Utazás Nicosiába

0

szerző: Unti Ildikó

A ciprusi élet a lágereken belül folyt. Így történt ez a 61-es nyári “Tikvát háám”-ban is. A lágerek egyformák voltak. Reggelente az egész egy hangyabolyhoz hasonlított: mindenki ment valahova. A sátrakból előbújó, félig alvó emberek bolyongtak, nyakukban a törülközőkkel és kezükben a fogkefékkel. Az illemhely előtt sorban állás közben – kínjukban- indulókat énekeltek. Voltak, akik egyenesen a tengerpartra mentek és úszással kezdték a napot. Mások a vallásos kibucokból imaházakba siettek a reggeli imára. Megint mások bevoltak osztva a kibucok konyháira és a “heder ohelek” munkájára, a reggelik előkészítésére.

A “Hátikvát Háámban” — mivel pékségük is volt — minden reggel friss kenyeret és zsemleféléket sütöttek. Utána sokan igénybe vették a házi borbély szolgálatait: hajnyírásra, borotválkozásra, stb…

A reggelizések után minden embernek megvolt a beosztása. Voltak, akik a kibuc számára különböző raktárakból  a “produktumokat”, élelmiszeradagokat vételezték és vitték a kibuc raktáraiba. Voltak, akik irodai munkát végeztek. Sokan részt vettek a héber tanfolyamon, majd — még a délelőtt folyamán– siettek a tengerpartra fürödni, úszni.

Megbízhatóan működött a postai szolgáltatás. Rendszeresen kaptak izraeli újságokat, valamint jöttek-mentek a levélküldemények is. Ezekben az órákban érkeztek meg kintről a görög munkások, s egyben hozták a különféle rendeléseket. Mielőtt elkezdték volna a munkát, eladták a rendelt árukat, majd hozzákezdtek a lágerek takarításához, vécék tisztításához, mellékhelyiségek rendbehozatalához.

Így folyt az élet nap mint nap, s a megszervezett munka nem hagyott egy kihasználatlan idővel rendelkező “chavért” sem. Esténként különböző előadások, kulturális események zajlottak. Érdekes, sajátos látványt nyújtottak az esti séták a lágerekben. Tudniillik a “chaverok” az angol sátrakból előállított, kiszabott és megvarrt színes ingekben jártak, s csak péntekenként vettek magukra fehér ingeket és ruhákat.

Mivel Smulik a “Hátikvát Háám” vezetésével volt megbízva, így a különböző feladatok lefoglalták minden idejét. Volt úgy, hogy beteglátogatásra kellett utaznia, vagy beteget vittek Nicosiába. Mivel a mozgalom fiatalabb rétege a téli lágerben volt Nicosiában, velük is fenn kellett tartania a kapcsolatot.

Ezekben a napokban két izraeli küldött érkezett Ciprusra. Az egyik kibuc nicanimi chaver volt, a másik chavera pedig Möcubáról érkezett. A nicanimi chaver, Mose Melámed régi ismerőse volt Smuliknak. Magyarországon egy kénben voltak, úgyszintén Szara Miklóssal, aki később a “machteret”-ben /földalatti mozgalomban/ dolgozott. Nagy öröm volt számukra ez a találkozás. Rengeteg közös emlék birtokában voltak. Azon és a rákövetkező éjjeleken ezeket az emlékeket elevenítették fel. Aztán kidolgoztak egy közös programot  a Cipruson lévő chaverok munkájával kapcsolatban. Feladatuk volt a rendszeres kapcsolattartás a mozgalmi emberekkel és a többi magyarországi Hánoár Hácioni csoportokkal, valamint a felmerülő problémák azonnali rendezése. Mose Melámed nap mint nap találkozott Smulikkal és együtt dolgoztak a chaverok által felvetett kérdéseken. Átnézték az alija felosztását, hogy a sorrendet illetően ne legyen nézeteltérés.

Aztán váratlanul új hír csapott le rájuk. Tudomásukra jutott a Hágáná embereinek, hogy az angolok elszántan keresik a földalatti alagút munkájában résztvevőket. A besúgók jól dolgoztak. Részletesen tájékoztatták az angolokat az alagút létezéséről, mellékelve a névsort azokról az emberekről, akik létrehozták.

Smuliknak mennie kellett de sürgősen, ha nem akarta, hogy elkapják. A megoldás már másnap kínálkozott. Egy állapotos asszonyról volt szó, akit soron kívül utaztattak Izraelbe, csakhogy nem volt férje! Smulik foglalta el a “férj” szerepét, s így beoszthatták a soron kívüli alijára. Ilyen körülmények között hagyta el a ciprusi lágert.

Atlittba érkezésükkor azonban újabb probléma előtt állt: a terhes asszony nem akart lemondani a “férjéhez” való jogáról. Mivel Atlittba kibuc nicánimi kiküldöttek voltak — akik ismerték Smulikot — így segítettek neki. Elintézték az ügyét, bizonyították, hogy Smulik nem hivatalos férj és így nem is a gyerek apja. Mivel az atlitti lágerben tudtak jövetelének okáról, már a saját nevét használhatta. Megszűnt Klement Zoltán lenni,— hiszen ezen a néven élt 1945 óta.

Kép: Atlitt— az illegális bevándorlók internáló tábora    1948-ig.

Folyt.: Szökés Kirját Smuél -i lágerből.

Hozzászólás