Szerző: Silló Sándor
Purimkor Tel Avivban úgy éreztem, mindenki kint van az utcán, most viszont úgy, hogy néhány százan otthon maradtak. Tel Avivban bármikor lehet bulizni csak alkalom kell, ilyen június végén a Fehér Éjszaka. A Lajla Lavan (לילה לבן) nem egy metorológiai vagy csillagászati jelenség, mint az északi sarkköri névrokona. Nevét akkor kapta, amikor az UNESCO a White City-t, Tel Aviv Bauhaus épületegyüttesét a világörökség részévé nyilvánította 2003-ban. Egy ilyen örökséget egy ilyen városnak minden évben meg kell ünnepelni! Hát ebben az idén sem volt hiba! Ingyen koncertek minden sarkon. Utcabálok DJ-partyk napfelkeltéig…
Bemelegítésnek a Sharona előtt játszó Tel Aviv Big Bandet választottam. Tartsunk valami zenetörténeti időrendet! Örökzöldek, ahogy a térzenéhez illik. Nézők a kirakott műanyag székeken kultúráltan. Ez még nagyon az eleje. Vágta le délre, de előbb egy bajor sör izraeli áron. Irány Jaffó!
Otthon a programból csináltam egy kézzel írott “bevásárlólistát”, hogy hova szeretnék eljutni az éjszaka folyamán. Gyalog …. ! Ennél csak az lett volna reménytelenebb, ha kocsival próbáltam volna. A dugók éjfél körül már az országos ünnepek péntekeit is túlszárnyalták. Persze a dugó nem tud szárnyalni, ahogy egy tudosító sem. Jaffón a Midron Parkban mizrachi koncert volt. Dikla az énekes neve, ezt megtudtam a mellettem csápoló lányoktól. Nem vagyok a műfaj rajongója, de ott ragadtam. Sokkal jobb zene volt ez a rádiókból éjjel-nappal bömbölő slágereknél. Bocsánat a rajongóktól, szakértőktől, ha tévedek. Ki van ez találva! Élőben nagyon beszív.
Mikor 25 éve előszőr jártam Izraelben, még tévét lehetett nézni az El Al gépein. Achinoam Nini koncert ment. Ugyanígy berántott.
A ráadás alatt már a domb tengerfelőli végén lépkedtem lefelé. A templomnál egy görög zenekar játszott. A zömében idős hallgatói együtténekelték velük a refrént. Néhányan szépen táncoltak a színpad előtt.
Akinek a kikötő éttermeiben nem jutott asztal, az megterít magának a móló bakjain…
De az igazi buli a bolhapiac utcáin kezdődött!
Hóra az egyik sarkon, jazz a másikon. Egy terecskén pedig együtt énekeljük a zenekarral a Free slágerét: “All right now, baby, it’s all right now.” Na ez biztos! A tűzzsonglőrökről lemaradok – már pakolnak – és a piac melletti design kiállítás megnyitójáról is. Viszont belefutok a Buckets and Joints koncertjébe. Lendületes garázsrock, bármelyik rock-csarnok, vagy klub többszázas népét elragadná. Itt a fiúk az Old Jaffo Hostel erkélyei alatt 50-100 arra járónak játszanak. De úgy odateszik magukat, mintha a Wembleyben nyomnák. Van is siker! Hullik a sékel a kalapba, fogy a cd. Hiszek a helyek szellemében! Ebben a hostelben laktunk első izraeli turista utunk idején. Megszerettük és most idehozza a véletlen a Fehér Éjszaka, szerintem legjobb buliját. De ezt csak később döntöttem el, mikor reggel a fotókat leltároztam.
Előttem volt még a Rotschild Boulevard környéke. Start! A Neve Tzedek kis bárjai zsúfolva. Belefutok egy ismerős magyar társaságba – Jó a buli a Rotschildon! – Jaffón is! – Sziasztok!
Beszagolok egy-két klubba, mindenhol ugyanaz a technó. Nagyon jól tolják, de ez most nem dob fel. Hajnali kettő van, nyolc óta talpalok. A Rotschildon hallótávolságnyira unplugged koncertek, az ír népzenétől a vallásosok dobzenekaráig minden. A koncertek addig tartanak, amíg az aktív hangfalak akkumulátorai. Jól bírják! Az én aksim háromkor végleg lemerül. A bat yami éjszakai járaton biztos édesdeden aludnék hazafelé, ha a party nem költözött volna be ide is. Egy vokál együttessel utazom. Ne részeg gajdolásra gondoljanak; szépen énekelnek, több szólamban.
Ahogy Tel Aviv szólt a fehér éjszakán
