szerző: dr. Frölich Róbert országos főrabbi
Ritka az olyan ünnep, amelyet évezredeken át új és új jelentéstartalmat hordozó szimbólumok öveznek. Pészách ilyen ünnep.
A széder-tál maga, a Hagada elbeszélései, a benne található imaköltemények könnyen vagy nehezebben megfejthetőek, minden tanításuk, az ősi rejtjelek minden rétege az adott korhoz aktualizálható. Nekünk nincs más tennivalónk, mint hogy felfejtsük a szövedéket, bepillantsunk a múlt üzenetének mai titkaiba.
A Hagada, az ünnep első két estéjének „forgatókönyve” a megfejtésre váró titkok tárháza. Évszázadokon keresztül bővítették, újabb és újabb szövegeket adtak hozzá, s minden gyarapodással megsokasodtak a magyarázatra, értelmezésre, megfejtésre váró jelentéstartalmak.
A Hagada befejező részében található pijjutok, imaköltemények, melyekre már utaltunk, e rejtvények esszenciái. Minden soruk, minden utalásuk –noha a múlt eseményeit, szereplőit sorolja fel- a mindenkori jelen függvényében értelmezhető újra.
A széder-tál elemei mind-mind utalások, szimbólumok. Emlékeztetnek az egykori Pészáchokra, az Exodus előtti és alatti történésekre. A széder-tál jelképek örök gyűjteménye.
Ám legnagyobb jelképe az ünnepnek Pészách maga. A csoda, mely nem abban nyilvánult meg, hogy a rabszolga héber nép szabad lett. Az Exodus, a kivonulás önmagában egyedülálló ugyan, de ez a csoda Szináj hegyénél véget ért. I.ten gondoskodása népéről a vándorlás alatt, a manna, a vízfakasztás, az Ígéret Földjére való bejutás mind-mind egyedülálló csodák. S minden csodák legkülönlegesebbike a negyven esztendő alatt a Kinyilatkoztatás, a Tíz Ige átvétele, ahol minden élő életének fundamentumát vette át Mózes és Izrael.
Ezek -noha összefüggő, de mégis- önálló csodák. Ma áhítattal beszélünk róluk, kicsit irigyeljük is őseinket, kiknek részük lehetett bennük, de nem érezzük át, nem éljük meg igazi jelentőségüket. Elménkben él, de szívünk nem rezdül meg emlékükre.
Pészách nyolc napja a máig élő, megfoghatatlan, de átérezhető és átélhető csoda. A héber rabszolgahadból az sok önálló történés láncolatán keresztül megszületett a zsidó nép, mely át- és túlélte az elmúlt évezredeket, s évről-évre újraéli, gondolatban elismétli a történteket. Kitakarítva a chomecet a házból eltávolítjuk az elmúlt év zsidóságunkat erjeszteni készülő elemeit, otthonunkkal egyetemben mi magunk is megtisztulunk az ártalmas gondolatoktól, a szellemi veszedelmektől.
Ezért kívánunk nem boldog, hanem kóser Pészáchot egymásnak, hogy ne csupán a lakás, de életünk is kóser legyen az ünnep alatt és után is.
Kóser Pészáchot mindenkinek!
Frölich Róbert főrabbi blogja: link