Kohn bácsi a család szentségéről

0

szerző: Sáfrán István

Kohn bácsit nem olyan fából faragták! Mindenből lehet viccet csinálni, de a család az szent – szögezi le ellentmondást nem tűrő hangsúllyal és hogy értsem is, mire akar kilyukadni, sietve előhozakodik öreg barátja példájával. Arról szól a mese, miképpen sodródtak a messzi Ural aljáról az onnan oly távoli Karmel hegy tövébe.

– Az úgy volt – kezd a históriába -, hogy az én drága haverom nagypapája, zikron ve braha, nyugodjon békében, egy szép napon bement a tanácsházára, én már nem is tudom milyen hivatalnokhoz és tekervényes körmondatokban, ahogyan az illik és szokás egy öreg zsidó esetében, előadta hogy kivándorolna Izraelbe.

A becsületben megőszült tisztségviselő, aki mellesleg kenyeres-pajtása volt a nagyapának, merthogy együtt koptatták az iskolapadot hat teljes esztendőn át, csaknem leesett a székéről. Köpni-nyelni sem tudott meglepetésében. Amikor végre mégis szavára talált, alaposan lehordta barátját.

Hogy lehetsz te ilyen ütődött?! – zúdította rá első haragját: elment az eszed? Itt hagynád a városodat, a Szovjetuniót, a barátaidat, a munkádat? A legnagyobb megbecsülést élvezed a gyárban, hiszen nem is olyan régen Kiváló Dolgozó lehettél. Bizalmi vagy a szakszervezetben, sőt a pártba is felvettek! És én még arra is emlékszem, amikor a vállalatod jutalomüdülésre küldött Szocsiba! Eszednél vagy?!

Az öreg hímezett-hámozott, gyűrögette a sapkáját, sütött róla, hogy nagyon nincs ínyére a helyzet, de azért végül csak előállt a farbával.

– Pavel Alekszejevics, kedves barátom, érts meg engem: a feleségem nem hagy nyugodni. Nagyon mehetnékje van..!

Több se kellett Pavel Alekszejevicsnek. Még hogy a fehérnép szabja meg a ház urának elhatározását. Skandalum! Ki hallott már ilyet? Természetes, hogy replikázott tovább.

– Mi a csodáért akarsz te kivándorolni a világ végére, ráadásul egy olyan országba, ahol mindennaposak a lövöldözések, dobálják a féltéglákat, ráadásul a nyelvet se tudod. Még egy kiló kenyeret se tudsz venni, minden percben valakinek a segítségére szorulsz. Eszednél vagy, ember?!

Igen, igen – adta a beletörődőt, az okos érvek előtt meghajolni kész polgárt – de az asszony…

– Milyen férfi vagy te – dühödött fel most már az íróasztal túl felén helyet foglaló – a feleséged  dönt helyetted? Hát ki viseli nálatok a nadrágot? Csak nem a fehérnép?! Hát nem tudsz neki ellentmondani?

Tudni tudnék – ismerte be a nagyapa -, de az a helyzet, hogy nem csak a feleségem rágja a fülemet naphosszat, hanem az egész családja. Éjjel-nappal azt duruzsolják, hogy menjünk, menjünk, menjünk…

A hivatalnok magába mélyedt, töprengett egy sort, majd nagy hirtelen felderült az orcája.

– Hát ha a családnak annyira mehetnékje van Izraelbe, akkor uccu neki, szedjék a sátorfájukat, aztán menjenek isten hírével.

– Hiszen ha ez ilyen egyszerű lenne – sóhajtott hatalmasat Kohn bácsi kenyeres-társának. – Nélkülem egy lépést sem tehetnek, tudniillik én vagyok az egyetlen zsidó a családban…

Hozzászólás