Hírek

Éjszakai gyors Tel Avivba. Abbász után az élet

Ziva David/ujkelet.live

Mahmúd Abbász fáradtságra hivatkozva néhány napja váratlanul meglátogatotta az Istihari Kórházat (Ramallah). A hír nyomában Adam Rasgon a jpost hírpotálon megjelent cikke a lehetséges utódokról készített számadást.

A téma nem véletlenül foglalkoztatja a sajtót és a politikai résztvevőket egyaránt. Abu Mázen 81 évesen 4 éves elnökségének immár 12. évét tölti a Palesztin Hatóság (PA) élén, ezzel együtt vagy mindezek ellenére a Hamasz és Abbász szervezete – a Fatah közötti megbékélés még papíron sem létezik. A tényeket összevetve a Fatahon belüli zűrzavarral nem valószínű, hogy a közeljövőben sor kerülhet a sokat emlegetett elnökválasztásra. Ugyanakkor az sem világos, hogy Abbászt halála esetén ki válthatná fel az elnöki székben.

A Palesztin Hatóság alaptörvénye szerint, amennyiben Abbász hivatali ideje letöltése közben halálozna el, Aziz Dweik, a Hamász vezetője és a Palesztin Törvényhozó Tanács jelenlegi elnöke váltaná fel, mint megbízott elnök. Mandátuma a 60 napon belül kiírásra kerülő elnökválasztásig tartana. A Fatah vezetői azt állítják, hogy Dweik nem jogosult a tisztségre, mivel a Palesztin Törvényhozó Tanács 2007 óta nem is működik.

Az amúgy is zűrzavaros politikai időszakban többen is jelezték, ha közvetve is szándékukat a trónöröklésre.

Marwan Barghouti

Marwan Barghouti 15 évesen csatlakozott a Fatahhoz. 1976-ban került börtönbe terrorista tevékenységben való részvételért. Szabadulása után a Bir Zeit Egyetemen kezdte felsőfokú tanulmányait, ahol a Fatah diákmozgalom vezére lett.

Az első intifáda elején (1987) Barghouti tüntetéseket szervezett az egyetemen, nem sokkal ezután kiutasították Jordániába. Néhány hónap múlva átköltözött Tunéziába, ahol szorosan együttműködött Jibril Rajoubbal. Barghouti feladata volt a ciszjordán tevékenységek összehangolása az első intifáda idején. Az Oslói Megállapodás (1993) aláírása hatással volt politikai tevékenységére.

Később, mint a Tanzim – a Fatah helyi szárnya, elsőszámú vezetőjeként hálózatépítésben vállalt szerepet. Barghouti a második intifáda idején utasította az Al-Aksa Mártírok Brigádjaként is ismert felfegyverzett Tanzim tagokat, hogy támadják meg az izraelieket. 2004-ben az izraeli bíróság Barghoutit életfogytiglani börtönbűntetésre ítélte.

A közvéleménykutatások szerint Barghouti kapná a legtöbb szavazatot egy lehetséges elnökválasztás esetén. A Fatah felső vezetői, beleértve Saeb Erekatot is támogatná az elnöki jelölésben. Jelenleg azonban Barghouti a Hadarim börtön lakója Petah Tikván. Egyes elemzők úgy vélik, hogy ha megválasztanák palesztin elnöknek, a nemzetközi közösség nyomást gyakorolna Izraelre a szabadonbocsátása miatt.

Muhammad Dahlan

A Khan Yunis menekülttáborban szegény család gyermekeként született Dahlan az egyetemen csatlakozott a Fatahhoz, az al-Shabibában, a Fatah ifjúsági társadalmi és politikai mozgalmában segédkezett. Dahlant többször is letartóztatták terrorista tevékenységben való részvételért. Barghoutihoz hasonlóan kiutasították. Először Jordániába majd végül Tunéziába került ahonnan összehangolt tevékenységet folytatott az első intifáda idején.

Az Oslói Megállapodás után Dahlant kinevezték az újonnan megalapított Megelőző Biztonsági Szolgálat élére. 2002-ben lemondott, és mint Jasszer Arafat nemzetbiztonsági tanácsadója folytatta tovább politikai pályafutását.

2007-ben a Hamász átvette a hatalmat a gázai övezetben. Dahlannak, nemzetbiztonsági tanácsadó pozicíója ellenére sem sikerült visszaállítania a Palesztin Hatóság ellenőrzését a gázai övezet felett. A következő években Dahlan élesen kritizálta Abbast, többek között korrupció miatt.

Dahlan a Fatahtól való eltávolodása után (2011) átköltözött az Egyesült Arab Emírségekbe, ahol folytatta tanácsadói tevékenységét. Szoros kapcsolatot épített ki Abdel Fattah al-Sisi egyiptomi elnökkel és állítólag 2016-ban találkozott jordán vezetőkkel is.

Muhammad Dahlan nyilvánosan még nem jelentette be jövőbeli választási szándékát, de azt egyértelművé tette, hogy szeretne résztvenni a poszt-Abbászi vezetésben.

A pollok szerint Dahlan meglehetősen nagy támogatást élvez a Gázai övezetben, annál kevesebbet viszont Ciszjordániában, ami meglehetősen kevés az elnökválasztás megnyeréséhez. Egyes elemzők úgy vélik, hogy regionális és izraeli kapcsolatai mégis szeretnék rávenni, hogy induljon a választáson.

Nasser al-Kidwa

Arafat unokaöccse 1953-ban született. A nemzetközi színtéren ügyesen mozgó diplomataként szerzett hírnevet, mint PFSZ nagykövet az Egyesült Nemzetekben az 1990-es és a 2000-es évek elején. Nagybátyja halála után (2005), visszatért Ramallahba, az akkori miniszterelnök Ahmed Qurei külügyminisztereként vállalt szerepet a kormányzásban. Kidwa túl erős személyisége azonban ütközött Abbász külpolitikai elképzeléseivel, az ellentét alig egy év után lemondásához vezetett.

A következő időszakban visszahúzódva a palesztin politikai élettől diplomáciai területen folytatta tovább tevékenységét, többek között, mint az ENSZ-főtitkár afganisztáni különmegbízottja, az ENSZ helyettes különmegbízottja Szíriában és az Arab Liga különmegbízottja Líbiában.

Napjainkban azonban Kidwa megújult erővel visszatért Ramallahba, a Fatah politikai színpadára. Ehud Yaari a 2. csatorna tudósítója október elején arról számolt be, hogy az arab államok szívesen látnák Kidwát a következő palesztin elnökként.

Elemzők szerint is Kidwa lehet a következő konszenzus-jelölt, mivel korábban nem voltak konfliktusai más Fatah és palesztin vezetőkkel. A választások megnyeréséhez azonban elegendő támogatást kellene szereznie az egyes választókörzetekben is.

Saeb Erekat

Saeb Erekat Abu Disben született majd Jerikóban nevelkedett. Az Egyesült Államokban politológia szakon szerezett mester fokozatot, doktori címet pedig béketanulmányok témakörben az Egyesült Királyságban 1983-ban. Erekat tanulmányai befejezése után visszatért Ciszjordániába. A nablusi An-Najah Egyetemen kezdett el dolgozni, mint előadó és mint újságíró az Al-Quds palesztin napilap rovatvezetőjeként.

Erekat az őt ért számos kritika ellenére 1983-ban támogatta izraeli professzorokkal együtműködve az úgynevezett akadémiai cserét, később csatlakozott az Arab Tanulmányok Társaságához (1990) Jeruzsálemben.

Az oslói megállapodások aláírása után a Palesztin Hatóság minisztere volt és szerepet vállalt, mint  PFSZ főtárgyaló. Minden tárgyalási fordulóban kritikus álláspontot képviselt. Erekat tagja a Palesztin Törvényhozó Tanácsnak és köztudott, hogy Abbász egyik legközelebbi tanácsadója.

Saeb Erekat nyilvánosan utalt arra, hogy a későbbiek folyamán inkább szeretne visszatérni az akadémiai munkájához. A felmérések szerint nem elég népszerű a lakosok körében ahhoz, hogy megnyerjen egy elnökválasztást. Elemzők azonban úgy vélik, hogy Abbász azért nevezte ki Erekatot elnökhelyettesnek, mert ezzel akarta megnyitni számára az elnökséghez vezető utat.

 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s