Magyarok, mindig

0

Nagy Gabi/ujkelet.live

Május 30-31. között kerül megrendezésre a Bar Ilan Egyetem – Dahan Centrum szervezésében a magyar zsidóság történetével foglalkozó nemzetközi konferencia:

׳׳תמיד הונגרים׳׳ יהודי הונגריה בתמורות העת החדשה

Always Hungarian. The Jews of Hungary through the Vicissitudes of the Modern Era

A két napos rangos rendezvény témája a magyar zsidóság hányattatásai a modern korban. Számos nemzetközi névvel, közöttük izraeli, amerikai és természetesen magyar résztvevővel találkozhatunk a szakmai előadásokon és kerekasztal beszélgetéseken.

A megnyitó fémjelzi a konferencia nívóját.

Nyitóbeszédet mond:

Dr. Shimon Ohayon/ Dahan Center, Bar-Ilan University igazgató

Köszöntőt mond:

Rabbi Prof. Daniel Hershkowitz – Elnök, Bar-Ilan Egyetem

Gila Gamliel – Miniszter asszony, Szociális Egyenlőség Minisztérium

Natan Sharansky – Végrehajtó elnök, Jewish Agency Israel

Mr. Avraham Duvdevani – Elnök, Cionista Világszerevezet

Dr. Nagy Andor – Nagykövet, Magyaroszág Tel Aviv-i Nagykövetség

Heiszler András – Elnök, Mazsihisz

A két napos konferencia programfüzete itt taláható:  תכנית הכנס עברית אנגלית-תמיד הונגרים 5.5.16

Magyar részről a teljesség igénye nélkül, az MTA TK Kisebbségkutató Intézetét Bányai Viktória, Komoróczy Szonja Ráhel és Turán Tamás képviselik. Két Erecben is jól ismert név Heiszler András – a Mazsihisz elnöke, a magyar zsidóságról napjainkban és Háberman Zoltán, az Új Kelet alapítóinak jelentőségteljes missziójáról és az újság történetéről tart előadást.

Háberman Zoltán, az alábbi képen “Mint birkák a vágóhídon” című előadásán látható 2015-ben a Drory Könyvtárban.

12239513_1196994823647452_6769498364831981089_n

Kedvcsinálónak idézzük Háberman Zoltán korábban megjelent cikkét a Remény újságban.

„A pusztulás és a feltámadás nemzedéke”

„De mi hűen a Szináj-hegyi Kinyilatkoztatás szelleméhez, Mózes és a Próféták tanításaihoz, tovább hintjük a magot a világ országútjain, míg kinő belőle az emberszeretet, a béke olajága, a Tóra tanításainak hilleli fogalmazása: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat” elve. Ez a tanítás népünk évezredes fennállásának titka, és jövőjének missziója.”(Galili Gemeiner Ervin)

„A világ erkölcsi alapja születésnapjára (sávuoti elmélkedések)” címmel „A Hét Tükre” 1982. május 27.-i száma

Az Új Kelet megszűnéséről jelentek meg híradások az utóbbi időben. Szomorúan veszi tudomásul az ember, hogy egy korszak lezárult. Hetven évvel a holokauszt után természetes, hogy egy generáció, aki életben tartotta a lapot, mind olvasóközönségként és mind szellemi alkotókként, nem tudja tovább vinni azokat a hatalmas értékeket, melyek e lapban megvoltak. A holokausztban megmenekült, túlélő, magyarul beszélő zsidók lapja volt az Új Kelet, azon belül pedig azoké, akik Izraelt választották új hazájuknak.

Természetesen vállalták fel a cionizmust, vagyis azt, hogy megteremtik a zsidók hazáját, ahol zsidóként büszkén élhetnek. Nem értettek egyet azokkal, akik azzal vádolták őket, hogy „úgy mentek a haláltáborokba, mint a barmok a vágóhídra”. Ott voltak, tudták, hogy mi történt. Tudták, hogy sokan ellenálltak a lehetőségek szerint, és nem kértek az igaztalan vádakból. A traumát, a szégyent, a mérhetetlen gyászt, amit mégis megéltek, lehetetlen volt feldolgozni. Mindenestre a zsidó haza építése és a kemény munkával, harccal, áldozatokkal is járó küzdés Izrael megteremtésére gyógyulást, enyhítést adott nekik. A világ, amelyben éltek teljesen szétesett és megsemmisült a nácik és esetünkben magyar kiszolgálóik, hóhérkézre adóik által. A holokauszt előtti világot nem lehetett visszahozni, így egy új világot próbáltak felépíteni.

Sikeresek lettek megint, kiharcoltak és megteremtettek egy csodálatos országot, mely a zsidó hagyományok évezredes alapeszméire épült. A két ezer éve várt csoda részesei, megalkotói lettek. Természetesen ismerték és szerették a héber nyelvet. Ki állítaná, hogy Kishon vagy Lapid nem tudtak héberül? Sok nyelven beszéltek, sok kultúrát ismertek, használták is azt a jiddisen keresztül a románig, a bibliai hébertől a szerbig és szlovákig, hiszen multikulturális környezetben nőttek fel. A történelmi Magyarország zsidósága a holokausztig szerves része volt a magyar szellemi és gazdasági életnek. Elképzelhetetlen volt a modernizálódó Magyarország a zsidók teljesítménye nélkül. A húszas évektől kezdődő látványos törés, a holokauszt kegyetlen gyilkos története mindent tönkretett. A túlélő zsidók Izraelben még maguk között ápolták a régi hagyományokat, de nem akarták továbbörökíteni. Ők már gyerekeiket héberül beszélő Izraelinek szerették volna látni. Ha az újság neve valamilyen formában tovább is él, azt az ethoszt visszahozni, amit az Új Kelet jelentett, már nem lehet. Azt a generációt, akik holokauszt túlélők voltak Magyarországon és kegyetlenül legyilkolt közösségük miatti traumáikra gyógyírt találtak az Izraelért való küzdelemben.

Kik voltak ezek az emberek? Nézzünk néhány példát, említsük meg néhányuk nevét.

A cikk mottóját és alcímét Galili Gemeiner Ervin ihlette, aki 1922-ben született a szlovákiai Garam völgyében. Gyermekkorától a szlovákiai Makkabi Hacair tagja volt. A magyarországi Betár mozgalom egyik vezetője. Magyar állampolgárok kivándorlásra való csábítás vádjával 1940-ben bíróság elé idézik. 1940-42 között Lévai Jenő szerkesztésében, Budapesten megjelent „Képes Családi Lapok”-ba ír. Munkaszolgálatos, megjárja Mauthausent és Günskirchent. 1949-ben alijázik. 1954 óta volt az Új Kelet munkatársa; Cfát-on telepedik le. A Cfát-i mártírtemplom alapítója és elöljárója volt. Több mint négy évig a Maariv-ba is tudósításokat közöl, de az Izraeli Kurír, a Hét Tükre és a Menora kanadai vagy a New York-i Figyelő lapokba is rendszeresen megjelentek munkái. Írásai és tevékenységeinek jelentős értéke a magyarországi holokauszt kutatása, az arra való emlékezés. Gemeiner Ervin összegyűjtött cikkeit szintén magánkiadásban adja ki Cfáton 1984-ben. „Pusztulás és a feltámadás nemzedéke” címmel. Szerkesztője a 63 magyar ajkú, magyar származású izraeli író és közéleti személyiség által létrehozott antológiának: „Tanúk vagyunk!”, melyet magánkiadásban adott ki a Soá 25. évfordulójára.

Ha megnézzük a szerzőket, kirajzolódik előttünk az a kép, azok az emberek, akik az Új Kelet nemzedékének megtestesítői voltak. Az antológia szerzői voltak például Frenkel Jenő (Lőw Imánuel nyugalmazása utáni szegedi főrabbi), Fürst Lea (Komoly Ottó lánya), Gervai Sándor (Granzfried Slomó a Kicur Sulchan Aruch szerzőjének unokája), Gonda László (tanár, történész), Gárdos Károly DOS (világhírű politikai karikatúrista), Heller Imre (Heller Bernát fia), Jesurun (Szabó) Elijahu (író, a palesztinai illegális Stern-csoport harcosa), Tomi Lapid (Lampel Tamás igazságügy-miniszter és miniszterelnök-helyettes), Marton Ernő (az Új Kelet alapító-főszerkesztője, Kolozsvár egykori alpolgármestere), Pálgi Joel (Nussbacher) Emil (ejtőernyős partizán, Cahal-őrnagy, az ELAL vezérigazgatója), Schaffer Joszef (szociológus, egyetemi tanár), Vágó Béla (történész, egyetemi tanár). Aczél Márta (operaénekes), Auslander Oszi (Aszael David, gimnáziumi igazgató, Merkaz Lechinuch Dati, a vallásos oktatási központ igazgatója), Ben-Salom (Friedel) Rafael (több országban Izrael nagykövete), Grosz Slomo-Jákov (az erdélyi Agudat Jiszrael vezetője, többszörös kneszet képviselő), Schnapp Lea (festőművész, író), dr. Stark Valéria (orvos, Nordau díjas író), Tauber Blanka (Dizengoff-díjas festőművész), és még sorolhatnánk.

Marton Ernő és Richard Crosmann vitája. A Hitchcock-film

Marton Ernő [1886. Dicsőszentmárton – 1960. Jeruzsálem (több helyen születési időpontja 1896, de ez valószínűleg elírás)] az Új Kelet alapító főszerkesztője a Cionista Világszövetség Végrehajtó Bizottságának a tagja, a román parlament Zsidó Pártjának képviselője, Kolozsvár alpolgármestere. 1918-tól Erdélyben, majd 1948-tól Izraelben jelenik meg a lap. Az Új Kelet a holokauszt után a legnagyobb szellemi és kulturális eszmeiségű magyar nyelvű zsidó folyóirata. Marton Ernőnek és így közvetve az Új Kelet nemzedékének óriási szerepe volt Izrael állam létrejöttében. Talán nem sokan ismernek egy történetet, ezért érdemes feleleveníteni.

Közvetlenül a holokauszt után 1946-ban az amerikai és angol állam vegyes bizottságot hozott létre (Anglo-American Committee), hogy megvizsgálja és adjon jelentést a palesztinai helyzetről; az arab és zsidó nemzeti törekvések kérdéséről; a zsidóság helyzetéről a holokauszt után.

A jelentésben adjanak ajánlásokat a helyzet rendezésére. Hat amerikai és hat angol tagja volt a bizottságnak. A bizottság egyik angol tagja Richard Crossman volt, az angol Munkáspárt tagja. A bizottság tagjai interjúkat készítettek, többek között holokauszt túlélőkkel, valamint vizsgálódtak különböző helyszíneken Európában és Palesztinában is. Richard Crossman kezdetben arab párti volt, és úgy gondolta, hogy arab többségű állam létrehozása lenne a cél, egy zsidó kisebbséggel. Marton Ernő volt az egyik nagy hatású ember, aki megfordította Crossman véleményét. Később, mivel a Bizottság javaslatát (mely a zsidóknak kedvezőtlen volt) sem az arabok, sem a zsidók nem fogadták el, ezért a döntést az ENSZ hatáskörébe utalták át. Marton először 1946-ban találkozott Crossmannal Bécsben. A Jewish Agency és a Zsidó Világkongresszus megbízta Martont, hogy tájékoztassa a Bizottságot a zsidók helyzetéről.

Bécsben hallgatták ki az amerikai főparancsnokságon a magyar és a román zsidóság helyzetéről. A palesztinai sajtó be is számolt a kihallgatás részleteiről. A Bizottság kérdések özönét tette fel Martonnak, és az egyik legérdeklődőbb Richard Crossman volt. A Bizottság elnöke az amerikai Joseph Hutcheson amerikai szövetségi bíró volt. Martonnak ismerős volt Crossman neve, de nem tudta hova tenni. A meghallgatás után Hutcheson és Crossman is elismerően kezet fogtak Martonnal, de Crossman újabb találkozót kért, mert nagyon felkavarta és elgondolkodtatta Marton beszámolója. A Sacher-szállodában találkoznak, megint Bécsben, ez volt akkor az angol megszálló seregek főhadiszállása.

Martonnak beugrott, hogy honnan ismeri Crossman nevét, ugyanis ő volt a háború alatt a londoni rádió német nyelvű anti-náci propaganda egység bemondója és szerkesztője. Marton és sok németül beszélő ember hallgatta ezt az adást a háború alatt, ha tehették. Marton köszönetet mondott Crossmannak, mivel ezek az adások egy kis reményt, egy kis vigasztalást nyújtottak azokban a borzalmas időkben. Crossman megköszönte Marton szavait, és azt válaszolta, hogy akkor ő maga sem tudta igazából, hogy a zsidókat valójában milyen borzalmak érik… Crossman később tisztában lett a holokauszt rémségeivel, hiszen ott volt az első brit tisztek között, aki belépett dachaui haláltáborba. Valamint tevékenyen részt vett egy brit dokumentumfilm elkészítésében a lágerek szörnyűségeiről Alfred Hitchcock rendezésében, mely ma a világhálón meg is található.

A Bizottság annyira fontosnak találta Marton beszámolóját, hogy Hutcheson kérésére Martonnak írásban is be kellett nyújtania azt. Másnap Marton 92 gépírásos oldalt tesz le a bizottság elé, melyet egész éjszaka több gépírónak diktált. A Bizottság Crossmant kéri meg, hogy fordítsa le a szöveget. Crossman lelkiismeretesen fordít, és a szövegből sok minden kerül át a jelentésbe. Martonnak az volt az állítása, hogy Hitler halálával a hitlerizmus nem szűnt meg. Ezért szükség van egy zsidó államra.

Sajnos, hetven évvel később beigazolódni látszik Marton víziója. Marton megpróbálta meggyőzi Crossmant a zsidó állam szükségességéről. Szerinte csak Izrael állam léte tudja begyógyítani a holokauszt sebeit.

Crossman előre látta az arabok és zsidók közötti nagy konfliktust, mely csírájában ott volt, ezért nem volt meggyőződve a zsidó állam létrehozásának szükségességében. Crossman megkérdezi Martont az arabokkal való viszonyához, és Marton békés együttélést vizionált. Hiszen a szeresd felebarátod, mint önmagad, ez a tanítás népünk évezredes fennállásának titka, és jövőjének missziója.

A későbbiekben Crossman a cionista eszme mögé állt. Nagy hatással volt rá Chaim Weizman is, Izrael első elnöke.

Marton Ernő azt képviselte, ami ennek a nemzedéknek a sorsa volt:

a holokauszt trauma után; Palesztinába és a későbbi Izraelbe vándorolt emberek lelkesedése, haza utáni vágya.

És ennek a szimbóluma volt az Új Kelet.

http://www.remeny.org/remeny/2015-1-szam/haberman-zoltan-az-uj-kelet-megszunese/

Hozzászólás