Még támadás alatt

0

szerző: Unti Ildikó

Az angolok tovább folytatták a támadást, de Mivtáchim védői sem maradtak adósok. Így ment ez pár órán át. Aztán hirtelen elhallgattak a tankok. Ha tudták volna, hogy csak 20 férfiből állt Mivtáchim védő serege — szemben a hat angol tankkal — akkor biztos, hogy nem hagyták volna abba a kibuc lövését. De nem tudták és így vissza vonultak.

Smulik és társai csak ezután hagyták el lőállásaikat. Mikor a kibuc vezetősége látta, hogy az angolok támadása lecsendesedett, Gvulotból kértek egy óriási aknát, amit a kapu bejáratánál helyeztek el. Ha az angolok visszatértek volna, a kapunál — elektromos érintkezés utján — iszonyú robbanás várt volna rájuk. Továbbá a kibuctól 15o – 2oo méterre egy angol nyelvű figyelmeztető táblát is kitettek:

“Vígyázat, a terület alá van aknázva!” — felirattal.

Másnap délelőtt már messziről látták, hogy az angol tankok ismét elindultak. Az történt, hogy érintkezésbe léptek Gvulot kibucban a katonai parancsnokkal. Kérték őket, hogy lépjenek összeköttetésbe Mivtáchim kibuccal, mert bocsánatot szeretnének kérni, személyesen.

– Meg ne merjétek közelíteni őket!– volt a gvuloti válasz. — Egyrészt az emberek haragszanak az angol akció miatt és nem akarják, hogy bárki is oda menjen. Másrészt nem ajánlatos sem tankkal sem gyalogosan próbálkozni, mivel az éjjel aláaknázták az egész területet! — szólt tovább az egyértelmű válasz.

Erre kényszeredetten ugyan, de vissza fordultak úgy, ahogy jöttek.

Másnap az angol támadás után, Chájim Fishert erev pészách délelőttjén eltemették, nem messze az 5.számú filboxtól.

Mivel nem volt temetőjük úgy határoztak, hogy ahonnan kilőtték az angolokat, oda temetik a második áldozatot. Az első áldozat a csővezeték-rendszer őrzése közben vesztette életét, s Nirám kibucban lett eltemetve.

Az ünnepek után a kaputól nem messze még beaknásították az egész dombot egy esetleges — bármilyen– támadás ellen.

Hosszú várakozás után Smulik szabadságot kapott és felutazott Chederára, a régi barátok üdvözlésére és az újonnan érkezettek köszöntésére. Kfár Glücksonba is elment régi magyar barátaihoz.

Az újonnan érkezettek megalakították a “Garim”-et, s ebből később egy újabb kibucot létesítettek. A találkozások fantasztikusak voltak! A negevi és a ciprusi életről Smulik, a chaverok pedig a magyarországi helyzetről számoltak be. Itt érte őkat a nagy fordulat, miszerint az UNO-ban megszavazták Izrael függetlenségét vagyis a zsidó állam megalakítását! Még azon az éjjelen “trempeken” eljutott Smulik a chaverokkal Tel-Avivba. Ott részesei voltak annak az igaz örömnek, ami az utcákon zajlott. Az öröm tombolásának az a foka, amely velejárója volt minden jogosan szerzett kincsnek. Ám ezt a kincset igyekeztek minél előbb elvenni. Ekkor határozták el az arabok az UNO határozatának megakadályozását, hogy Izrael állama ne jöhessen létre.

Az arab hordák — amerre csak tudtak — elkezdtek lövöldözni. Ekkor a Hágáná, a Pálmách és az Écel /jobboldali mozgalmak emberei, főképpen a Betárok/ együttes erővel munkába léptek.

Arab támadásról érkezett jelentés Gus Ecjon kibucaiból és Bav El Vadból, ahol az ellenség újra eltorlaszolta a jeruzsálemi országutat.

Jeruzsálemben is komoly harcok dúltak. A Palmach rohamosztaga elfoglalta Katamont, Jeruzsálem arab negyedét és Sejk Dzsorach falut a Hár Hácofimhoz vezető úton, amelyet később az angolok nyomására ki kellett üríteni.

Az északi frontszakaszon a Mismár Háémeket támadó Kangdzsi csapatait futamították meg a Hágáná egységei. Ezzel szemben a Nebi Jusha elleni roham nem sikerült. Az elkeseredett csatában 22 zsidó harcos halt hősi halált.

1948 április 23-án a Hágáná egységei elfoglalták Haifát, a Közel-Kelet legnagyobb kikötőjét. A hónap végén indították meg a “Cháméc” – akcióit, amely a Tel-Aviv szomszédságában lévő Jaffa arab város bekerítésére és elfoglalására irányult. Ugyanebben az időben az Écel egységei elfoglalták Menshiát, Tel-Aviv arab lakosságú negyedét. 1948 május elsején a Hágáná egységei elfoglalták Jazurt és Szalamét, az arab bandák fészkét.

Az északi frontszakaszon megtisztították a Kineret és a Chule-tó közötti területet és elfoglalták Tibériást és környékét. Mialatt az egységek Cfát arab városrészét ágyúzták, az arabok Dán, Dáfná, Máján Báruch, Kfár Szold és Ramot Naftali kibucokat támadták —- eredménytelenül. Májusban a Hágáná egységei elfoglalták Cfátot, egy nappal később Béjt Sáán városát is.

Május 13-án megadta magát Jaffa! Ám ugyanezen a napon hősi ellenállás után megadta magát Gus Ecjon!

Már végéhez közeledett az angol mandátum ideje — 1948 május 15. — s Anglia képtelennek bizonyult a megbizatás teljesítésére. Ahelyett, hogy előmozdította volna a zsidók bevándorlását nemzeti otthonukba, lezárta előttük az ország kapuit, és tette ezt akkor, amikor a zsidó népre a történelem legtragikusabb szerencsétlensége szakadt! A partok felé igyekvő testvérek elől elzárta az utat ,hogy életveszélybe és pusztulásba döntse őket. Az ország puszta tájait örök sivatag sorsára akarta kárhoztatni. Ám megnyitotta Erec Jiszráél határait ellenségeik előtt, akik azzal a céllal nyomultak be, hogy meghiúsítsák az Egyesült Nemzetek határozatának megvalósítását! Mielőtt pedig távoztak volna, a teremtő munka alapjait aláásva, zűrzavarba és anarchiába akarták taszítani az országot.

Ezalatt Tel-Avivban Ben Gurion felolvasta a Függetlenségi Kiáltványt. A jelenlevők egyperces felállással jelezték a Kiáltvány elfogadását, majd Ráv Fischmann vallásügyi miniszter kért szót. Ezt követően a miniszterelnök felolvasta az Ideiglenes Kormány rendeletét, amely hatályon kívül helyezte az 1939-es Fehér Könyvet és az ezen az okmányon alapuló összes törvényeket.

Közben másnap Smulik visszautazott Chederára, mivel látta, hogy a helyzet rosszra fordult az arabok miatt.

Folyt.: Szuráni előkészület

Hozzászólás