Kohn bácsi intelmei

1

szerző: Sáfrán István

“Nincsenek régi viccek, csak öreg emberek. Egy újszülöttnek minden vicc új.”

Mondom az öregnek, mit olvastam az újságban. Hogy állítólag a jesivák egy részében (talán mindegyikében..?) nem lesz kötelező a matekot se tanulni, se tanítani, és hogy ez nem kizárólagosan izraeli találmány, mert Magyarországon is vannak olyan oktatáspolitikusok, akik száműznék a természettudományi tárgyak egyikét-másikát az iskolai tantervek némelyikéből. Itt is, ott is elég nagy a felzúdulás, de vannak pártolói is az elképzelésnek.

Ki más tehetne igazságot, mint öreg barátom – ha éppen kedve tartja.

Most éppen tartja kedve. Afelől elmélkedik füles fotelja mélyéből, hogy ha van tudomány a világon, amely elengedhetetlenül fontos az emberiség számára, akkor az bizony a számtan. Ez az igazság a világ minden tájára érvényes. Magyarországra éppúgy, mint Nyasszaföldre vagy Piréziára, de különösképpen áll ez Izraelre. Itt kérem – mondja – mindig mindennek utána kell számolni. Sőt. Jobb kétszer, mint egyszer sem.

Meséli, hogy a minap hajdani osztálytársának alig pár esztendős trackja (amerikásan szólva olyasféle műhelykocsiról van szó, amely szép is, kényelmes is, de hátulja egy szerelőműhelyt rejt magában) – lerobbant. Valamiféle dízelfúvóka adta meg magát, ahogyan az már lenni szokott, két város között feleúton, délidőben a legnagyobb melegben. Nincs mese, ehhez szakszerviz kell, ezt nem lehet csak úgy az út szélén megbütykölni. Különösen, hogy ez már nem az első ilyen hibája a kocsinak, pontosan ugyanez a szégyen esett meg ezzel a hajdan legendás márkával szinte napra pontosan két esztendeje. Akkor is az út szélén hagyta cserben gazdáját. Pedig népautónak hirdetik, de hogy ez a példány nem az, arra a tulaj leteszi a nagy esküt bárki előtt.

A szerviz tette a dolgát. Valószínűleg felnyitották a motorháztetőt és sietve adtak is egy írásos árajánlatot valamivel több, mint hétezer sékelről, amit az érintett ott melegében elfogadott. Szívta a fogát, de mi mást tehetett, elvégre ez a munkaautója, nekik menni kell, ha hívják a kuncsaftok, meg egyébként is…!

Amikor hazaért, akkor esett a szőr a levesbe. A felesége ugyanis megőrizte a két évvel ezelőtt szerviz számláját, amelyen (csak emlékeztetőül és a nyomaték kedvéért ismétlem: ugyanennek a hibának a kísértetiesen hasonló elhárítását fizettették meg vele) mindössze négy ezer sékel vállalási ár szerepelt.

Azért ez nem elhanyagolható különbség. Némiképpen indignálódott hangnemben kérte számon másnap az egyáltalán nem elhanyagolható differenciát. Az üzem vezetője még csak el sem pirult. Ködös és nehezen követhető fejtegetésbe bonyolódott arról, hogy ez az injektor nem az az injektor, hanem egy másik féle, de hogy a kedves vevő semmiképpen ne érezze becsapva magát, ad 300 sékel engedmény. Háromszázat a háromezres különbségből. Hát nem emelte meg magát túlságosan. Talán ezért sem találhatunk különösebb kivetnivalót abban, amikor a kocsi tulajdonosa válaszul azt javallotta a szerviz vezetőjének, hogy a szóban forgó háromszázat költse patikára, ő inkább bírósághoz fordul igazát keresendő.

Tegye – nyugtázta a javítóműhely ura és ezzel részéről befejezettnek nyilvánította az eszmecserét. Lerázta, mint kutya a bolhát.

Kérdezem Kohn bácsit, helyesen járt-e el barátom és ő vajon mit tett volna a helyében. Öreg barátom jó szokásához híven – és ahogyan egy öreg zsidóhoz illik, akit eldöntendő kérdés elé állítanak – egy példabeszéddel hozakodott elő. Nemcsak fiatal volt akkoriban, hanem ráadásul zöldfülű is – izraeli értelemben. Szóljon ez mentségére az alábbiak olvasatakor.

Egy olyasféle ”ezer apró cikk”-féle bolt előtt vitt el az utam – kezd a történtek felidézésébe. – Akkoriban minden hiányzott a háztartásunkból, azaz nem volt semmi olyan az ég egy kerek világon, aminek ne lett volna helye és szerepe vagy a konyhánkban vagy a nappalinkban vagy éppen a hálószobában. Azaz módosítanék – somolyog a bajusza alatt az öreg -, a hálóban minden megvolt, mert akkoriban, mint mondom még nagyon fiatalok voltunk. Bámultam a temérdek kacattal telezsúfolt kirakatot és jó szokásomhoz illőn, minden feliratot kiböngésztem, ha elég nagy betűvel volt kiírva bárhova is. Na, ezen az üvegtáblán az állt, hogy mivca van és hogy minden portékát fél áron ad a tulaj.

Ennek természetesen nem lehetett ellenállni.

A boltos többszörösen is keblére ölelte a betérőt, amikor kiderült, hogy olé hadassal áll szembe. Ki nem fogyott a baruch hasemből és valóban jónál jobb és hasznosnál hasznosabb árucikkek arzenálját pakolta a pultra, amelyeknek egyszerűen nem lehetett ellenállni – különös tekintettel arra, hogy mindvégig a kirakaton látott reklám duruzsolt hősünk elméjében: minden fél áron.

Alaposan bevásárolt. Kifelé menet a szó legszorosabb értelmében már csak cincogtak a zsebében a tallérok – igaz, mindkét keze szakadásig pakolva az ezer apró nélkülözhetetlennek vélt cikkel. De valami mégsem stimmelt. Rossz érzése támadt. Még a bolt előtt megállt, s a kirakatban kifüggesztett árcédulákat összevetette a számlájával. Pillanatok alatt kiderült a turpisság. A boltos egyetlen fillér engedményt sem adott a vásárlójának, nemhogy a ragil ár felét számolta volna. Mindent a teljes áron fizettetett meg.

Kohn bácsi ifjú kora fékezhetetlen vehemenciájával robbant vissza a boltba és igen nagy hangon kérte számon a szemfényvesztést: fél árat ígértek és egészet számoltak.

Csalás! Becsaptál! – süvített belőle a gőz -, hogy tehet ilyet egy zsidó a másik zsidóval?! – vonta kérdőre a pult mögött állót. A férfi mintha meg is szeppent volna a fiatalember dühétől, behúzta a nyakát, laposakat pislogott, köhécselt kettőt-hármat, sőt még az orrát is megtörölte talán, hogy legyen ideje kigondolni az adekvát választ, míg végül felderült képpel vágta ki magát szorult helyzetéből:

Mit csináljak, ha az én boltomba csak zsidók járnak..?

Kohn bácsinak, talán mert akkor még igen fiatal volt, nem jutott eszébe a csattanós válasz. Milyen jó lenne tudni, hogy most, immár érett fejjel, mit mondana. De ezt, mint annyi más okos beszédet, füles fotelje mélyébe kucorodva, sejtelmes mosolya mögé rejtette.

kép: internet

1 komment

  1. Szabad piac van. Ahol becsaptak vagy drágán adtak oda többet nem megyek vissza. Söt gondosan elmondom mindenkinek… Néha már ez is müködik.

Hozzászólás