Eltemették Simon Pereszt

0

ujkelet.live

Ma (pénteken) eltemették Izrael kilencedik elnökét, Simon Pereszt. Az állami szertartáson több ezer vendég vett részt, a világ minden tájáról.

A temetés délelőtt 9:30-kor vette kezdetét a Herzl-hegyen, ahol 5000 résztvevő gyűlt össze a búcsú szertartásra. Beszédet mondott Izrael Állam elnöke Reuven Rivlin, Benjamin Netanjahu miniszterelnök, Yuli Edelstein a Kneszet elnöke, Bill Clinton volt amerikai elnök, Amos Oz író, Simon Peresz három gyermeke Dr. Tsvia Walden, Yoni Peresz és Chemi Peresz valamint az Egyesült Államok elnöke, Barack Obama.

David D’or énekest érte a megtisztelő felkérés, hogy elénekelje az “Avinu Malkeinu” című imát, melyet Peresz kért a végakaratában.

“Megtiszteltetés számomra Jeruzsálemben lenni, hogy elbúcsúzhassak barátomtól, Simon Peresztől” – kezdte beszédét Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke.

Méltatta Mahmud Abbasz palesztin elnököt, hogy megjelent a temetésen, hozzátéve, hogy jelenléte egy gesztus és egy emlékeztető is a békével kapcsolatos befejezetlen ügyre.

Peresz megmutatta, hogy a cionizmus lelke a méltányosság és a remény – folytatta Obama “egy szabad élet a visszaszerzett szülőföldön, egy biztonságos élet a nemzeten belül, mely képes megvédeni önmagát, egy teljes élet…” Ez volt Simon Peresz élete. Ez Izrael Állama. Ez a zsidóság története. Mindez az alapító generációnak köszönhetően volt lehetséges, melynek Simon is egyike volt.

Az elnök emlékeztette a hallgatókat Peresz viharos gyerekkorára, szenvedésére az antiszemitizmus karmai között. Obama rámutatott, a kegyetlen tapasztalatok ellenére, amikor a családnak végre megvolt a lehetősége, hogy kivándoroljon az akkori Palesztinába, Peresz szeretett nagyapjának üzenete egyszerű volt:

“Simon, maradj zsidó.”

“Ő még csak egy serdülő volt, amikor nagyapját élve elégették a nácik. A zsinagóga, melyben imádkozott egy pokollá vált… Fiatalon tanúja volt a kegyetlenségnek, melyet emberek képesek emberekkel tenni, azáltal, hogy az egyik ember csoport megfosztja emberi mivoltától a másikat.”- mondta Obama.

A múlt keserű tapasztalatai mégsem keményítették meg szívét, hanem segítettek neki abban, hogy ne csak olyannak lássa a világot amilyen, hanem olyannak is, amilyennek lennie kéne.

Obama méltatta Peresz érdemeit az izraeli védelmi ipar kiépítésében, merész diplomáciai és katonai eredményeit és jövőbe vetett hitét:

“Jobbá akarta tenni az emberek életét, nem csak itt, hanem az egész világon. Az ő hozzájárulása ehhez a  nemzethez annyira alapvető, annyira átható, hogy néha talán elkerüli a figyelmet.” – mondta.

“Egy fiatalabb nemzedék számára Simon valószínűleg inkább egy olyan béke folyamatról emlékezetes, mely soha nem érte el a végpontját,” – amely felhívta a kritikusok figyelmét a bal oldalon és a jobb oldalon – akik durva naivitással vádolták. Peresz mégsem hagyta lesöpörni magát kritikusai által, az ő béke törekvései soha nem voltak naivak. Értette ezt a háború tépte régiót, ahol túlságosan gyakori, hogy arab fiatalokat Izrael gyűlöletére tanítanak, már egész fiatal korban. Megértette, hogy milyen nehéz lehet itt a béke megteremtése.

Én nem hiszem, hogy naiv volt, – hangsúlyozta Obama. Ő megértette a keményen megszerzett tapasztalatokon keresztül, hogy a valódi biztonság a szomszédokkal való békén keresztül vezet… 

“A zsidóság nem arra született, hogy más embereket szabályozzon.” – … hitte, hogy a cionista álom akkor lehet a legnagyobb biztonságban, amikor a palesztinoknak is meg lesz a joga a saját államhoz.

“Soha nem láthatta, hogy a béke iránti törekvései beteljesedjenek. A régió kaotikus időszakon megy keresztül. Ő mégsem szűnt meg hinni, álmodni és dolgozni.”

Obama bevallotta, hogy őt is –  mint a 10. amerikai elnököt, akivel Peresz élete során tárgyalt – rabul ejtette varázsa. “Sokkal gyakrabban beszélt nekem a jövőről, mint a múltról. Sok szempontból is emlékeztetett engem a 20. század más hatalmas alakjaira, akikkel találkoztam, olyanokra mint Nelson Mandela és őfelsége Erzsébet királyné.”

Az Izrael előtt álló munka most már a jövő generációjának kezében van, melynek Peresz és az ő generációja adott életet.

“Emléke legyen áldott és áldott legyen ez az ország és ez a világ, melyet oly nagyon szeretett.”

 Beszédét  héberül zárta: – “Toda raba, chaver jakar” – köszönöm, drága barát.

Bill Clinton, az Egyesült Államok volt elnöke hihetetlennek tartotta, hogy Izraelnek búcsút kell vennie alapító atyáinak egyikétől.

Dicsérte Peresz munkáját, amelynek az egész életét szentelte a köz szolgálatáért tett törekvéseiben.

“Így vagy úgy, a kormányban vagy azon kívül, ő egy közalkalmazott volt. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy ezekből az évekből majd 25-öt megoszthattam vele.”

Megtisztelő a család kérése, hogy elmondjam Önöknek, mit jelentett ő számomra, aki nem vagyok állampolgára ennek az országnak, amit nagyon szeretek és amit áldott és inspirált.

Clinton Pereszt olyan zseniként jellemezte, aki “…a legjobbat akarta minden gyereknek…”

Felidézve Simon Peresz interjúját Charlie Rose-al, a volt amerikai elnök csodálattal emlékezett válaszára arra kérdésre, hogy mi legyen a hagyatéka:

“Én jobban aggódom a holnapért, mint a tegnapért.

Clinton magasztalta Peres veleszületett optimista hajlamát és határtalan képességét, egy jobb és békésebb jövőbe vetett álmát. 

“Kritikusai gyakran állították be túlságosan is naiv álmodozónak. Csak a naiv részben tévedtek. Pontosan tudta, hogy miben legyen optimista. Pontosan tudta mit tegyen az álmaival. Soha nem adta fel senkiért.”

Vissza emlékezve Peresz 80. születésnapjára, amelynek során a palesztin és az izraeli gyerekek együtt énekeltek kórusban, Clinton azt mondta: 

“Simon valójában az egész világot el tudta képzelni közös énekléssel. Azt hiszem, mindent el tudott képzelni, amit a többiek nem. Izrael legfényesebb diákjaként kezdte, majd a legjobb tanár és végül a legnagyobb álmodozó  lett…93 évig tartó csodálatban élt… Nagyobb volt a szíve, mint az agya. ”

“Mindig emlékezni fogok Simon fénylő mosolyára, ahogy mindig mondta -“Képzeld el “.

folyt. köv. sábesz után

Kiemelt kép forrás: internet

 

Hozzászólás