Kultúra

Zfat,a klezmeren innen és túl

Silló Sándor képes riportja

 

Menni, úton lenni ez az én világom.

Erre mindig rádöbbenek, ha kimozdulok otthonról.

 

menni

Csökkenti a kirándulás élvezeti értékét, hogy a telefonomba kell bepötyögnöm a jegyzeteimet.

Hallottam egy mondást: Izrael és Tel Aviv az két ország.

Tényleg!

Most, hogy én, a tel avivi, Zfáton sétálgatok, úgy érzem magam mintha külföldön lennék: Izraelben! Nincsenek orosz feliratok és szinte senki nem beszél angolul.

És a kipás férfifejek aránya is magasabb, ez ami elsőre feltűnik.

 

lépcső hassid

 

lépcsős jelenet

 

A Zfati Klezmer Fesztivál Izrael egyik legnagyobb, legjelentősebb zenei eseménye. Ezt mindenki tudja. Aki a műfajt szereti Odesszától Budapesten, Berlinen át New Yorkig az azt is tudja, Zfát a klezmer fellegvára. Szószerint is, hiszen a hegytetőn épült városka utcáit lezárták az autók elől.

Hétfőtől szerda éjfélig a város a klezmeré!

 

zfati muzsika

 

Van otthon a gépemen 20 órányi klezmer zene, de… most egy vallomás jön: nagyon ritkán hallgatom.

MERT EZ CSAK ÉLŐBEN JÓ!

De úgy nagyon jó!

Zfaton most három napon át kivilágos kivirradtig szól majd a freylekh, a sirba, a hora, a doina, a bulgar – utcán, téren…

 

utcazenészek

A Fesztiválra jöttem, de egy nagykoncertre sem tudtam eljutni. Ne ugorjunk még a cikk végére; ott leírom majd miért.

Tehát a „kivilágos kivirradt”. Ha már ilyen szép szót találtam arra, hogy a hostel automatájából magamba döntött kávéval kora reggel fotózni indulok.

Alig látok ki a fejemből (32es blende) és elátkozom a bölcsességet: „Ilyenkor szépek a fények!”

De tényleg!

terecske pletyka

sajtos utcája

lámpák árnyak

ablak ág

oroszlános kapu

Egy lány imádkozik az erkélyen.

Tegnap ugyanilyenkor sem sikerült.

Exponálok. Ma sem, íme:

ima

éli imádkozó

( Na így kell egy két rossz képet elsózni!)

Aztán tágra nyitom a variót és látom, az előttem meredő erkélyre kijött egy ember…

éli erkélyen

A fényképező ember egy kérdőjel.

Éli – később kiderül, így hívják – válaszol a fel sem tett kérdésre: Gyere be, fotózd le a házat belül is!

 

éli háza belső

éli lépcsőn

éli ablak rabbi

Kérsz egy kávét? Törökös-kardamomos!

Két mondat alatt belecsúszok a régi rovatomba: Szem, száj, ingerek.

Éli nyugdíjas rendőr, reflexológiával foglalkozik és a fűszerek élettani hatásával. Előkerül Rambam (Maimonidész) könyve, amit a táplálkozásról írt. Láttam már ezt a könyvet pont két napja a vonaton. Már akkor is szívesen megnézegettem volna, legalább a gyönyörű színes képeit… Most viszont magyarázatokat is kapok.

éli nappali

Éli az angollal küzd, én a héberrel, de azért jót beszélgetünk. Ő vegetariánus. Hosszan ostorozza Izrael húskészítményeit és a „friss” húsokat is. Friss!?! Aztán elárulja a hosszantartó jóegészség titkát: Egy kulimász, amit a reggeli kávé és az első élettani cselekvések között kell felhajtani:

1 evőkanál tahína

1 mokkáskanál zaatar

1 vagy 2 citrom leve

1 gerezd fokhagyma

1 kevés friss chili

1 mokkáskanál fiss reszelt gyömbér

Ez tisztántartja a bélrendszert és biztosítja az egész napi vitaminszükségletet.

Minden elemét szeretem, de így egyben éhgyomorra, meredeken hangzik.

Búcsúzunk, mert még a sajtboltot útba kell ejtenem a 10 órás találkozóm előtt.

éli búcsú

Most olyat fogok írni, amitől minden izraeli sajtrajongó kardot ránt majd. (De legalábbb is klaviatúrát.) Új hazám gasztronómiájának nem a sajt-kultúra a legerősebb oldala. És így még finom voltam.

sajtok

Másfél év óta ezek az első olyan sajtok, amiket az európai (majdnem franciát írtam!) sajtfüggő ízlésem 5-ösre osztályoz. (A méregdrága import árukról most nem beszélnék…)

Szénen érlelt szürke keménysajt, igazi ízes cheddar, érett brie, rouge-sajt. Telefonos segítséget kérek, mert ekkora kiadáshoz már a pénzügyminiszterem engedélye kell. Nem kockáztatok sokat, a feleségem is sajt-dependenciában szenved. De most enyhítem majd a szenvedéseit…1kiló 20dekánál megállunk, odaadja a bótos kilóba’.

Áldomásnak arakot kóstolunk. A borai vörösek, félédesek, az nem az én világom.

sajtos bácsi

Viszontlátásra!

sajtos utcája

Nagyon bízom benne, hogy kiprovokáltam egy komment-özönt és most elárasztanak majd ilyenekkel : „Az semmi! Kostold meg a … sajtjait Xben, az Izé-utcában!”

 

hazafelé

élet a lécsőn

A fényképező gép egy felkiáltó jel is, ha felemelem: Vigyázz! Ez kiváncsi rád!

Innentől kezdve vagy elbújik, elszökik, elzavar – sok ortodox ezt tette – vagy, lefényképezkedik. És ha ez megvan, az sem zavarja, hogy kattogva hazáig kísérem.

fotóckodás

hassidok lépcsőn

Lépcsőn felfelé futni a napon, hogy mindig előttük legyek… dől rólam a verejték.

Behívnak egy pohár vízre. Rögtön a nappaliba lépünk; kisebb mint egy tornaterem. Kb. huszan reggeliznek, minden korosztály. A kicsik kiváncsiak, a nagylányok meg úgy néznek rám, mintha a családi kasszával a hónom alatt állnék ott rajtakapva. Felhajtom a vizet. Engedélyt kérek a fotózásra. A ház ura már pózol is mosolyogva. “A családot…?” Az assszonyok a fejüket rázzák, a nagylányok pedig… ha lehetne tekintettel ölni…Léhitraot! Vissza se köszönnek.

Hátra volt még egy kaland, azelőtt, hogy Eyal Shiloahval – névrokonommal – a fesztivál igazgatójával találkoztam, zenekarának próbáján.

ékszerbolt

Tudtam, Izraelben másnap lesz a Fiatal Szerelmesek Napja. Mind a két jelző illik rám, úgyhogy választottam egy ízléses pici ezüst fülbevalót az asszonynak a Művész-negyed bazárutcájában…de nem lehetett a boltban bankkártyával fizetni! Az áru már becsomagolva, de nincs a környéken kaszpomat… „Vidd el intézd el a dolgod, aztán gyere vissza!” – ez a boltos javaslata. Azt hittem rosszul értem. Gyönyörű angolul elismétli. Az ékszerrel a kezemben, kint találom magam az utcán, irány az automata, szinte futok. Negyedóra alatt megfordulok. Fizetek, de nem bírom ki, hogy ne kérdezzem meg:

– Honnan tudta, hogy visszajövök?

– Kinézetre lehetnél turista is; orosz, vagy lengyel, de inkább amerikai, vagy spanyol. A hébereden és az angolodon pedig hallottam, hogy magyar vagy. Aztán láttam az izraeli bankkártyádat… akik már itt élnek, megbízhatóak az üzletben. Ha nem bízok meg benned, lehet hogy meggondolod magad, elmész és itt hagyod az ékszert. Így meg – látod! – visszajöttél.

Értem! Valami fontosat tanultam, azt hiszem. Búcsúfotók.

ékszerész

Most jön a találóskérdés és a megfejtés: Egy zenerajongó, egy zenei fesztiválon miért nem hallgat zenét? Miért a délutáni hangbeállások félig játszott számai alapján tájékozódik? Miért próbán fülel, azzal az ürüggyel hogy fotózik?

eyal

eyal band

Eyal Shiloah hegedűművész-fesztiváligazgató vevő volt az ötletemre, mikor végre összeleveleztünk, összecsörögtünk: Klezmer DJ az utcán minden éjjel, amíg tart a fesztivál! Tessék! Lenyűgözve állok, a nyűg szó eredeti értelmében; lószőrből font békjó, amivel az állatot egy kőhöz, fához rögzitik. Az én esetemben ez egy kisasztal rajta a mixerem.

nyűg

Öt színpadon pörög a fesztivál, én meg klezmert, cigány és balkáni népzenét és remixeket kavarok a főutcán, éjfélig. Az utolsó nagykoncertek ráadásaira érek csak oda, mind a három napon. De nagyon tanulságos! Pár tánclépést mindenki tesz, vagy kicsit bohóckodik a zenére míg elhalad előttem. (A színpadok között koválygók legforgalmasabb útvonalán nyomom.)

Nem rugaszkodom el nagyon, de azért tágítom a tíz számos klezmer átlagműveltség horizontját. Minden bejön! Mecujan! Nice! Jofi! Má ze? What is it? Mi ez? Cumbia-klezmer Kolumbiából: La Mano Ayena. És ez? Egy new yorki klezmersztár, szerb cigány rezesekkel: Frank London’s Brotherhood of Brass. Három accordeon; Motion Trio Varsóból. Jews Brothers Band; francia swing… Besh o’ drom, Muzsikás, Goulash Exotica Magyarországról. Leírják, lefotózzák a displayt, reklamálják; miért nincs playlist-em a youtube-on. És vállalok-e esküvőt? Hát remegne a térdem…

street DJ

Persze, hogy egy DJ munka közben fotózni sem tud: Toda raba, köszi, Frankpeti. Pedig érdekes szociológiai panoráma vonul el előttem.

Nagyjából az egész Izrael: ünneplőben.

Mert ünnep van Zfaton és ehhez csak ürügy a zene.

Egy réteg van, aki korábban nem tűnt fel nekem: vallásos hippiknek nevezném őket… Kipa, olykor pajesz is, az imakendő kilógó rojtjai, de a szokásos fekete nadrág fehér ing helyett india színvilága, vagy a hippi-korszaké. Blue jeans. Néha rasta haj, szakáll. A lányokon, asszonyokon nincs mindig turbán. Vad hajzuhatagok, vagy ha mégis bekötött fejjel járnak, színesek mint Delhiben, vagy 68-ban Woodstockban. És minden korosztály képviseltetve, a vállkendőben cipelt csecsemőtől a farmeros-polós, ciceszes aggastyánig. Néhány családot láttam hazafelé mentemben. A zfati közparkokban sátoroztak.

Aztán kivilágos kivirradatkor mikor ébredtek, lefotóztam őket.

család zfat

család zfaton

Aztán irány a tel avivi busz!

Viszontlátásra jövőre, Zfat!

Van ötletem, hogyan lehetne, hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon… Szórakozzak is és szórakoztassak is! Majd jövő ilyenkor megírom hogyan sikerült…

zenészek a falon

 

Fotók: Silló Sándor

 

Advertisements

1 reply »

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s