Szerző: Radnóti Zoltán rabbi
Komoly vita alakult ki a zsidó médiában.
Frölich Róbert főrabbi cikkében leírt egy mondat volt a casus belli.
“… magyar fiatalok … nem szívesen mennek el az izraeli hadseregbe golyófogónak, vagy hogy fölrobbanjon alattuk a busz…”
Hirschberg Kati eléggé ingerülten válaszolt rá.
Leharblog szintén nem finomkodott a jelzőkkel és a indulatokkal.
És Schwezoff Dávid is még aznap reagált
Majd Róna Aser is hozzászólt.
Végül Hirschberg Kati összefoglalta a hozzászólásokat.
Most én is szeretnék írni néhány sort…
Kedves Izraelben Élő Barátaim,
Mindenekelőtt, a tények szintjén maradva azt állítom: van izraeli zsidó és van diaszpóra zsidó, és ez a két embertömeg egymással NEM él szimbiózisban.
Mit is jelent ez?
A diaszpóra zsidó teljesen jól elvan Izrael nélkül is, ám az izraeli zsidó nincs meg a diaszpóra zsidó nélkül. Alija és anyagi támogatás nélkül.
Nektek, kedves Izraelben élő barátaim, szükségetek van ránk, ám ez nem baj.
Sőt! Mi szeretünk adni…
Személyemben egy olyan ember ír most, aki nem hajlandó más országba elmenni nyaralni, mint Izraelbe, és az indokom csakis egyetlenegy: ha a saját pihenésemre – a szülőhazámon kívül – pénzt költök, akkor az a pénz legyen Izraelé és ne a horvát vagy spanyol szállodásoké.
- Én nem balhézok, ha átver a piacon a kofa vagy a taxis. Csak mosolygok, és azt mondom a feleségemnek: „ő a testével védte meg az országot, én nem fogok 10 sékel miatt összeveszni vele”
Ám most a tényekről szeretnék írni, mert ti egy tényről írtatok olyan hevesen és olyan tévesen, hogy az már néha fájt. - Fogadjuk el tényként, hogy ha a Titusz féle ostrom és Jeruzsálem pusztulása pillanatában nem lett volna diaszpóra, akkor ma nem lennének zsidók, mert a szentföldi zsidókat vagy kiirtották, vagy Babilónia felé menekültek, és ott irtották ki őket rá kb. 600 esztendőre.
Fogadjuk el tényként, hogy a diaszpóra nélkül ma nem létezne Medinát Jiszráél. - A harmadik tényt már csak nagyon halkan merem kimondani, hogy a modernkori Izrael Állama, aminek ti a polgárai vagytok, nem a zsidóknak köszönheti létét. Hiába voltak a hős zsidó katonák és Ben Gurion meg Menachem Begin, ha „umot háolám”, kvázi a „gój politikusok”, (értsd ENSZ) nem lettek volna, akkor ma nincs Izrael.
Mint feljebb írtam, én szerelmes vagyok Izraelbe, ám tudomásul kell vennünk, hogy az Ország – sajnos – hét évtized után sem képes önmagát megvédeni és fenntartani. Ez a pici Izrael csakis azért létezik még, mert a Nagy Testvér(ek) – leginkább politikai okokból – elég sok fegyvert és technológiát szállít(anak) oda. Világhírű cégek viszik oda a telephelyeiket, és ti is tudjátok, nem azért mert ott olyan olcsó és fegyelmezett a munkaerő, vagy mert veszélytelen az élet, hanem mert ez is a támogatás egy formája.
Hirschberg Kati ezt írta:
„A magyar fiatalok véleményem szerint ugyanis nem azért nem jönnek ide “szolgálni” ezt az országot, mert félnek a terrorizmustól, vagy mert nem komfortos nekik az ország. Azért nem jönnek ide, mert a közösségi vezetők, a tanárok, a rabbik, az ifjúsági szervezetek nem fektetnek ennek a fontosságára elég hangsúlyt.”
A szellemről is engedtessék még néhány mondat.
Furcsa a diaszpórazsidó lelke…
Mi, a zsinagógáinkban naponta legalább háromszor imádkozunk. Izrael felé fordulunk. Héber nyelven mondjuk el fohászainkat, még ha nem is értjük, de ragaszkodunk hozzá… Tanítjuk Talmud Tórákban, iskolában, egyetemen. És nem azért, hogy dinnyét vegyünk a piacon, hanem azért mert imádjuk ezt a nyelvet, és ez a Tóra nyelve. L’art pour l’art tanulás, „L’smo”.
10 zsinagógában kérjük Istentől a Jeruzsálemi Szentélyt, és a Messiás eljövetelét, aki elhozza a tartós békét az egész világnak és persze Izraelnek. Izraelért imádkozunk, pedig fizikailag semmi közünk az ottani esőhöz, vagy a zsengékhez. Sőt erre tanítjuk a gyermekeinket, és a zsinagógáink látogatóit, tanuljátok a zsidó nép nyelvét és történelmét, imádkozzatok a zsidó népért, bárhol is él, és támogassátok Izrael államát.
Elmondjuk nekik, hogy zsidónak lenni egy csodálatos és büszke élmény és próbáljuk előlük elhallgatni azt a közhelyes borzalmat, amit az izraeli fiatalok mondanak lépten-nyomon: „áni lo jehudi, áni jiszráéli”, azaz „én nem zsidó vagyok, én izraeli vagyok”. Hiszen ha ezek az emberek ezt megtudnák, hogy ott már tagadják a zsidóságot, akkor egy világ törne bennük össze.
A diaszpóra zsidó szeme könnybe lábad, ha látja a dávid csillagot, ha látja a hős katonákat, vagy katonalányokat.
Ha tragédia történik, bosszúért kiált és pénzt gyűjt…
Ám egy dolog kimaradt a mi életünkből, és ezt kell megértenetek: ebben az országban 71 esztendeje nem volt háború. A Mi gyermekeink soha nem láttak erőszakos halált, legfeljebb a Star wars-ban.
Higgyétek el nekem, Frölich kollégámmal együtt elég sok anyagi és egyéb támogatást juttattunk ki a Szentföldre, mégpedig hitből, alázatból és meggyőződésből.
És higgyétek el nekem, fogjuk ezt tenni, amíg a kezünk le nem hanyatlik.
Ezzel nem dicsekszünk, mert ez olyan számunkra, mint a lélegzetvétel: természetes és mindennapi.
Éppen ezért illetlenség olyat számon kérni rajtunk, amitől a mi kelet-közép európai lelkünk irtózik.
Nektek meg kell értenetek, a diaszpóra zsidó különleges emberfajta…
Életet ad Izraelnek.
Ám ezt sokszor nem úgy teszi, ahogy az izraeliek elvárják. Ezen nem szabad megsértődni! Higgyétek el, nincs kizárólagos igazság, még a Tórának is 70 arca van, nemhogy a világnak.
Kedves Izraelben Élő Barátaim, még egy nagy feladat van előttetek: megtanulni tiszteletet adni azok irányába, akik mások, mint Ti vagytok.
Ti büszke és erős izraeli zsidók vagytok, akik megnyertek már 6 háborút.
Mi nem.
Mi félünk a háborútól. És a szüleink is félnek és féltenek (féltettek).
Nálunk nem lógnak a falon olyan képek, amelyen büszke szüleink – katonatársaikkal együtt – tankkal mentek neki a sivatagnak, hogy legyőzzék az ellent, hanem csak olyanok, amelyeken a hajlott hátú nagyszüleink – munkaszolgálatos társaikkal együtt – egy ásóval mentek neki az aknamezőnek.
Kedves Izraelben Élő Barátaim,
Meg kell tanulni tisztelni a történelmi tényeket, amelyek még nálamnál is többet mesélnek.
Meg kell tanulni tisztelni azt is, aki egy adott helyzetben mást gondol.
Számomra komolytalannak tűnik egy a válaszcikkben összehasonlítani egy amerikai fiatal (a tízmillióból) romantikus álmait egy magyar fiatallal (a húszezerből), akinek a lelkében hordozott történelmi teherrel kell együtt élnie, amire a pszichológiában már külön szakág van: „Holokauszt szindróma”.
Számomra felfoghatatlan volt, (illetve az izraeli mentalitást ismerve, immáron teljesen érthető), az az össztűz, amit Frölich főrabbi, aki a magyarországi zsidó diaszpóra egyik legtöbbet dolgozó és mindenhol elismert tisztségviselője kapott.
Mi félünk és féltjük a szeretteinket…
És sajnos tudjuk a tényeket és tudjuk, hogy:
„az izraeliek együtt élnek azzal, hogy felszállnak a buszra és lehet, hogy fölrobban alattuk, vagy bemennek a buszmegállóba és ott lehet, hogy jön egy terrorista és megkéseli őket – megtanultak ezzel a veszélytudattal élni.
Ez egy folyamatos háborús helyzet.
A Magyarországon viszonylagos biztonságban élő fiatalok ezért vagy éppen ennek ellenére, nem szívesen mennek el az izraeli hadseregbe golyófogónak, vagy hogy fölrobbanjon alattuk a busz. Ugyanakkor ismerek olyanokat, akik kimentek, szolgáltak az IDF-ben és azután visszajöttek, de ők kifejezetten ezért mentek ki.”
Kedves Barátaim,
Az Isten által az embernek átadott szabad választás jogát megélve, hadd kérdezze meg egy ember, aki – hozzám hasonlóan – mindent megtenne Izraelért, hogy
Miért kellene mindenkinek Izraelben élnie?
Miért csak a cionizmus az egyetlen út?
Miért számít mintegy páriának, aki máshol képzeli el az életét?
Miért dicsőség izraelinek lenni, és miért nem az, ha valaki más nemzet fiának is vallja magát?
Amit a rabbi kérdezett és mondott, emberként, gyermekként és édesapaként mondta, az hajszálpontosan (!!!) megfelel a diaszpórában, békességben élő magyar zsidó ember normális gondolatainak. Akár hiszitek, akár nem. És egy rabbi nem hazudik.
És erről meg lehet kérdezni Aser szüleit, Kati szüleit, vagy akár az én édesanyámat…
Végezetül, legyen ez a vita „lesém sámájim”, és induljon el ezzel egy olyan folyamat, ami arról szól, hogy ti izraeli magyarok, segítetek nekünk, magyar izraelitáknak, hogy megértsük a ti gondolataitokat. Ha jöttök, akkor tartsatok előadást az iskoláinkban, gyertek el a zsinagógáinkba, és küldjetek képeket és cikkeket nekünk, arról a csodáról, amiben ti éltek.
Radnóti Zoli, aki félénk és mégis bátor diaszpóra rabbi, alias Smuel Cvi
A cikk teljes terjedelmében itt olvasható
a vita előzményei: link
Tisztelt Radnóti Zoltán rabbi úr!
Miután 45 éve élek Izraelben – disszidáltam Magyarországról – értelemszerűen a rabbi úr egyetlen szavával sem értek egyet. Kijelentései, megállapításai számomra olyan messze vannak a valóságtól és az igazságtól, mint – legyünk környezethívek – Makó Jeruzsálemtől. Ezért meg sem próbálok vitatkozni, érvei az enyéimtől csillagászati távolságra lennének.
Csak egy dologra hívnám fel a figyelmét: Ön azt írja, hogy Magyarországon 71 éve nem volt háború, és az önök gyerekei sosem láttak erőszakot, halált.
Én, rabbi úr a 72.-ik évről beszélek, és pontosan azért a 72.-ik évért vagyok itt, és a miatt gondolom, hogy itt akarom felnevelni a gyerekeimet és az unokáimat.
Abban a bizonyos évben engem, a féléves csecsemőt anyámmal együtt deportáltak, és családom nagy részét pedig megölték.
Ugye, mind a ketten tudjuk, kik tették ezt a magyar zsidósággal?
Ön, rabbi úr, hivatalból is, jól ismeri a zsidóság történelmét. Csak ez az egyetlen egy év kerülte volna el szíves figyelmét?
Mi, tisztelt rabbi úr, nem felejtünk el egyetlen évet sem egyetlen percre sem. Ezért vagyunk itt, és: nagyjából ennyi a különbség köztünk.
Tisztelt Rabbi!
Miert irod ugy ezt a cikket, mintha mi nem a diaszporaban szulettunk volna? Az osszes altalad nev szerint megszolitott “kijarta” a magyar zsido ifjusag rendszervaltas utani ossze staciojat. Mindannyian epitettunk ifjusagi szervezetek, mindannyian voltunk Szarvason es onkenteskedtunk tobb szaz (ha nem ezer) orat a hitkozseg es a magyar zsidosag joleteert.
Pontosan azt a szimbiozist epitettuk, amelyet Te tagadsz az irasodban, szerintem helytelenul. Hogy mondhatod, hogy a goleszi zsidosag nem el szimbiozisban az izraeli zsidosaggal? Hova menekulnek az francia zsidok napjainkban az antiszemitizmus elol, mikor Parizsban mar nem ajanlatos kipaval felszallni a metrora? Ki menekitette ki az utolso jemeni zsido csaladot? Melyik az az allam aki ott all biztositekkent, hogy a holokauszt ne tortenhessen meg megint?
De vegyunk peldakat kevesbe negativ szemszogbol. Mint hivo ember, te is tudod hogy a judaizmus reneszanszat eli, mely az utobbi evtizedekben kezdodott. A mennyi konyv jelenik meg, mennyi ujitast es mennyi fantasztikus szellemi termek melyek mind a tora-t emelik magasabb szintre. Amikor daf jomi-t tanultok, Schottenstein vagy Steinsaltz talmudot olvassatok? Ezek tettek lehetove, hogy a sokak, koztunk szemelyem, kepesek legyenek jesiva hatter nelkul Talmudot tanulni. Ebben a szellemi reneszanszban, melyenek a vilag minden zsidoja elvezhet, eltagadhatatlan resze Izrael allama.
A mar emlitett magyar zsido kozelet szinten sokat kapott az Izrael es kozte levo szimbiozistol. A rendszervaltas utan ki volt az, aki zsidosagra tanitotta a fiatal tomegeket? Ki volt az aki a kilencvenes evekben elinditotta az ifjusagi szervezeteket? Ki volt az, aki a zsidosaghoz visszateritette az asszimilalt tomegetek? A Marczibanyi teri tanc, az elso szarvasi taborok, az ifjusagi szervezetek es a kikuldottjeik. Mind mind, ha nem is szaz szazalekban, de lenyegeben Izrael allamanak koszonheto koztvetlenul vagy kozvetve.
En elismerem, hogy Izrael allama szimbiozisban el a golesszal, de azt nem fogadom el, hogy ez forditva nem igaz.
Nem igaz, hogy pont mi nem ismernenk a magyar zsido pszichet. A szomoru, hogy pont Ti, akik a szellemi vezetoi ennek a kozossegnek, nem ismeritek fel ezt. Meg elkeseritobb, hogy visszaterjunk az inkrminalt interjura, hogy Frolich rabbi megsert egy csoportot, akik nyilvanvaloan ad(t)nak a szavara, hisz ha nem igy lenne nem lett volna vita, es a helyett, hogy bocsanatot kerne a nem jol sikerult megfogalmazasert, ideologiat epit belole.
Nekem mondom azt, hogy minden magyar zsidonak alijaznia kell, es tavol alljon tolem, hogy azokat, akik nem jonnek ki gyengenek, vagy gyavank tartsam. Ezzel egyutt mi innen ugy latjuk, hogy valami el kezdett lesiklani az utrol. A magyar zsidosag, mely a rendszervaltas utan elkezdett lassan lassan magara talalni, ma par udito kivetelt leszamitva, mint peldaul a Te kozosseged, megint leszalloagba kerult.
En szeretnek csatlakozni, ha elfogadod, az iditvanyodhoz. Hiszem, hogy erositeni kell a kapcsolatot a magyarorszagi golesz es Izrael kozott. Hogy mit lehet tenni ennek erdekeben, majd egy masik helyen targyaljuk meg.
Bar szerettem volna, ha Frolich rabbival maskepp fejezodott volna be a vita, ezzel egyutt ahogy mondtad, “la sem samajim”.
Kerem a mindenhato aldasat ra es rad.
[…] a magyarországi neológ hitközség egy másik rabbija érezte szükségét annak, hogy a saját meglátásaival bekapcsolódjon a […]
Tisztelt Radnóti úr!
Jó lenne ha megszívlelné Eszterházy örök érvényű szavait:”Egy bizonyos szint felett nem süllyedünk egy bizonyos szint alá!”
Csak érintőleges amiről írok. A szeretett nagynéném,70 évvel élte túl a holokausztot, és végig Izraelben. Volt szerencsém rengetegszer meglátogatni, sőt az isten adott egy fél évet, mikor odakint nyitottam egy magyar kóser éttermet. De nem ez a lényeg. Mikor 25 éve, először kijutottam,elhatároztam,hogy szeretnék a nyakamba is,meg a csuklómra is, egy egy Magén Dávidos medált. Ő, akit innen hurcoltak el 17 évesen, minden áron leakart beszélni, hogy ne hívjam föl magamra a figyelmet, mert még bajom lehet. Csak azt akarom jelezni, hogy Ő ott, féltette az itthoni életem. Mondanom se kell, mindkettőt megvettem, és a mai napig büszkén viselem. És ahogy az amerikaiak elköszönnek:- Isten óvja a zsidókat, Isten óvja Izraelt!!!
Kettős kötődésüek vagyunk,sokunknak vannak barátai,rokonai Izraelben,ha Őket bántják velük érzünk,a kintiek viszont aggódnak értünk,ha a sajnos újra éledő antiszemitizmusról hallanak.Mi magyar zsidónak születtünk és itt akarunk élni,nem lehet tudni mi vár itt ránk,de Izrael léte biztonságot ad nekünk,ha valami baj lenne most már van hova menni.Aki akar ,most is alíjázhat,de gondolom inkább a fiatalok tudnak új életet kezdeni.Az idősebbek nem akarnak tehernek kimenni,azt hiszem ez érthető!Salom!
Csak két dolgot szeretnék a tisztelt Hirschber Kati irásához hozzáfüzni. 1./ Magyarország 2016-os költségvetése 15 milliárd 800 millió forintról szól. Ezzel szemben, Izrael állam 2016-os költségvetése (két évesnek az átlagát vettem) 23500 milliárd forintról beszél. Hát nem nagyon hiszem, hogy Izrael állama nem tudna létezni a magyar zsidóság hozzájárulása nélkül. Persze világos, hogy minden fillért köszönettel vesz az állam. 2./ A lányom már volt, a fiam most katona, és szeretném kijelenteni, hogy bárki, aki a gyerekeimet un. golyófogonak merészeli nevezni, lehet az bárki, ha a közelemben lenne, biztos, hogy pofán csapnám. Tisztelettel egy őreg ember, akinek az Apja szintén munkaszolgálatos volt, de ez nem indok az öngyülöletnek. Nem bün a diaszpórában élni, de az, hogy ma zsidók lehetnek zsidók, ahol élnek, ez nagy részben annak köszönhető, hogy Izrael állam létezik, és a gyerekeink katonaként szolgálnak.
Csodálkozom a magyarországi zsidóság vezetőin.
Hatalmas véráldozatba került a magyarországi zsidók üldöztetése. Igaz előtte erre nem volt példa, de utána már sokkal óvatosabbnak kellene lenni.
Magyarországon megszüntették a sorkötelezettséget. Nincs semmiféle tömeges honvédelmi nevelés, kiképzés. Ha valami okból a magyarországi zsidóság élete veszélybe kerülne, kitől várnának védelmet? A megvezetett jobbikos gárdistáktól?
Realista, felelősséggel gondolkodó magyar zsidó vezetőségnek a zsidó államot és rajta keresztül saját magát nem csak pénzsegéllyel kellene támogatni, hanem szerződést kötni Izrael hadseregével, a lányoknak három hónapos, fiúknak hat hónapos katonai kiképzésre Izrael hadseregében. Ha Izrael nagy veszélybe kerülne, útnak indulni, és megvédeni. Ha Magyarországon érné bántás a zsidó diaszpórát legyen kéznél egy olyan erő, amely oda tud csapni, és nem csak siránkozik.
Egyéb tapasztalataim mellett leírom,hogy miért “tisztelem”a magyar zsidóság vezetőit.1.Ez év márciusában a mazsihisztől (síp u 12) kaptam meghívót a március 19.én tartandó púrimi buborékok nevű ünnepségekre.Akkor megírtam nekik egy válasz e-mail-ben,hogy én Izraelben élek és a márc.19.éről nem a purimbál jut eszemben.Nos… nem csak azért,mert ezen a napon internálták Kistarcsára az akkor 60 éves Nagyanyámat és még néhány ezer utcai razzián összefogott zsidót.Nem…Nem is azért,mert ezen a napon vonultak be a nácik és megkezdődött számunkra is a harc az életben maradásért,mely Apámnak és a fél családomnak nem sikerült.Csupán az a szörnyű tény jutott eszembe,hogy 2017-ben a purim március 12-ére esett. Nos ennyit a történelmi szidolozás és gyermekeink,unokáink lélekmérgezéséről.
2.Megírtam azt is,hogy a Kozma utcai temető hősök emlékművének (ahol Apám,feleségem Apja és mindkettőnk családjai is fel vannak vésve,ki a mauthauzeni,ki a bergen-belzeni,ki a bori vagy buchenvaldi áldozataink között) főfalára ezt a fordítást volt pofájuk beírni.Az eredeti ivritül írt szöveg:”השם ינקום את דמם” magyarra fordítva így van oda nyálaskodva:”Megölte Őket a gyűlölet,éltesse emléküket a szeretet”.Miután ezt a szöveget elküldtem a volt főrabbi úr(Berend Béla) hitközségének,a legtermészetesebb válasz volt,hogy azonnal SPAM-ra tettek.Jogosan!
Tudnék még néhány elkedvetlenítő mondatot beírni,de azt elolvasni és megérteni אמוד השידרה-ra is szükség volna.