowitz – aki a mai napig 27 kötetet publikált – idén májusban a szintúgy erősen konzervatív William Kristolt egy cikkében „renegát zsidónak” titulálta. Ezt a cikkcímet aztán átvette a nemzetközi sajtó, mikor antiszemitának akarta leírta a Breitbartot, ám érdemes megnéznünk, mivel is érvelt Horowitz. (5)

Horowitz vádja, hogy Kristol nem támogatja Trumpot – aki híveinek állítása szerint „a leginkább Izrael-barát jelölt az amerikai történelemben” -, így „elárulja” Izrael-ügyét, s ezért érdemli ki a jelzőt. Ilyesmit leírni a sajtóban kétségkívül nem szép dolog, ám csak annak okoz fejfájást, aki életében nem olvasott még Herzl Tivadart. A zsidó állam szellemi atyja például Mauschel című 1904-es cikkében lényegében minden antiszemita jelzőt ráaggatott zsidó ellenfeleire, amit csak a korabeli bécsi kocsmákban pár sör után bármelyik kocsis kiengedett volna a száján. (6) Mint fentebb is utaltam rá, az antiszemita szitokszavak használata régóta jelen van a zsidó médiában: hogy ez jó, vagy rossz dolog, ki-ki döntse el – nyilván a legjobb lenne, ha ilyesmivel senki nem élne-, de antiszemita motivációkat sejtetni mögötte nyilvánvalóan csúsztatás.

A sor végére marad a lap jelenlegi és egykori, sorrendben legnépszerűbb és legintelligensebb munkatársai, Milo Yiannopoulos és Ben Shapiro.

Hogy Milo – aki egy brit-görög katolikus-zsidó meleg-konzervatív publicista és szólásszabadság-aktivista – szórakoztató vagy felháborító, az egyéni vérmérséklettől függ. Cikkcímei – például „A fogamzásgátló tabletta csúnyává és őrültté teszi a nőket” vagy „Az online zaklatás megoldása egyszerű: a nők ne netezzenek!” – egyértelműen polgárpukkasztási szándékkal íródtak, és gyanítható, hogy „nézeteinek” többségét Yiannopoulos maga sem veszi komolyan. Mára betiltott Twitter-fiókjának a neve „Nero” volt, mely nyilván nem árul el sok jót önképéről; egy amerikai meleg magazin egyszer bohócként írta le őt, egy másik lap pedig úgy fogalmazott(7), hogy Milo taktikája lényegében annyi, hogy fogja a „lehető legfelháborítóbb nézeteket”, majd nevetve népszerűsíti azokat.

#chosen

A post shared by MILO (@milo.yiannopoulos) on

Egy kép Milo Yiannopoulos instagram-oldaláról. Kipáján a Donald Trump felirat.
Ha más nézetei nehezen vállalhatóak is, annyi bizonyos, hogy Milo – saját szavaival – „kib***ul szereti Izrael államot”, (8) és akkor sem finomkodik, ha ki kell fejtenie, hogy miért is álságos ma az amerikai demokrata párt részérül antiszemitizmust kiáltani a Breitbarttal szemben. Ahogy alábbi videójában – ahol az első percnél maga fedi le az előtte álló mikrofonállványt egy a közönségtől elkért izraeli zászlóval – kifejti, szerinte a demokraták „lesz**ják a zsidókat, ha csak nem az új jobboldalt akarják támadni”.

Az amerikai Tablet Magazine zsidó portál pedig idézte Milo szavait Dave Rubin demokrata – ám szólásszabadság-párti – beszélgetős műsorvezető előtt, mikor az a Trumphoz úgy-ahogy köthető „új jobboldal” antiszemitizmusáról kérdezte:

„A Trump-generáció, az új jobboldal, a hozzám hasonló emberek nem antiszemiták. Nem érdeklik őket a zsidók”. (9)

Milo Yiannopoulos egykori mentora, mára pedig autentikus ellenfele, Ben Shapiro ellenkező karriert futott be. Ő a Breitbart kétségkívül legtehetségesebb munkatársa volt, míg a Trump-kampány során össze nem veszett az oldal szerkesztőivel, ugyanis úgy érezte, hogy az oldal „nem ír elfogulatlanul Trumpról” (ebben, utólag nézve, kétségkívül igaza is volt).

#war

A post shared by Dana Loesch (@dloesch) on

A kép bal szélén Joel Pollak, jobb szélén pedig Ben Shapiro, ekkor még a Breitbart újságírójaként.

Shapiro elhagyta a lapot, és ma saját konzervatív és Izrael-barát oldalt vezet Daily Wire névvel http://www.dailywire.com . Ezen az oldalon klasszikus, amerikai alkotmánypárti nézeteket képvisel, és rendszeresen támadja nem csak az állítása alapján Izrael-ellenes baloldalt, de Donald Trumpot is, aki véleménye szerint hazug és elárulja a konzervatív értékeket.

Shapiro ortodox zsidóként természetesen erősen Izrael-barát, és érdemes megtekinteni ezt a két évvel ezelőtti videófelvételt, melyen Shapiro egykori egyetemének, a kaliforniai UCLA-nek Izraelt bojkottáló diákgyűlésére látogatott el, s ahol így szólalt fel a „bojkott-kampány” ellen:

„Sosem szégyelltem még ennyire magamat . . . mint amikor láttam, hogy ezen az egyetemen ilyen magas szinten foglalkoznak a bojkott-petícióval. Hazugság úgy csinálni, mintha ez a békéről szólna és nem valami egyébről, mint a zsidógyűlöletről. Egyetlen egy oka van annak, hogy Izraelt támadják, és nem Szaúd-Arábiát, Iránt vagy a Palesztin Hatóságot. Ezekben az országokban sokkal súlyosabban sértik az emberi jogokat, mint bárhol máshol Izraelben. Minden, a bojkott oldalát fogó meleg és leszbikus tüntető ebben a teremben elfelejti, hogy Iránban felakasztják a melegeket. Minden meggyőződéses liberális, aki azt állítja, hogy a Izrael a probléma oka, elfelejti, hogy egyetlen ország van az egész Közel-Keleten, mely bármilyen szintű vallási színességet fel tud mutatni . . . Ha itt úgy csinálnak, mintha Izrael alacsonyabb erkölcsi nívón lenne szomszédjainál, akkor az az antiszemitizmus egyenes megnyilvánulása . . . Aki ezt mondja, az nem képvisel semmi egyebet, mint az évezredes zsidógyűlöletet”.

S noha Shapiro már szakított a Breitbarttal, az év elején egy rendezvényéről méltató tudósítást közölt az oldal. Shapiro beszédét ekkor szélsőbaloldali tüntetők zavarták meg, és fizikailag is bántalmazták a Breitbart kiküldött tudósítóját, az iráni-amerikai zsidó Adelle Nazariant. (10)

A Breitbart portál egy bonyolult és sok nézőpontot felölelő jelenség. Vannak írói között deklarált antikapitalisták – mint maga Bannon is -, meggyőződéses libertáriánusok, mint Milo, Geller és Klein, vagy klasszikus republikánus nézeteket valló írók, mint az egykor hozzájuk tartozó Shapiro. Az antiszemitizmus és az Izrael-ellenesség azonban távol áll a lap szerkesztőitől. Hogy az olvasótábor mit gondol, az persze kérdéses: talán igaza lehet annak a cikkcímnek az Intercept oldaláról, miszerint a Breitbartnak Izrael-barát írói, ám antiszemita olvasói vannak. (11)

Ám ha ez igaz is, akkor is nehéz lenne ezzel a szerkesztőket vádolni. Itt minket sem az újságírók származása, hanem elsősorban Izraellel kapcsolatos nézeteik érdekeltek: egy zsidó hírlapíró sajnos még lehet „anticionista” is, ahogyan arra egy találó naplójegyzetében egykor Karinthy Ferenc is utalt. (12)

Akinek az értékrendje klasszikusan liberális vagy konzervatív, az biztosan szeretni fogja a Breitbart íróit. Akinek az értékrendjét a szociáldemokrácia, a társadalmi igazságosság és a politikai korrektség határozza meg, az utálni fogja őket.

De hogy Izraelnek régen volt olyan markáns barátja az amerikai médiában, mint a Breitbart, az vitathatatlan.

1) http://www.haaretz.com/world-news/u-s-election-2016/1.737622

2) http://forward.com/news/

3) http://media.breitbart.com/media/

4) http://www.breitbart.com/big-governmen

5) http://www.breitbart.com/2016-presidential-race/

6) http://beszelo.c3.hu/cikkek/theodor-herzl-a-zsidosag-lobbistaja

7) https://www.bloomberg.com/features/

8) http://www.gq.com.au

9) http://www.tabletmag.com/trump

10) http://www.washingtontimes.com/news/2016/feb/

11) https://theintercept.com/2016/11/16/

12) https://ujkelet.live/2016/11/18/

kiemelt kép: link

2 Kommentek

  1. Ez egy igen kínos, kellemetlen, szerecsenmosdató írás. Természetesen, valóban nem túl árnyalt megállapítás az “antiszemitázás”. A jelenségek bonyolultabbak annál általában, hogy egyetlen szóval leírhassuk őket. Attól, hogy valaki “Izrael-barát” – legalábbis a mai jobboldali elképzelések szerint még az – perspektivikusan még árthat “Izrael ügyének” is. Ajánlott irodalom: Avraham Bogatir hét napja. Ja, és netanjahu nem izrael elnöke, mint ahogy a cikkben szerepel.

Hozzászólás