Régi motoros

2

szerző: Gideon Peer

Régi motorosnak számítok, már ami a külföldre való utazást illeti. Az idők folyamán rájöttem, hogyan tehetem azt olcsóbbá. Kisméretű bőröndöt viszek, ami kifizetődő és kényelmes is. Kényelmes, mert nem kell a felszállásnál, és a leszállásnál várakozni a bőröndre, megérkezve a célállomásra, egy-kettőre beleomolhatok a rám várakozók karjai közé. Feltéve, ha van olyan.

Kifizetődő is. Olcsóbb a feladás, és ami még ennél is fontosabb: nem fér bele semmi. Saját felszerelési tárgyaim sem, de főleg ajándékoknak nincs benne hely. Ami – az előző gyakorlathoz képest – jelentősen csökkentette kiadásaimat.  

De nem erről akartam írni. Annak idején Debrecenben arra tanítottak, hogy minden fogalmazás bevezetővel kezdődik. Amin – ezennel – túl is lennénk.

A tárgyalásban arról lesz szó, hogy amikor az ember megérkezik a Liszt Ferenc Nemzetközi repülőtérre, több lehetőség is áll rendelkezésére, hogy bejusson Budapestre. Egyik a repülőtéri kisbusz, amely a kívánt címre szállítja az őt választót, hátránya, hogy több embert is visz egyszerre több címre, tehát nem a leggyorsabb közlekedési eszköz. Jó és megbízható, az ára felment az utóbbi időben, de hát mi nem ment fel az utóbbi időben?

Van taxi is, drágább, de már két ember esetében megéri, hogy igénybe vegyék.

A magamfajta régi motoros, ráadásul magyar útlevéllel rendelkező nyugdíjas felfedezte, hogy van még egy lehetőség arra, hogy az ember a repülőtérről a városba jusson: tömegközlekedési eszköz, a repülőtéri városi buszjárat. Közvetlenül a kijárat mellől indul, gyakran, a száma 200/E. El lehet vele jutni a 3-as metró végállomásáig, onnan a földalattival a Deák térig.

A járatra – aki nem nyugdíjas és nem magyar állampolgár – jeggyel lehet felszállni. Valahol ugye kell lennie egy csavarnak, most jön.

Több magyar újságban napvilágot láttak írások, amelyek arról számolnak be, hogy a 200E járat sofőrjei új játékot találtak ki, amiben a tájékozatlan külföldi turista a hunyó.

Így zajlik: a járatra felszálló, jeggyel rendelkező utasokat a sofőr barátságos kézmozdulattal a kocsi belsejébe invitálja anélkül, hogy kezelné, vagy a jegy lyukasztására szólítaná fel a őket.

Néhány megálló után jön a játék csattanója. Fölszállnak a buszra az ellenőrök, és azokat az utasokat, akik nem kezeltették, vagy lyukasztották a jegyüket, megbüntetik. Hiába magyarázzák, hogy a buszsofőr mondta, menjenek a kocsiba, semmi sem használ.

Két okból. Egyik az ellenőrök hiányos nyelvtudása. A másik: eszük ágában sincs megérteni a panaszkodókat. Helyben kiállítják a nyolcezer forintos büntetést. Ezt a finálét – mondani sem kell – nem követi tapsvihar.  

Erről számol be a magyar sajtó. A magunk részéről azt ajánljuk, közlekedjünk szabályosan, vigyázzunk, ne ugorjunk be a trükköknek.

És még egy jó tanács: Pestre érve üljünk be egy kávéházba, a capuccino mellé kérjünk egy púposadag gesztenyepürét. A jó szájíz miatt…        

2 Kommentek

  1. Nagyon ötletes bevételi pótlékot jelenthet különösen ha esetleg a buszvezető mutyiban összejátszik az ellenőrökkel és a büntetés összegeinek egy része a zsebbe vándorol.

Hozzászólás