Kohn bácsi és a női lélek

1

szerző: Sáfrán István

Kitavaszodott és mintha az öregnek is jobb kedve lenne. Erre abból merek következtetni, hogy meg- megfordul az egyre lengébben öltözködő gyengébbik nem képviselői után. Nem állom meg, hogy rá ne kérdezzek, változatlan intenzitással érdeklik-e még a nők, ugyanúgy tetszenek-e a lányok meg az asszonyok, mint fénykorában. Mert az úgynevezett fénykorában…, na jó, ezt borítsa a feledés jótékony homálya, különben sem kukucskálunk a résnyire nyitva hagyott hálószobák ajtóhasadékain.

Vagy mégis?

Az öreg diszkréten elhárítja a kérdést, s arra fordítja a beszélgetés fonalát, hogy ő már inkább csak tanácsaival villoghat ebben a mezőnyben. Igaz – teszi hozzá hamiskásan mosolyogva -, akár egy professzori katedrát is megpályázhatna tárgyi tudását és gyakorlati ismereteit illetően. Természetesen sietve kifejeztem abbéli szándékomat, hogy szívesen szegődnék famulusának, ha egyszer óraadónak szegődne bárhova is. Nem hárította el érdeklődő közeledésemet, sőt! Igaz, óva intett a túlzott várakozástól: tanaival a férfitársadalom semmire nem jutna. Ő a hölgyekkel szeretné kiokosítani. Tapasztalatainak esszenciája az asszonyok javát szolgálja. Ha a bölcsek kövét nem is tudja átadni, de a boldogsághoz vezető út bevezető ösvényét meg tudja mutatni a fehérnépnek. Lohadó lelkesedésemet látva visszakérdez: hát nem minden férfiöröm forrása a boldog nő? És mint hogy ezzel vitatkozni nem lehet, jobbnak láttam előhalászni a papírt és a ceruzát. Kezdődjön az óra!

Négy alapvető fundamentuma van a van a női boldogságnak – emelte fel mutatóujját és türelmesen megvárva, amíg papírra vetem az aranyszabály első pontját:

– Az első és legfontosabb, hogy a nő olyan férfit találjon magának, akinek van miből boldoggá tenni az asszonyt. Legyen jó állása, ergo sok pénze és persze kedve is arra, hogy vagyonát akár az utolsó agóráig a kedvesre költse. Ne filléreskedjen, legyen nagyvonalú szíve hölgyével, kápráztassa el olyan apró figyelmességekkel, amelyek egyébként egyenként is egy vagyont érnek, együttvéve pedig akár a toronyóra aranyláncának értékével vetekednek. Ezzel azonban csak az első, meglehet a legfontosabb feltételt teljesítettük. A második, hogy a férfi eredendően jó kedélyű, szórakozni vágyó alkat legyen, aki szívesen utazgat a világban és vidámsága magával ragadja társát, aki mellett egyetlen percig sem lehet unatkozni. Erre a férfire minden barátnő tekintsen irigykedve, s álmaik lovagja testesüljön meg személyében. Szorosan ehhez kapcsolódik a harmadik feltétel is, amely szerint a férfi legyen kedves, romantikus és persze szenvedélyes is, mikor minek van az ideje és ha kell, a nap huszonnégy órájában bűvölje el párját. A férfi tehát legyen férfi a talpán, illetve ne csak a talpán, hanem minden porcikájában.

Az öreg nagyot sóhajtva hátradőlt a füles karosszéke kényelmébe és valami egészen földöntúli elégedettség ült ki ábrázatára. Mint aki azt mondja: na, mit szólsz hozzá, hallottál már ennél rövidebb, tömörebb, ám mégis lényeglátóbb okfejtést? Elméláztam a hallottakon, emésztettem a bölcsességet. Valóban, Kohn bácsi megint szögén találta a fejet, de jegyzeteimbe pillantva valamiféle hiányérzetem támadt. Lássuk csak, mivel is maradt adósa a beharangozottaknak…? Hát persze! A négy pont! Négy feltétel együttes teljesüléséről beszélt, amikor felfedni ígérte a női boldogság titkát. Szóvá is tettem azonnal: hová sinkófálta a negyedik paragrafust?!

– Nem mondtam volna..? Pedig valójában ez talán a legfontosabb.

– Mi lenne az? – tudakoltam immár türelmetlenül.

– Szóval a legfontosabb – bökte ki végül öreg barátom -, hogy ez a három férfi ne ismerje egymást!

 kép: wikipédia

1 komment

  1. Én azért meg próbálnám megmagyarázni, e hajlott korú úrnak, hogy a világ sokat változott, így adomái a mára nehezen, vagy egyáltalán nem adoptálhatóak.
    A mai nők, bizony nem olyan férj, hanem olyan hivatás megtalálására áhitoznak, mely “eltartja” őket. Ezek után, független egzisztenciával kevésbé kiszolgáltatottak férfi élettársaik mindenkori hangulatváltozásainak.
    Az “idős Khon bácsinak” azt is megsúgnám, hogy én, mint nő, a “szórakozni vágyó alkat” helyett, előnyben részesítem a “gondolkodni” vágyót.
    És végül, de mégis első sorban a “szórakoztatás” igénye sem írhatja felül a jóízlését, tehát üdvös lenne tartózkodni az olyan summázatoktól, melyek a nőket még mindig, egy szerencsére letűnőfélben lévő macsóvilág közhelyei által meghatározott, lealacsonyító, és jogfosztott szerepbe kívánná viszont látni.

Hozzászólás