Legyél te is Izrael nagykövete

0

Szerző: Kati Yael Hirschberg

A haszbara (הסברה) kifejezés azt jelenti szó szerint, hogy magyarázat, értelmezés. A legtöbbször a propaganda, PR, célzott tájékoztatás szinonimájaként használják. A haszbara kifejezés azonban Izraelen belül – és bizonyos körökben a határokon túl is – egészen konkrét többletjelentéssel bír. A haszbara az a tájékoztató tevékenység, amelynek célja, hogy Izrael Államról és az ott történő dolgokról pozitív, de minimum objektív tájékoztatást kapjon lehetőleg minél több ember. A tények felsorolásánál azonban jóval többről van itt szó. A haszbara teszi lehetővé, hogy az érdeklődők megfelelő, objektív és részletes háttérinformációval rendelkezzenek arról, hogy mi, hogyan és miért történik az országban.

A haszbara szó leforditása, értelmezése nem könnyű, a szakértők is keresik a megfelelő definíciót, angolul is. Gideon Meir izraeli diplomata, aki katonai szolgálata után a Külügyminisztérium Média és Közösségi kapcsolatok irodájánál dolgozik különböző vezető beosztásokban, úgy fogalmazott, hogy a haszbara lefordíthatatlan angolra egyetlen szóval, de a közösségi diplomácia kifejezés ragadja meg legjobban a lényeget. A Harvard politikatudományi tanszékének professzora, Joseph Nye a “soft power”, azaz “gyengéd erő/érdekérvényesítés” névvel próbálta definiálni a jelenséget. A Washington Post úgy magyarázta a jelenséget az olvasóinak, hogy amit haszbarának neveznek, annak a célja, hogy átalakítsa a nyilvánosság véleményét Izraelről, külföldön. A program a kétezres évekig takaréklángon égett, a haszbaraval egy kicsi osztály foglalkozott a Külügyminisztérimban. Számos újságíró, diplomata kritizálta emiatt a kormányt. 2001-ben Smuel Katz publikációjában egyenesen azt követelte, hogy növeljék a haszbaraval foglalkozó osztály létszámát, forrásait és hatásköreit, magyarul hozzanak létre “haszbara minisztériumot”. A Sharon-kormány alatt azonban nem került sor kabinet-szintű változtatásokra. Megpróbáltak együttműködést kialakítani a Külügyminisztérium, az amerikai egyetemi campusokon aktiv Hasbara Fellowships és a Szochnut között, több-kevesebb sikerrel. A kritikai hangok egyre erősödtek, maga a haszbara azonban megmaradt egy jellemzően alulról szerveződő, államilag minimális szinten támogatott és irányitott tevékenységnek. Aztán 2009-ben Binjamin Netanyahu második miniszterelnöksége alatt létrejött a Közösségi Diplomácia és Diaszpóra-kapcsolatok Minisztériuma, amit sokan egyszerűen Haszbara Minisztériumnak neveznek. A Minisztérium 2013-tól kezdve közvetlenül a Miniszterelnöki Hivatal hatásköre alá van rendelve, és bár viszonylag kevés szó esik a munkájukról, rendkívül fontos és jelentős munkát végeznek, erős kormányzati támogatással. Például több száz egyetemi hallgatót készítettek fel annak érdekében, hogy Izraelen belül és kívül is, a közösségi média segítségével támogassák Izrael Állam pozitív országképét.

Magyar nyelven nem sok jó leírást találtam, ami a haszbarával foglalkozik, de akadt egy, ami elég jó összefoglalót közöl a jelenségről, függetlenül attól, hogy – az egyik legnépszerűbb összeesküvés-elméletekkel foglalkozó oldalként – később hozzáteszi az ún. “alternatív értelmezését is” a programnak. “Az izraeli állam elsődleges prioritásai közé tartozik a velük való állandó kapcsolattartás, a diaszpóra folyamatos tájékoztatása mindarról, ami egyfelől Izraelben és közvetlen környezetében, másfelől pedig a többi, szétszórattatásban élővel történik. A “Haszbara Minisztérium” egy valódi tájékoztatási minisztérium, se nem több, se nem kevesebb. Egyéni és csoportos ki- és beutazásokat szervez, ismertetőket készít, amiket aztán a diaszpórában terjeszt, hazafias és nemzetismereti táborokat rendez külhoni gyerekeknek és fiataloknak őseik földjén, erősíti az óhaza és a szórvány kapcsolatait, a hazatérésre (az alijára) vállalkozókat összehozza az erre szakosodott többi szervezettel, erősíti a zsidók összetartozás-érzését Vancouvertől Párizson és Budapesten át Buenos Airesig. Kétezer év nettó szívás után ismét van egy saját hazájuk (ráadásul őseik földjén), s ki csodálkozna azon, hogy ezt (és a potenciális utánpótlást) minden áron fenn akarják tartani?

A közel-keleti térséget feszítő problémák esetén – ugyancsak természetesen – a mindenkori hivatalos izraeli álláspontot képviseli és terjeszti, de – valljuk be – elég furcsa lenne, ha egy állami pénzből fenntartott intézmény, egy kormányzat részeként működő minisztérium nem ezt tenné. Munkatársai között ugyanúgy vannak újságírók, pszichológusok és egykori katonák vagy titkosszolgák, mint bármelyik izraeli minisztériumban, az egészségügytől kezdve az építésügyig vagy az oktatásig. Számos kérdés fogalmazódik meg a HM-et segítő külföldi önkéntesekkel kapcsolatban. A Haszbara ilyen szempontból sem különbözik a többi zsidó társadalmi szervezettől, ahol az önkéntességnek nagy hagyományai vannak: sok külhoni (és izraeli) zsidó vállalja, hogy fizetség nélkül (esetenként szerény költségtérítés ellenében) szaktudását, kapcsolatait és más lehetőségeit a HM (s ezen keresztül a világ zsidósága) rendelkezésére bocsátja. És mindezt nem titokban, hanem a legnagyobb nyilvánosság előtt teszi, például a budapesti Lauder iskolában, ahol időről időre speciális képzés is van […]. Összességében a HM maximum méreteiben különbözik más államok hasonló szervezeteitől, hogy ne menjünk messzebb: a Határon Túli Magyarok Hivatalától. Gondoljuk át, mekkora és milyen súlyú lenne ez a budapesti intézmény, ha az országhatárokon kívül nem öt millió, hanem tizenöt millió magyar élne…” (forrás: http://konteo.blogrepublik.eu)

Eddig az idézet, az “alternativ verziót” itt és most nem ismertetem, főleg mert mint minden konteó, elég bizonytalan lábakon áll, és inkább mosolygásra késztet, mint komoly gondolatokra. Ami sokkal fontosabb, hogy a haszbara egy bárki számára könnyedén megvalósítható, elmondhatatlaul fontos tevéknység. Sokszor találkozom olyan véleménnyel, hogy minek foglalkozom ezzel ennyit, és részben jogosak a kritikák, mert például magyar közösségi oldalakon vagy hirportálok komment-szekciójában vitatkozni a kőfejű trollokkal, az tényleg egy időpocsékolás. Pár évvel ezelőttig volt értelme helyreigazítást kérni a nagyobb híroldalaktól, mert ritkán, de előfordult, hogy a T. Újságíró urak és hölgyek leereszkedtek a magas lóról, és kijavították a feltünően nagy tévedéseket. Aztán ezek az idők elmúltak, most már ennek sincsen semmi értelme. Viszont aminek van értelme, az saját tapasztalatom alapján a következő: a nem kellően objektiv, vagy egyenesen tárgyi tévedésekkel teletűzdelt írásokat kijavítani, minőségi oldalakról linket mellékelni, és következetesen kerülni hogy elvi alapú vitatkozássá fajuljon a haszbara. Nem érdemes például leállni azon vitatkozni, hogy miért ír a 444.hu megszállt területről, amikor mi úgy gondoljuk (ha úgy gondoljuk egyáltalán) hogy az Izrael Állam része. Ez egy olyan elgondolás és szakmai terminus a nyugati lapokban, amin változtatni nem fogunk tudni. De amikor a Mahane Yehuda piacnál elkövetett merényletről írnak, és úgy említik, mint Kelet-Jeruzsálem, akkor fel lehet hívni a figyelmet a tényszerű tévedésre. Vagy amikor arról “tudósítanak”, hogy egy izraeli katona fellökött egy kerekesszékes arabot, de se azt nem írják meg, hogy mi volt az előzmény, se azt hogy a hadsereg már el is indította az ügy kivizsgálást, akkor arról igenis lehet és szerintem kell is írni. Mert hiszem, hogy vannak, akik nem idegbeteg stílusban, elvakultan a gyűlölettől ugranak rá a hírekre, kommentekre, és nyitottak arra, hogy más forrásból értesüljenek a valódi eseményekről. Ezt az elméletemet jópárszor megerősítette, hogy alapvetően ellenséges hangvételben kommentelőkkel később érdekes beszélgetés alakult ki, és újra meg újra kiderült, hogy rengeteg mindenről fogalmuk sincs, ami itt történik Izraelben. Mert annyira nem érdekli őket, hogy utána nézzenek, vagy ha igen, akkor sem a megfelelő csatornákat találják meg.

Perszer értem én, ha sokan nem kívánnak keresztes háborút inditani a “világ” ellen, idő-energia – vagy elszántság hiányában. Azt is megértem, ha valaki elvi okokból nem hajlandó pl. az utobbi években fantasztikus és határozottan pozitív fejlődésen keresztülmenő IDF PR híreket megosztani. De nem csak a merényletek, a korrupt politikusok, a kisebbségekkel kapcsolatos konflikusok határozzák meg a napjainkat. Van itt rengeteg szépség és jóság is. A másik lehetőseg, ami mindenki előtt nyitva áll, hogy olyan hírünket vigyék a világban, ami bemutatja, hogy ez nem egy kollektiv háborús pszichózisban szenvedő konfliktus-zóna, hanem egy fejlődő, gazdaságilag erős, innovativ ország, ahol rengeteg példaértékű program zajlik. Ahol nem véletlenül jött ki az a kétes, de nagyon is “izraeli eredmény” az OECD országfelmérésén, hogy Izrael ugyan korrupt és szegény, de boldog ország. Kis keresgéléssel, a megfelelő oldalak megtalálásával szinte naponta lehet olyan híreket megosztani Izraelről, ami az ország jó hírét viszi. Ha valaki nem érzi magában az erőt, hogy megpróbálja megmutatni és elmagyarázni a mindennapi erőszak mögött húzódő, nagyon bonyolult, nehezen érthető – és valljuk be, a világ többsége számára teljesen érdektelen – eseményláncolatokat, az is tehet az ország jobb híréért. Ha valaki nem akarja azzal sokkolni az ismerőseit, megijeszteni a családtagjait, hogy minden merényletről beszámol, az is posztolhat olyan cikkeket, amik érdekesek és fontosak. A rengeteg természeti szépség, túralehetőségek, a karitativ programok, a nemzetközi segélymissziókban részt vevő önkéntes vagy állami szervezetek, a tudományos fejlesztések, orvosi eredmények, high-tech szabadalmak, a világon példa nélküli, kifejezetten autistákat támogató katonai programok és még hosszan sorolhatnám mi mindenről lehet megosztani híreket.

Csak az elmúlt pár hónap érdekes híreiből néhány: izraeli kutatók segitségével fejlesztették ki az Ebola-vírus ellen oltást. Egy korábbi speciális egységnél szolgáló parancsnok cége kifejlesztette a civil verzióját annak a vízlepárlónak, amit az amerikai, brit, és francia hadsereg már évek óta használ háborús övezetben. Az új, civilek számára kifejlesztett rendszer megoldás lehet a harmadik világ súlyosan vízhiányos övezeteiben élők számára. Amir Goldenthal már 16 éves korában megkezdte doktori képzését a Bar Ilan Egyetem fizika tanszékén. A most 20 éves asdodi fiú diplomamunkája számos szakértő szerint áttörő jelentőségű tudományos munka, amely alapjaiban változtatja meg számos neurológiai betegségnek, többek között az Alzheimer-kórnak, az epilepsziának és a Parkinson-kórnak a megértését és kezelését. Január közepén 30 országből több száz szakértő látogatott Izraelbe, és vett részt egy nagyszabású gyakorlatban, amely azt mutatta be, hogy mi a teendő tömegkatasztrófa vagy széles skálájú terrortámadás esetén. A beer shevai Soroka Kórházban szervezett több napos gyakorlat során az érdeklődők megismerhették azt az izraeli protokollt, ami kétségkívül a legjobb és sajnálatos módon a leginkább gyakorlati tudásra épülő eljárási rend az egész világon. Vagy még egy hír a tudomány világából: a pápa afrikai látogatásakor a vallási vezető védelmének sarokköve egy olyan megfigyelő léghajó volt, amit Yavne városában fejlesztettek ki izraeli mérnökök.

A sort a végtelenségig lehetne folytatni. Lehetetlen lenne olyan témát mondani, amiben nem kerülhetne Izrael a címlapokra, és nem a vérben tocsogó bulvármagazinok címlapjára gondolok. Mindenki megtalálhatja azt a területet, ami őt személy szerint érdekli, politika, extrém sportok, régészet, high-tech, utazás, gyereknevelés, egészségügy. Keressetek rá a titeket érdeklő hírekre, és vegyétek a fáradtságot, hogy akár héberül, akár angolul, pár soros magyar nyelvű összefoglalóval felrakjátok valamelyik közösségi felületre, ahol jelen vagytok. Mutassuk meg a világnak, hogy ahol élünk, az egy pici kis gyöngyszeme a világnak, ahol rengeteg látnivaló és csodálnivaló van, a nyilvánvaló nehézségek ellenére. Legyünk mindannyian Izrael nagykövetei, és vigyük el a jó hírét az országnak, olyan messzire, amennyire csak a közösségi hálózat engedi. És ha hihetünk a játékelméleti és hálózatkutatási szakembereknek, akkor ez bizony pár lépésből a világ másik fele is lehet. Ez pedig nem semmi hatalom, éljünk hát vele.

 

 

 

Hozzászólás