KIBUC NICANIM 73 ÉVES

0

Szerző: Unti Ildikó

Még 1943-ban a Hánoár Hácioni egyik ifjúsági csoportja elhatározta, hogy véglegesen letelepül az ország valamelyik részében. Ebben a csoportban voltak magyarországi, román valamint lengyel fiatalok, akik a Hánoár Hácioni mozgalomhoz tartoztak a származási országukban, s itt egy közös csoportot alakítottak. A csoport egyesítése Kfár Sámárjá faluban történt, ahol együttesen dolgoztak a közös letelepülésig.

Voltak közöttük néhányan a Mikve Jiszráel és a Ben Semen mezőgazdasági iskolákból is. A mozgalom a Szochnuthoz fordult, amely megállapította, hogy az ország melyik részén tudnak letelepedni. Kaptak egy területet a Keren Kájemet földjén, amely Chámámá arab falu mellett helyezkedett el. A kibuc építésére kijelölt föld egy angol katonai tábor /camp/ és a tenger között, homoksivatagként terült el. Termőföldjeik az út másik oldalán, a camp-en túl voltak.

A betelepülés éjjel történt, mivel az angolok nem engedték az új településeket. Reggelre már néhány sátor állt, valamint az arab ház közelében bekerítették a helyet és elnevezték Nicanimnak, ami Rózsabimbót jelent. A fiatal csoport nagy lelkesedéssel indult a munkának. A kibucból ki és be csak az angol “camp-en” angol katonai táboron keresztül lehetett közlekedni. Ez a helyzet állandó igazoltatással járt.

Az emeletes nagy arab ház szolgálta az ebédlőtermet, a varrodát, valamint itt volt a generátor is, ami a vízszolgáltatást és a villany-üzemeltetést biztosította. Megkezdték a végleges új “heder ohel” felépítését, a lakóházakkal együtt. A mezőgazdasági részen felépítették a tehénistállót és megkezdték a tyúkólak építését is. A tengerpart elé narancsligeteket ültettek, s ezáltal már néhány ága volt a mezőgazdaságnak.

Felépült az első gyerekház és megszülettek az első gyerekek. Ez volt a kibuci élet legszebb, legfontosabb és egyben sarkalatos pontja!
A mindennapi munka rendszeresen folyt tovább. Az emberek a beosztott munkahelyeken dolgoztak. Az első nagy megrázkódtatás akkor következett be, mikor három ember nem érkezett kintről vissza! Arab támadás során áldozatul estek. Az egyik férfinak egy kislánya volt, aki így árván maradt. Az anya fiatal özvegyasszony lett, s a kibuci chaverok kérésére ismét férjhez ment, hogy a gyermeknek legyen apja.

Ezekben az időkben, az országba érkező illegális hajókat az angolok már a nyílt tengeren elfogták, s utasait Ciprusra szállították. Egy hajónak mégis sikerült az angol zárlatot megkerülni és Nicanim tengerpartjához eljutnia. A HÁGÁNÁ-ami összeköttetésben állt a hajó utasaival-tudomására jutott, hogy hamarosan elérik a partot. A HÁGÁNÁ gyorsan megszervezte és segítséget küldött Nicanimba, az új olék partraszállásához. Ehhez némi furfangra volt szükség.

Autóbuszba ültették a kiválasztott embereket, akiknek a Nicanim előtt levő angol katonai táboron kellett keresztül menniük. Úgy volt megszervezve, hogy az “utasok”, mint látogatók mentek Nicanim kibucba. Estére érkeztek meg. Érkezésük után rögtön elindultak gyalog a tengerpartra. A hajó ezekben az órákban érte el a partokat, ám nem volt kikötő. Így egészen a part széléig hajóztak, s aztán beugráltak a tengerbe. A partra már a várakozó HÁGÁNÁ és Nicanim kibuc emberei segítették őket. Mikor már mindenki a szárazföldön volt, a homokos földúton elindultak Nicanimba. Itt aztán rögtön ruhát cseréltek! Vizes ruháikat a kibucnyikok vették fel, s ők pedig a száraz ruhákba bújtak.

Az angolok már a reggeli órákban értesítést kaptak az araboktól a hajó érkezéséről. Így azonnal bementek a kibucba, hogy összeszedjék az újjonnan érkezetteket és Ciprusra vigyék őket. Igen ám, de nem tudták, hogy kik az újjonnan érkezettek. Kérdéseikre, az

” Itt mindenki izraeli!”- választ kapták.

A méreg ette őket! Nem volt más választásuk, mint összeszedni mindenkit, akinek a ruházata európai jellegű volt. Majd az egész társaságot teherhajókra rakták és Ciprusra szállították. Az újjonnan érkezettek, akik a kibucnyikok ruháiban voltak, beszálltak az autóbuszba, mint turisták. A busz kiment a kibucból és az ország különböző részeibe szállította őket.

Ezalatt a ciprusi lágerbe szállított nicanimi emberek felmutatták igazolványaikat, mondván:

” Itt tévedés történt. Mi Nicanim kibuc chaverjai vagyunk!”

Az igazoltatások után az angolok a kibuci chaverokat és a HÁGÁNÁ embereit kénytelen-kelletlen visszavitték Izraelbe. Ugyanakkor az újjonnan érkezettek már jó helyen voltak.
A hajó, a SABTÁJ LOZINSZKI, amin érkeztek, elsüllyedt a nicanimi partoknál.

 

Hozzászólás