Smulik tűzoltó egyenruhában

0

szerző: Unti Ildikó

Hetente kétszer-háromszor volt találkozó és cserkészként az összes csoport kirándult. Itt kezdtek el héberül tanulni, itt kovácsolódtak össze az ereci dalokkal, itt ízlelgették és ropták a táncot: a hórát, valamint a tematika alapján a “Cofivtot”, azaz a “Cserkészélet formáit”.

Minden nyáron táborozni mentek valamelyik város közelében lévő erdőbe, ahol a nyári napokban a “cionista alap” munkájával és a “Cofivttal” voltak elfoglalva. Smulik már 12 éves korában kapott egy fiatalabb csoportot, majd résztvett egy vezetői előképző szemináriumon, amelynek befejezése után mint “Ros Kvucá” került ki. Később, 14 éves korában több fiatal csoport vezetőjeként működött, ez által megvolt annak a lehetősége, hogy a csoportokat kiszélesítsék. Ehhez pedig már szervezői munkát is végzett.

Az iskola alapszabálya szerint nem volt szabad részt venni semmiféle cionista mozgalomban. Az állam megtiltotta, hogy a tanulók bármilyen formában részt vegyenek a mozgalmakban.

Egy ünnepi alkalommal a cionista MCSZ /Magyar Cionista Szövetség/ dísztermében ünnepséget tartottak, amelyen minden cionista mozgalom előadott egy bizonyos ünnepi számot a közönség részére. A Hánoár Hácioni ifjúsági mozgalma táncbemutatót rendezett, ahol a fiúk és lányok ereci táncokat, köztük a “hórát” mutatták be.

Az első sorban ott ült az Agudat Israel magyarországi díszelnöke, dr. Deutsch Adolf, aki egyben a Kazinczy utcai iskola igazgatója is volt. Természetesen rögtön felismerte a tánccsoportban Smulikot. Másnap magához hivatta az iskolában:

— Hol volt tegnap este? Ott volt az izraeli táncegyüttesben?!

— Igen.

— Ha még egyszer megtudom, hogy a cionista mozgalomba megy, kicsapom az iskolából! Megértette?!

— Igen, de a mozgalmat nem hagyom el.

— A termet hagyja el, de azonnal!— ordította felé.

Az osztályfőnök, Róna Jakab támogatta a cionizmust, s az igazgató vele szemben tehetetlen volt. Ő járt közben Smulik érdekében, aki azzal a feltétellel maradhatott az iskolában, hogy nem csinál szervezési munkát a tanulók között. Így az iskola szemet hunyt a mozgalomban való részvétele felett.

Nagy problémába ütközött a vasárnap megoldása. Ugyanis vasárnap az iskolában volt tanítás, de ugyanakkor a mozgalomnak is volt programja, a vasárnapi kirándulás. Smulik rendszerint a tanítás befejeztével villamosra szállt és a budai hegyekben még elérte a csoportokat.

Különféle akcióik voltak. Például: Jom Kipurkor a templomokban Jizkor cédulákat helyeztek el. A cédulákon különböző összegek szerepeltek: 5o pengő vagy több. A behajtható cédulákat mindenki annál az összegnél hajtotta be, amit adományként a Keren Kayemet részére felajánlott./ A Keren Kayemet jelentős területeket vásárolt Palesztinában, a különböző szervezetek gyűjtőakcióiból befolyt adományokból./

Mázkir után összeszedték ezeket a cédulákat és az ülőhely- azonosítás után felkeresték az adományozókat, akiktől nyugta ellenében összegyűjtötték a pénzt. Mivel a hitközség ellenezte ezeket a gyűjtéseket, így a templom üléslistáját titokban kellett megszerezni.

Ebben az időben minden 12 éven felüli fiúgyermek egy levente-egységhez tartozott hivatalosan. Egy héten egyszer 5-6 órára megkellett jelenni a beosztott helyeken. Különböző egységeik voltak: pl.: fegyveres kiképzés, elsősegélynyújtó tanfolyamok, segédtűzoltói csoportok, amelyek a tűzoltó parancsnokság keretén belül működtek. A tűzoltó kiképzést a tűzoltó parancsnokságon kapták meg és a kurzus elvégzése után a csoportokat a város különböző részeiben helyezték el. Smulik a Barcsay Gimnáziumba került. Nappali és éjszakai szolgálatot kellett ellátniuk. Tűzoltó egyenruhát kaptak: sisak, overál, széles tűzoltói derékszíjon csákány, karabíner, kötél — a szolgálathoz. Ez sokban segítette Smulikot a szabad mozgásában és így fenn tudta tartan a mozgalom és a különböző illegális csoportok közötti kapcsolatot.

Több tűzeset bekövetkezésekor vezényelték ki, mivel az idősebb tűzoltók akkor már katonai szolgálatra vonultak be, s így emberhiánnyal küzdöttek a tűzoltó egységeknél. Legnagyobb teljesítménye akkor történt, amikor az Egyesült Nemzetek/Amerika, Anglia, Szovjetunió/ bombázták Budapestet. 1944 júniusában telitalálat érte a német benzinraktárakat, ami óriási robbanás után kigyulladt. Ez a hely közel volt a Dunaparthoz, s mint tűzoltót, őt is kivezényelték a környező lakóházak hűtésére. A lángok olyan forróak voltak, hogy a vasgerendák meggörbültek tőlük! Így szükség volt arra, hogy a Duna vizével töltött fecskendőkkel hűtsék a házakat. A környező házakból a hőség miatt nem tudták megközelíteni a tűzet.

Ezekben az időkben már nagy antiszemitizmus volt Magyarországon — a 4o-es évek elején — ezért egyre több és több ifjú érkezett a cionista körökbe. Nagyon sok ifjú a vidéki városokból Pestre költözött, mivel azokon a helyeken nem tudtak mesterséget tanulni, s ezért a fővárosban próbálkoztak. Akik vidéki városokban a cionista mozgalomhoz tartoztak, Pestre költözésük után rögtön felvették a kapcsolatot a budapesti központi mozgalommal. A mozgalom idősebb rétegének munkatáborokba kellett vonulnia és így a fiatalabb rétegre hárult a mozgalom irányítása és vezetése. Ezekben az időkben kezdték a németek megszállni az európai országokat, Ausztriát, Csehszlovákiát és Lengyelországot. A cionista mozgalmak erős szervezetet képeztek. Az első lengyel menekültcsoportok Magyarországra való megérkezésükkor rögtön felvették az MCSZ szervezetével a kapcsolatot.

A Hánoár Hácioni mozgalom részéről Smulik néhány vezető barátjával átvette ezeknek a csoportoknak az élelmezését és elhelyezését. Így tudták meg azokat a borzalmakat, amelyekről eddig nem is hallottak Magyarországon, hogy milyen szörnyű sorsa lett a zsidóság egy részének: a gettókban, lágerekben és megsemmisítő táborokban.

Az ifjúság azon része, akik Kárpátaljáról, vagy a vidéki városokból kerültek fel Pestre, Kőbányán — a tanoncotthonokban, vagy a MIKÉFEN — gazdasági iskolában laktak. Az ifjúsági mozgalom szoros kapcsolatban állt ezzel a réteggel. Többek között: a Zwack Unicum tulajdonosának felesége tartotta a kapcsolatot Szabó Naftalival, aki mozgalmi ember volt és versírással is foglalkozott./ Ő írta “A NAGY MÖDURA” c. verset / Így rajtuk keresztül megvolt az összeköttetés az ifjúsági csoporttal. Felépített egy munkásotthont — ahol lakást, élelmet, ellátást biztosítottak a Hánoár Hácioni rétegének Chaksarára, azaz Előképzésre — adományként.

Magyarország aránylag biztonságos helyet jelentett a környező országokból menekülő zsidóknak a német megszállásig. Jöttek ugyan zsidótörvények, a férfiakat munkaszolgálatra vitték, de ezek kisebb veszélyt jelentettek a megszállt területek tömeges kivégzéseinél!

Folyt: Első illegális mozgalom

Kép: Tűzoltó egyenruhában nem zsidó társak között

Hozzászólás