Kimegyek a doberdói harctérre

4

szerző: Gideon Peer

A történet a művész, fotóművész számára szinte banálisan indult. Meghívást kapott Olaszországból, barátjától, Csorba Lászlótól, aki akkor, 15 évvel ezelőtt a Római Magyar Akadémia igazgatója volt.

Felkérte Benda Ivánt, hogy fényképezzen Olaszországban olyan emlékhelyeket, történelmi helyszíneket, amelynek magyar „vonatkozásai” vannak. Ebből az anyagból született a Magyar Emlékek Itáliában című könyv.

Nem ma történt, ami történt, de jó, hogy megtörtént.

A képek – többszöri nekirugaszkodásra, illetve olaszországi látogatások után – elkészültek, és megjelent a könyv is, szép sikert aratva.

Csorba László elkísérte barátját felfedező útjaira, sokat segített a „lelőhelyek” megkeresésében, hiszen arról (is) híres volt, hogy úgy ismerte Olaszországot, mint a tenyerét, egyesek szerint maguknál az olaszoknál is jóval jobban.

Aztán az egyik helyen történt valami, ami nemcsak a fotópapíron hagyott nyomot, hanem Benda Iván lelkében is. Annak is a legbensőbb zugában.

Egy emlékmű előtt jártak, Monte San Michelé csúcsán, amikor egy autóbusznyi magyar kiránduló érkezett ugyanahhoz az emlékhelyhez. Idős emberek főleg, furcsa volt, hogy éppen ott álltak meg, ahol. Felkeltették Benda Iván érdeklődését.

dob_17_23a_emlekmu-a-monte-san-michele-csucsan-_
Benda Iván fotóművész

A csoport tagjai az első világháborúban elesett magyar katonák gyerekei, unokái. Az egyik, kilencven éves bácsiról, a társaság korelnökéről kiderült, hogy édesapját sosem látta, láthatta, nem ismerte, mert az akkor vonult be a nagy háborúba, ahonnan nem tért vissza, amikor ő megfogant. Az óta, miután lehetőség volt rá, társaival, az egykori véres, felesleges háború elesettjeinek leszármazottaival vissza-visszatérnek az apák egyetlen emlékhelyéhez.

A sokat emlegetett Doberdóhoz. A vágóhídhoz, ahol nagyok sok zsidó katona is elesett.

20161116_175003
Benda Iván fotóművész

Az Osztrák-Magyar Monarchia úgynevezett birodalmi hadseregében 1914-1918 között 25 ezer zsidó származású tényleges és tartalékos tiszt és 300 ezer főnyi zsidó katona szolgált. A zsidó származásúak a 9 millió behívott katonának három százalékát tették ki. Lelki gondozásukról 1914-ben tíz, 1918-ban már 76 tábori rabbi gondoskodott.

A háború folyamán hét zsidó származású tábornok szolgált, legmagasabb rangot Hazai Samu vezérezredes, valamint pilisi Kornhaber Adolf címzetes gyalogsági tábornok érte el. Az elesettek száma is figyelemre méltó: 1000 zsidó tiszt és mintegy 40 ezer katona áldozta fel életét a különböző hadszíntereken.

Benda Iván sokáig érlelte, dédelgette ötletét, hogyan állíthatna legméltóbb formában emléket az egykori vitézeknek. Végre megszületett az ötlet: a „versesképek”, a Kimegyek a doberdói harctérre című képes, verses könyv, amely a Magyar Emlékezet Kulturális Egyesület gondozásában látott napvilágot.

bendai-konyv_borito_jpg

„Nagyapáink ifjúsága, „versesképek” a Nagy Háborúról” írja könyve alcímeként Benda Iván. A rendhagyó vállalkozás lapjain egykori eredeti tábori fotókat és Benda Iván művészi képeit láthatjuk, többségükben a témához és a korhoz alkalmazkodó fehér-fekete színben. De még egy különleges csemegét is kínál rendhagyó módon a szép kiállítású, nagyformátumú könyv. Szinkronba hozza a fotókat a kor ismert és méltatlanul elfelejtett költőinek ismert és elfeledett verseivel. Együtt, a versek és a képek teszik teljessé, különlegessé az egészet.

kimegyek-facebook-ajanlo_1800x-02

A szerző megszólítja Dobai Pétert, Ady Endrét, Babits Mihályt, Békássy Ferencet, Dutka Ákost, Görzsönyi Vargha Gyulát, Gyóni Gézát, Juhász Gyulát, Kafka Margitot, Kassák Lajost, Kosztolányi Dezsőt, Löw Immánuelt, Mészáros Vilmost, Reményik Sándort, Somlyó Zoltánt, Vitéz Somogyváry gyulát, Szép Ernőt, Tóth Árpádot és Zilahy Lajost, valamint Bartók Bélát is, 1918-ból Katonadalok című gyűjtése révén.

A könyv bevezetőjét Csorba László írta.

Végül egy kiáltást idézünk az örök háborúk ellen:

Reményik Sándor Hagyjátok abba!… 

 

Hagyjátok abba, a világ kifáradt,

fáradtan fújja már a trombitákat

mindenik táborban a trombitás.

 

Az űrben támolyogva a vén föld alig áll,

csorbára vágta kaszáját a halál:

talán ideje volna megpihenni.

 

Most csak megyünk, megyünk vakon előre,

ám egyszer mégis megtorpan a lábunk,

én Istenem, jaj, mit is csináltunk!

4 Kommentek

  1. Kedves Gideon Peer!

    Örömmel és érdeklődéssel olvastam Benda Iván fotográfus “Kimegyek a doberdói harctérre” c. nemrég megjelent nagyszerű könyvéről írt cikkét. A jó újságíró, aki a “soha jobbkor, soha máskor” elvét követve, mindig a megfelelő időpontban ad hírt az említésre érdemes újdonságokról. Gratulálok Önnek, és természetesen a cikk alapjául szolgáló kiadvány szerzőjének.
    A szóban forgó könyvre egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet (az albumnak saját oldala van a Facebook-on), és milyen jól tette! Nagyon régóta nem találkoztam ilyen igényes, magas színvonalú munkával. Úgy gondolom, hogy az a szerencsés, aki még megkapja a könyvet, egy, a maga nemében egyedülálló művészeti alkotást tarthat a kezében.
    Véleményem szerint Benda Iván “verseskönyve” nagyobb figyelmet érdemelne a magyar médiában, hogy minél több érdeklődőhöz eljuthasson a könyv megjelenésének a híre.
    Mily jó lenne például, ha mondjuk az oktatás prominens képviselői is tudomást szereznének erről az értékes és szép kiadványról, amely tökéletes segédanyagként is megállná a helyét az I. Világháború történéseinek oktatásában.

    További jó cikkeket kívánok, és hozzá jó egészséget, üdvözlettel: Kovács László

  2. Mi is nagyon örülnénk, ha Erdélyben hozzá juthatnánk a könyvhöz. Nekem két nagyapám és két dédnagyapám, nagyszüleim sógorai harcoltak Doberdónál. Nagyon érdekelne minden újdonság, fotó, dokumentum, amelyek előkerülnek. Az egyik dédnagyapámról egy éve találtam egy ott készült fotót.

  3. Anyai nagyapám, Izrael Dezső Dávid vitézségi kiskeresztettel tért vissza Doberdoból Kolozsvárra . Később,1919 végén jelentekezni akart a székely gárdába, hogy Erdély függetlenségéért harcoljon. Hazafi volt. Negyed századdal később, a haza 1944-ben idegenként kitoloncolta Budapestről, és valamelyik internáló táborban halt meg. Ez az első eset, hogy írásban megemlékeznek sorsárol. Köszönöm.

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..