Kohn bácsi és a vodka

0
SONY DSC

szerző: Sáfrán István

Nincsenek régi viccek, csak öreg emberek. Egy újszülöttnek minden vicc új…!

Borzasztóan el van keseredve az öreg. Ennyire levertnek talán még soha nem láttam. Dohog, dödög, csapkod, semmi nincs a helyén. Amit az elébb idepakolt, azt most oda rakja, aztán ugyanez vissza, szóval nem lehet a kedvére tenni. Jobb ilyenkor hagyni, majd megbékül, aztán magától is helyreáll a világ rendje. Próbálom szóra bírni, de nem megy könnyen. Végül, nagy sokára, kibújik a tüskebokorból.

– Öreg fejjel kell rájönnöm, hogy milyen tudatlan vagyok. Nappali sötétségben éltem le az életemet. Hiába van diplomám kettő is, a hétköznapok alapvető igazságaival mindmáig nem sikerült szembesülnöm.

Furdal a kíváncsiság, de tudom, amíg az öreg nem kezd bele magától a történetébe, hiába erőltetem, úgysem áll kötélnek. Elfogyasztjuk tehát a délutáni kávét, ő a kofferionost (a délutáni alvás előtt mi mást, mint a kotyogóból csöpögő méregerős feketét?), én a natolt, szigorúan tej nélkül, majszoltunk hozzá a brióskából (leánykori nevén briósnak mondták még Európa boldog békeéveiben, de az öreg éppen hogy tetszése kinyilvánítása érdekében látta el a becéző képzővel). Szóval már túl minden ebéd utáni földi jón, de még a sziesztán innen, végre belefogott mondandójába.

A fészbuk az oka mindennek! Kapott ugyanis délelőtt egy küldeményt, olyasféle ismeretlen feladótól érkező köremailt, amit az emberek óvatosabbja első lendülettel kitöröl a beérkező üzenetek özönéből, mert ugye mostanság mindenféle vírusok járnak a világban körbe-körbe, hát kell az bárkinek is, hogy valami magát rendszergazdának mondó nyikhaj megint levágja kétszáz sékellel? De most az egyszer Kohn bácsinak szerencséje volt.

– Áldom a jó sorsom, hogy kinyitottam, mert nagyon fontos közlendőt tartalmazott a küldemény. A vodkáról szólt a drótpostán érkezett levél.

Nem akartam túlságosan lehűteni lelkesedését, de azért csak kikívánkozott belőlem a megjegyzés, miszerint mifelénk, itt a messzi északon, a Kiryatok öblében vodka vodkába ér. Ha egyszer minden palack nyakát egyszerre tekernék ki, talán még a Kineret szintje is meghaladná a mindenkor csak áhított magasságokat. Mi lehet ebben a különös. Ha a gyanútlan vásárló betér egy élelmiszerboltba, még ha kaser is az intézmény, rogyásig rakott vodkás-polcokkal találja szemben magát. És akkor még nem is beszéltünk a Mániákról meg a Roszmanokról! Ember legyen a talpán, aki számon tudja tartani mennyi féle és fajta vodka kínáltatja magát a boltokban. Meg a hanutokban, meg a makoletekben. És akkor a shukkokról, a számlát nem ismerő városszéli szabadpiacokról, a szeszcsempészek és kotyvasztók paradicsomáról még nem is beszéltünk.

Vodka vodka hátán! Ugyan mi újat tudott mondani öreg barátomnak a feladó?

– Tudott, igenis sok újat tudott mondani! – zárta le ellentmondást nem tűrő hangon az amúgy még meg sem kezdett vitát. – Te például hallottál valaha is arról, hogy a vodka oldja a sebtapasz ragasztóját? Ha le akarod fejteni a sebedre ragasztott kötést, akkor nem kell feltétlenül letépned, hogy a művelet közben a csillagokat lásd, hanem szépen óvatosan körbepacsmagolod a seb szélét vodkával és máris, szinte magától válik fel a kötés a hegről. De, hogy mást mondjak: ha vodkát permetezel a fürdőszobád, a konyhád vagy bármelyik vizesblokk falára, a penészfoltoknak másnapra legfeljebb nyoma marad. Vagy! Próbáld meg egyszer vodkával lefújni a szemüveged lencséit. A zsíroldó permet pillanatok alatt tisztára varázsolja okulárédat. Mondjak mást? Arcszeszként is használhatod, mert a vodka fertőtlenít, de kiveszi a vörösborfoltot is az abroszból, sőt samponnal keverve regenerálja a hajhagymákat. Viszont a vodka-permet elpusztítja a nemkívánatos lakótársakat, több más mellett a csótány is beledöglik a találkozásba. Azt már nem is akarom mondani, hogy kifejezetten enyhíti a bogárcsípések okozta szenvedést és vízzel keverve, mint jégkása, minden fájdalmat enyhít.

Kohn bácsi diadalmas pillantását tekintetembe fúrja és elégedetten nyugtázza meglepetésemet. Alig bírom kinyögni, hogy én bizony amilyen szamár vagyok, eddig csak ittam a vodkát.

– Na látod fiam, ez itt a másik baj. Ittad… azt a drága vodkát!  Hát soha nem mondta neked az apád, hogy az okos zsidó nem issza a szeszt, hanem méri..?!

Hm. Ezen azért őszülő üstökkel is érdemes elgondolkodni.

Hozzászólás