Gideon Peer/ujkelet.live
Ha valaki harmincadjára jön Izraelbe, akkor ott – Rajkínnal élve – „válámi ván”…
– Mikor kezdődött? – kérdem Benda Iván neves magyar fotóművészt, aki már csomagolja útibőröndjét.
– Először 2000-ben jártam az országban, a mostani utam lesz a harmincadik – mondja
– Hogyan történt?
– Azon vettem észre magam, hogy megvásároltam a repülőjegyemet. Általában tavaszonként szoktam úgy gondolni, hogy levegőváltozásra van szükségem…
– Ez kizárólag a tavasszal van összefüggésben? Nekem volt egy barátom – sajnos már csak volt – Popper Péter, aki egyszer csak úgy érezte, ki kell jönnie Izraelbe. Beszívni az itteni levegőt, találkozni barátokkal, elmenni egy-két helyre… Utána megnyugodott, feltöltődve tért haza.
– Valami ilyesmire van nekem is szükségem – mosolyog sokatmondóan.
– Eddigi útjainak mi lett a kézzelfogható eredménye? – kérdem, mert tudom, hogy a fotózás nemcsak szenvedélye, hobbija, de a munkája is, ami – nem mellesleg – szerencsés, irigylésre méltó állapot.
– Megjelent az „Élő Jeruzsálem” fotóalbumom, képeimből kiállítás nyílt Jeruzsálemben, Tel Avivban és Budapesten is. Ezen túl, vagy ezzel együtt lelkiekben is sokat gyarapodtam. A három világvallás találkozóhelye Jeruzsálem. Sokat fotóztam ott. És azt vettem észre, hogy a képeimen keresztül jobban megértem, megismerem saját helyemet a világban. Egyébként fényképeztem Tel Avivban, a Holt tengeren és máshol is, csaknem mindenütt Izraelben.
– Mennyi időre jön?
– Egy hétre.
– Dolgozni?
– Nem, most csak pihenni, feltöltődni, érezni a tavasz illatát.
– Nem hozza el a fényképezőgépét?
– Szívesen otthon hagynám, de nem tehetem. Utánam jön, mindenhova követ…
fotók: Benda Iván
