Damaszkusz kapujában

6

szerző: Gideon Peer

Olvasom valahol – nagy úr az internet – hogy Damaszkusz a legrégibb, mind a mai napig lakott város a világon. A kora nagyjából 10 ezer év.

A következőért sem kell messzire menni, legalábbis földrajzilag: Jerikó nagyjából kilencezer évvel ezelőtt jött létre.

A nemes versenyben labdába rúgtak még: Jeruzsálem, Athén, Luxor és Aleppo, csak hogy a környéken maradjunk.

Térjünk vissza Damaszkuszra. Igazából nem volt szükségem az internet segítségére, hogy tudjam, a legősibb város a világon. De ha a történelem és földrajzórákon valamilyen oknál fogva elkerülte volna a figyelmemet a város különleges státusza, volt egy időszaka az életemnek, amikor Damaszkuszról, a város egyedülálló történetéről, épületeiről, műkincseiről, és az ott folyó ásatásokról rengeteget lehetett hallani, olvasni. Tele volt vele az újság. Az európai sajtó, meg a világ is hirtelen felfedezte az egyedülálló világörökséget.

Mikor történt a nagy megvilágosodás? Mikor lett fontos a világnak a közel-keleti város? Mikor beszélt minden politikus, tudós, filozófus, pártvezér Damaszkuszról?

Elmondom, mert pontosan emlékszem mindenre.

Izrael a Yom Kipuri háború első hetei után végre magára talált és sikerült átvennie a kezdeményezést a déli, a keleti és északi fronton is.

Északon hosszú és kemény, nagy véráldozatokkal járó harc, háborúskodás után végre az izraeli csapatok visszaverték a szír támadókat, és – ilyen a háború – elérkezett az ellencsapás ideje.

Damaszkusz 40 kilométerre van a határtól. Sem akkor, sem ma nem távolság egy modern hadsereg számára. Az izraeli messze hordó ágyuk sötéten meredtek az ellenséges városra. A repülőgépek ugrásra készen vártak hangárjaikban a parancsra.

Ekkor megszólalt Európa. Európa lelkiismerete. A kormányok, az ENSZ, mindenki figyelmeztette Izraelt, meg ne próbáljon hozzáérni a szent városhoz, a világörökség részéhez, az emberi kultúra egyik bölcsőjéhez.

Az ágyuk némák maradtak, a repülőgépek nem szálltak fel. Izrael belátta, bűn lenne a városra rátámadni, még akkor is, ha onnan jött az Izrael megsemmisítéséről rendelkező parancs.

Azóta eltelt 43 év. Kis idő a történelemben, de mégis: a világ legrégibb, lakott városa 43 évvel idősebb lett. 10043 évnél tart. És ebben a városban, ebben az országban öt éve dúl a polgárháború, közel félmillió ember halálát követelve, milliónyi menekülttel árasztva el Törökországot, Európát és a világot. Miközben szétlőttek, szétbombáztak egy jobb sorsra érdemes országot.

Szétlőtték és szétbombázták Damaszkuszt is, a világ legrégibb lakott városát. Összes műemlékeivel, épületeivel, ásatásaival. És Európa, a mindig mindent tudó Európa, a jó ízlés, az emberiesség, az emberi jogokra oly féltékenyen vigyázó Európa – hallgat.

Miért vajon? Talán csak nem azért, mert ebben a játszmában nincsenek zsidók, nem vesznek benne részt izraeliek? Mire várnak, mikor jön meg újra a hangjuk?

Megmondom. Ha majd egy késelő rátámad egy katonánkra, és az lelövi, nos, akkor megszólal majd az egyesített, több hangon, de egy dallamot játszó nagy, még annál is nagyobb európai szimfonikus zenekar.

Nem kellenek vájt fülek, hogy megállapítsuk: hamisan húzzák.

fotó: wikipédia

 

6 Kommentek

  1. Európának sok van a rovásán ami a zsidósággal kapcsolatos bűneit illeti. Bár az általánosítás helytelen, de mégis megállapítható, hogy néhány európai állam emberséges viselkedésén kívül az egész kontinens a zsidóság elleni vétkek tárháza lett a világtörténelemben. A fenti cikk kellően aposztrofálja azt az igazságtalan dupla mércét amelyet Izrael felé adresszál ugyan, általánosan elfogadható széplelkűség köntösébe öltöztetve, így elkerülve az antiszemitizmus bélyegét, de végül is ugyanúgy a zsidókra vonatkoztat mintahogy azt már számtalanszor megtette a multban. Európát ma komoly egzisztenciális veszély fenyegeti , mégpedig több irányból beleértve az Izlám bevándorlást is. Sokan a Karmát emlegetik…!! Talán igazuk is lehet ..!!,

  2. Pontosan mit kellett volna “mondania ” Európának?
    A szír elnökkel csak az oroszok állnak szóba. ( ha jól tudom, Nathanjahut bárhol fogadják )
    Ha viszont tizenéves késelőket rutinszerűen agyonlőnek, akkor inkább Izrael vezérkari főnökével, Gadi Ejzenkottal értek egyet, aki szintén e gyakorlattal szembeni ellenérzésének adott hangot.
    Mert azt akarom, hogy Izraelt a demokratikus országok kritérium rendszere szerint ítéljék meg, nem pedig a diktatúrák közt számon tartva.

  3. Valahogy eltűnt hozzászólásom, megpróbálom visszaállítani:
    Vajon mit is “mondhatott” volna Európa?
    Assad szír elnököt, Oroszország kivételével semelyik nyugati demokráciában nem fogadják, míg Nathanjahut tudtommal igen.
    A késelőkkel kapcsolatban viszont Gadi Ejzenkottal, az Izraeli Hadsereg főparancsnokával megegyező a véleményem, aki a múlt héten szintén kifejezte egyet nem értését a kialakult gyakorlattal, miszerint válogatás nélkül minden merénylőt agyonlőnek.
    Kettős a mérce? Ezzel mélyen egyetértek!
    Épp e kettős mérce okán tartom fontosnak, hogy Izraelt a demokráciákra szabott mércék szerint ítéljék meg, és ne sorolják a diktatórikus rendszerek közé.

  4. Azért van különbség, ha az ember általánosságban beszél, vagy a tények kerülnek terítékre. Késsel, ollóval már öltek meg izraelieket kiskorú palesztinok. Én is úgy gondolom, mint minden józan ember, hogy csak akkor kell lőni, ha nincs más lehetőség, kiút. Azt is gondolom, hogy ha az emberre késsel támadnak, nem igen van ideje felmérni, kiskorú, vagy nagykorú a támadója, csak megsebesíteni akarja, vagy azért indult el otthonról, hogy zsidót öljön. ,

Hozzászólás