A kétezer éves álom megvalósul

0

szerző: Unti Ildikó

Amikor Smulik visszajött a kibucba, mint teherautósofőr állt munkába. A sóderbányákból rendszeresen szállított árut, valamint házi sofőrként alig győzte a rengeteg munkát. A biztonsági helyzet napról-napra romlott. Nicanim közel volt a gázai sávhoz, így a katonaság felhívására nap mint nap újabb felkészültségnek kellett eleget tenni. Szigorú biztonsági intézkedéseket léptettek életbe. Ellenőrizték őket, hogy a légvédelmi pincék száz százalékosak legyenek: úgy higéniailag, mint felszereléseket illetően.

Minden gyerekház mellett óvóhely és a “cheder ochel” szomszédságában központi óvóhely volt, felelős személlyel megbízva. Ők feleltek az óvóhely karbantartásáért, valamint a beosztott felelősök “listával” rendelkeztek, amelyen fel volt jegyezve, ki hova tartozik. Az óvóhelyeken ápolónő, a gyerekházak környékén az óvónő volt a felelős. Az óvóhelyek függőágyakkal voltak ellátva, valamint víztartályokkal. A légvédelmi pincéknek külön generátora volt — automata — s ha ez sem működött, akkor óriási “bateriákkal” tudták az áramot szolgáltatni. Mindezek a parancsnoki óvóhelyen voltak összegyűjtve.

1967. június 5-én, egy hétfői nap kitört a “Hatnapos háború”. Ezzel a háborúval elkezdődőtt Izrael győzelmes hat napja!

A reggeli órákban megsemmisítették az izraeli bombázó egységek Egyiptom légierejét. Ezzel egyidőben elhangzott a szárazföldi egységeknek szánt parancs is:

– Előre!

Egy órával később közvetítette a rádió Mose Dáján tábornok szózatát a néphez és a katonákhoz. Higgadtan, célratörő mondatokban fejezte ki gondolatait Izrael hadügyminisztere. A győzelem biztos tudata hatotta át ezt a beszédet, de rámutatott a nehézségekre is. Az ellenség erejének felmérését soha, így most sem mulasztotta el, sőt a Szináj egyiptomi parancsnokát, Murtádzsi tábornokot nevén is nevezte. Arra intett Dáján, hogy ne becsüljük le az ellenség erejét, katonai felkészültségét. Ha ezt a beszédet szembe állítjuk Nasszer és vezérkari főnöke hetyke és kardcsörtető szónoki remekművével, szinte nincs is összehasonlítási alap, annyival józanabb, emberibb és okosabb volt, amit Mose Dáján mondott. Ebben a háborúban valósult meg a 2000 éves álom! Izrael hadserege felszabadította a Szentély hegyét és Jeruzsálem Óvárosát!

Izrael örök fővárosa ismét zsidó kézen volt, a maga nagyszerű teljességében. Kitűzték az ország kék-fehér lobogóját az óvárosi Rockefeller Múzeum homlokzatára, szemközt a Schem- kapuval.

Az Óváros arab negyedei már izraeli kézen voltak. Csak a fallal kerített óvárosi negyed elfoglalása volt még hátra. A feladatot az ejtőernyős egység vállalta magára. Az izraeli hadsereg nem északról támadt, ahogy a légió várta, hanem az ellenkező oldalról, az Oroszlánok kapuja — Sáár Háájárot — felől.

Az áttörés sikerült, az ejtőernyősök ott mentek végig a Via-Dolorosán! A keresztény világban nagy jelentősége van ennek a helynek ,mert Jézus ezen az úton ment végig a kereszttel!

A főparancsnokság lelkére kötötte a katonáknak, hogy harc közben óvják a keresztény és muzulmán szent helyeket.

A Nyugati Falnál — 2ooo év után — ismét zsidó harcosok tisztelegtek, s meghajtották a harctépdesett, kék-fehér nemzeti lobogót!

Izrael hadügyminisztere — Mose Dáján — mély megilletődéssel lépett a történelmi helyre, a nemzeti múlt egyetlen maradványához — a Szentély megmaradt kerítéséhez — a Nyugati Falhoz! Dáján elővette apró jegyzetfüzetét, kitépett onnan egy lapot, s egy bibliai idézetet írt rá:

“Legyen béke Izraelben!”

Majd a papírszeletkét a Nyugati Fal kövei közé helyezte. Mose Dájánnal és a katonai egységgel
ment Izrael katonai főrabbija, Ráv Goren tábornok is. Egyik kezében Széfer Torá és a Szent Falhoz érkezvén, megfújta a sófárt, amely eddig tiltva volt!

A VILÁG ZSIDÓSÁGA A NYUGATI FAL FELÉ FORDULT.

A nép ismét birtokába vette legszentebb örökségét.

Mose Dáján ekkor a mikrofonhoz lépett:

– Izrael soha többé nem válik meg a Szentély hegyétől. Az Óváros a mi országunkhoz tartozik, de megőrizzük a keresztény és a muzulmán szenthelyek jellegét is, a lelkiismereti szabadság szellemében – mondta.

Junius 9-én került sor a Golán magaslat elfoglalására, Elázár tábornok vezetése alatt. A Hatnapos háború egyik legkeservesebb csatája volt.

Másnap véget ért a háború.

A háború befejeztével néhány ezer egyiptomi arab katonát — akik fogságba estek, köztük Gáza katonai parancsnokát — a Nicanim kibuc mellett lévő, angoloktól visszamaradt táborban helyezték el.

A Cáhál elfoglalta Kuneitrát és kezében volt az egész térség, a libanoni határtól a Chermon lejtőjéig és Jármukig. Három arab ország — Szíria, Egyiptom és Jordánia — hadserege lett legyőzve!

Nagy ára volt a győzelemnek: 679 izraeli harcos halt hősi halált és 2563 fő sebesült meg. Új védelmi határai lettek Izraelnek. Egyetlen izraeli város, falu vagy más település sem volt az ellenség lőtávolában. Továbbá, mivel az izraeliek a Szuezi-csatorna mentén létrehozták a “Bár Lév” vonalat, ennek keretében bővítették és korszerősítették az úthálózatot, több repülőteret építettek és újabb vízlelőhelyeket tártak fel. A Szueztől Rász-Szudaron át, Sarm el-Sejkbe  vezető út szilárd burkolatú, míg az Éjlátból ugyancsak Sarm el-Sejkbe vezető út gyenge minőségű volt. Ezeket az utakat 1967 után az izraeliek korszerűsítették és végig kiépítették.

Elhallgattak az ágyúk, megkezdődött a politikai, illetve a diplomáciai csata. Mose Dáján egy nappal a győzelem után felvetette az egyetlen reális béketervet. Föderációt kell alakítani a hadsereg által elfoglalt területeken. Nem az arabok önállóságát kérdőjelezte meg, csak biztosítani akarták — mindenáron — Izrael biztonságát, békéjét!

Mose Dáján a legjobb tanítványa volt Wingate kapitánynak. Ha a szináji hadjáratra, vagy a Hatnapos háború győzelmére gondolunk,jusson eszünkbe, hogy a győztes tábornok, Mose Dáján két tanítója — Jicchák S  — Jicchák Száde és Wingate — közvetett módon, tanítványok által részese lett a két nagy győzelemnek.

A Hatnapos háború kitörésekor — Smulik minden idejét igénybe vette — jó pár napig nem is dolgozott sofőri minőségbe, mint biztonsági parancsnok működött. A sorkatonákon kívül a tartalékos egységekhez is behívták a fiatalokat. Így a kibucban meg kellett szervezni az ottmaradtak köreiből az életvitelt: élelmezéseket, iskola-, óvoda működését, stb… A háború idején a teherautót nem hívták be katonai szolgálatra, így napi 5 órai eltávozással be tudta szerezni a szükségleteiket.

A kibucban nem lehetett érezni, hogy az ország háborúban áll, mivel előre megszervezett munkával, mindenüket biztosították. A Hatnapos háború befejezése után Smulik engedélyt kapott, hogy a teherautóval a környékbeli kibucok katonai parancsnokait kirándulásra vigye a szináji sivatagba. Így elmentek egészen a Szuezi-csatornáig. Szinájban a nagy harcok után szörnyű látványban volt részük.

Az életben maradt egyiptomiak menekülésük közben mindent hátrahagytak, fegyvereket, lőszereket, tankokat, halottakat….! Négy napot töltöttek a sivatagban, miközben tapasztalataikat megosztották egymással.

A kibucból bevonult — tartalékos — katonák visszatértek, csak néhányan sebesültek meg, s ők kórházi kezelések alatt álltak.

Folyt: Honnan jőtt Wingate kapitány?

Kép: A “Nyugati Fal”

Hozzászólás