Jesiva

1
Micpe Ramon / Aser Rona

szerző: Aser Rona

Olvastam Kati dolgozatát a tanévkezdési mizériáról, és eszembe jutottak azok az élmények, amik az elmúlt három évben jutottak osztályrészemül, s amelyek az izraeli valóság egy olyan speciális szegmensét képviselik, amivel az átlagos magyarnyelvű olvasó talán nem mindennap szembesül, még Izraelben sem. Jelesül, a – középiskolai – jesivák élete.

Az talán nem ismeretlen, hogy a nemzeti-vallásos (horgoltkipás) társadalom csemetéi kijárván a (vallásos) általánost, jesivában (a fiúk) vagy ulpánában (a lányok) töltik el a kötelező közoktatásban eltöltendő éveiket.

Az izrael iskolarendszer egyébként számunkra egy nagy, feltérképezetlen, hófödte táj, csakúgy, mint a katonaság, az egyetemi felvételik és még igen-igen sok más. Számos gyermekünk a garancia rá, hogy egyszer majd megtanulunk kiigazodni ezen a hepehupás, meglepetésekkel teli terepen. A kezdő lépésekben már meglehetős rutinra tettünk szert, tavaly állt elő az a kedvező helyzet, hogy volt bölcsődés, óvodás, alsó- és felső tagozatos általános iskolás, átmeneti (chativat bejnajim) iskolás – ez egy spéci izraeli iskolatípus, a 7-8-ik osztályt jelenti a gyakorlatban –, és középiskolás gyerek a családban. Ühüm. Ez pont ennyi szülői értekezletet jelent, megtetézve az iskolások napközijének szülőgyűléseivel, megszorozva a szakkörökkel és a sportedzésekkel. Egy hónapig más esti programunk nem is nagyon van tanév elején… és a közepén, no meg a végén.

A csel az, hogy mi kibucban lakunk. Na, nem olyan durva kibucban, ahol – Efrájim Kisonnal szólván – vagy mindenkinek van táskarádiója, vagy senkinek, de kibucban. Persze valaha ez a kibuc is ilyen táskarádiós volt (épp elég rémtörténet is kering erről a kezdeti 30-40 évről), szóval mi ma már örülhetünk, hogy a kibuc többé-kevésbé már csak a nevében kibuc, a tagok magánéletébe csak minimális mértékben avatkozik bele a kollektíva. Ebből következik, hogy valaha elképzelhetetlen volt, hogy egy kibucnyik gyerek korai karrierje másképpen alakuljon, mint amit a kibuci oktatási rendszer megadott neki: nevezetesen bölcsi-ovi 3 hónapos kortól 6 éves korig (és most meg sem említem a közös altatást, szülők nélkül, gyerekházakban, amit már jó huszonvalahány éve felfüggesztettek – puff neki, mégis megemlítettem), kibuci iskola helyben 9-ik osztályig, majd a vallásos kibucok közös középiskolája Javne kibucban (internátus) érettségiig. Ez a múlt. Már jó tizenöt évvel ezelőtt megjelentek az első repedések a sziklaszilárdnak hitt építményen, amikor pár – mondani sem kell, hogy újdonsült – kibuctag kiharcolta, hogy a gyerekeik ne a, horribile dictu, koedukált kibuc-középsuliba menjen, hanem valódi jesivába. Azóta teljes a választási szabadság, és mindenki világnézetének és pénztárcájának megfelelő oktatási intézménybe küldheti a magzatját. Ez utóbbi szempont nem elhanyagolható, mivel a jesivák és egyéb speciális létesítmények magániskolának minősülnek és bizony megkérik az oktatás árát.

De ne szaladjunk ennyire előre! Nátánunkat fölvették a központi fekvésű Micpe Ramon jesivába. Ennyire azért nem volt ám egyszerű a dolog, lévén, mint már említettem, jesiva-vonalon annyira tájékozatlanok voltunk, mint egy echte maszületett bárány. Amikor a többi jólértesült szülő a különböző intézetek vallási és oktatási szokásait ecsetelte, inkább többé mint kevésbé személyes tapasztalatok alapján, mi olyan zavarban voltunk, mint Ádám anyák napján. Mint – ezt is utólag – megtudtuk, minden jesivának van valamilyen védjegye, valami olyan plusz, amit a többi nem nyújt. És ez adja a különbséget, hogy valaki az egyikbe vagy a másikba adja be a jelentkezést. Mi megtehettük volna, hogy oldschool módon bent hagyjuk a gyereket a kibuci oktatásban és akkor kényelmesebben megúszhattuk volna az egészet, de vonzott minket az újdonság varázsa, no meg a gyerek is erősködött (szociális nyomás!), hogy neki okvetlenül jesivában kell tovább tanulnia. Ám legyen. Mivel sem mi, sem ő nem ismert egyetlen jesivát sem Izraelben, maximum névről, így az osztálytársak kikérdezése után 3 helyre beadtuk a jelentkezést és, mondom, Micpe Ramonba fölvételt nyertünk. Ha valaki azt gondolja, hogy a többi hely jobban frekventált lett volna, nos Jeruchám vagy Kfar Maimon sem a térkép közepén keresendő (bár ez utóbbi legalább közel lett volna hozzánk).

Micpe Ramon / Aser Rona
Micpe Ramon / Aser Rona

Itt kezdte el idén a harmadik évét Nátán. A táj elképesztően gyönyörű, és nagyjából havonta 3-4 napos kirándulásra mennek az osztállyal – ez az a bizonyos különleges adottsága a jesivának –, nem csoda, hogy szeret odajárni.

Micpe Ramon /Aser Rona
Micpe Ramon /Aser Rona

Hozzá kell tenni, hogy mivel ez is bentlakásos iskola, ezért a gyereket kéthetente egy hétvégén látjuk, ami nem is baj, mert nagyon kamaszodik.

Jiszráel, aki most ért el a továbbtanulási korba, bátyja hatása alá kerülvén szintén jesivát kezdett el keresni. Őt két helyre is felvették, az egyik a fent említett Micpe, de ő a másikban akarta próbára tenni az állóképességét. Erre szüksége is lesz, mivel azonfelül, hogy választott alma máterje az egyiptomi határnál van a homoksivatag kellős közepén (a vállalkozó kedvűek utánanézhetnek: Bné Necárim helységben), még a jesiva profilja is elég kihívást jelent: a tanulás mellett a diákok mezőgazdasági munkát végeznek.

Bne /Aser Rona
Bné Necárim/Aser Rona
img_20160904_162311-1024x768
Bné Necárim / Aser Rona

Napi szinten ez azt jelenti, hogy a fél hatos kelést követően, ima és reggeli után a mezőn vagy melegházban kezdenek és csak a munka végeztével, ebéd után ülnek be az iskolapadba, estig. Már eltelt egy hét, és még mindig jól érzi magát. Pénteken hazajön, vasárnap visszamegy. Nekik három hetente egy hétvége „jesiva-sabat”.

Mármost, ezekre a helyekre konkrétan túljelentkezés van, a felvételi vizsgák egy teljes napig tartanak (3-4 helyre beadott jelentkezés elég komoly bliccelést jelent az iskolából az utolsó tanévben), és a gyerekek az ország minden részéből képviseltetik magukat. És persze, nehogy a szülők kihúzzák magukat a gyermekük iránti kötelezettségeik alól, bőven gondoskodnak nyílt napokról, szülői látogatással egybekötött sabatokról, közös tanulásokról, közös kirándulásokról az év folyamán. Még van pár szabadnapom idén, ezekre tartogatom.

borítókép, Micpe Ramon/ Aser Rona

1 komment

  1. Nagyon örülök, hogy végre bepillantást nyerhettem egy számomra ismeretlen területre, szakavatott “idegenvezető” segítségével. Köszönöm.

Hozzászólás

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.