Kohn bácsi és a szerelem

0

szerkesztette: Sáfrán István

Kohn bácsi fürdeti arcát a tavaszi napfényben, jólesik a séta öreg csontjainak. Előtte két ifjú pár koptatja az aszfaltot. Szemlátomást összetartoznak, sőt a fiúk akár régi barátok is lehetnek. Elöl a két lány csivitel, mögöttük a két fiú pusmog.

Na vajon miről?! A lányokat nem lehet kihallgatni, de a fiúk szavai tisztán érthetőek. Mondja az egyik:

– Az én csajomra egy rossz szavam sem lehet. Alkalmanként adok neki egy tízezrest és minden kívánságomat teljesíti. És a te barátnőd? Hogy vált be? Jobban kijössz vele mint én az enyémmel, vagy neked többe van a tied?

– Óh nem – hárítja el még a feltételezést is a megkérdezett -, a mi kapcsolatunk nem olyan. Közöttünk pénzről egy szó sem esik soha. Én szerelmes vagyok.

– Szerelem..? – legyint a másik barát: – Tudd meg, hogy a szerelmet is a zsidók találták ki. És nem fogod elhinni, hogy miért? Csak azért, hogy ne kelljen fizetni!

Az öreg tovább kutyagol a fiatalok után, s közben azon jár az esze, hogy nem múlt el ez a nap sem hiába. Megint tanult valamit. De azért igyekszik lépést tartani a fiatalokkal, mert nem akar lemaradni a korszellemtől sem.

Hozzászólás