szerző: Gideon Peer
Az időjárással riogatnak, hogy így meg úgy, de se így, se úgy, illetve így is, meg úgy is, egyszer (kétszer) kisüt a nap, aztán elbújik, de nem is süt, csak fénye van. Esőt is igérnek, de csapadék sehol Budapesten, majd holnap, de inkább ne, ha lehet, cseppfolyós állapotban jobb a bor, és még nem is riasztja el a turistákat.
Gyönyörű a város, és az ősz még szebbé teszi. A hulló levelek színkavalkádja dícséri az égi festőt, aki most igencsak kitesz magáért.
Ide egy kis sárga (kedvenc színe), oda egy kis rozsdavörös, de nem hiányzik a barna, zöld, és a piros sem, bár azt módjával keni a földi vászonra.
Ha süt a nap, minden fénylik, tobzódik, ha győznek a vastag, sötét felhők, minden szürkébbé, komorabbá válik. Mint az élet…
A Dohány utcai zsinagóga előtt már a kora reggeli óráktól gyűlnek bebocsájtásra várva a turisták, hogy megismerkedjenek Európa legszebb zsidó templomával, ami Budapest egyik legnépszerűbb látnivalója. A bejárat előtt utcatábla hirdeti, hogy a Herzl-téren járunk. Mintha csak otthon lennénk. Talán csak annyi különbséggel, hogy itt – most – nem esik az eső…
