A milliomos élete sem fenékig tejfel. Azt hinnénk, hogy igen, de nem. Izraelben sincs ez másképp. Egy ilyen fenékig sem tejfel milliomos betévedt a Ferrari gépkocsikat árusító autókereskedésbe.
Nem először járt ott, már van egy Ferrarija. Különben sem vásárolni jött, csupán körülnézni. Szerette szép kocsikon legeltetni a szemét, de nem tartotta kizártnak, hogy újabb paripával bővíti istállóját.
Két autócsoda várta a kiállító teremben. Egy 488-as GTB, amely 2,5 millió sékelbe kerül. Kicsit talán drága, de 3900 köbcentis V8-as motor zakatol benne, amely 670 lóerős. Ha nekilódul, a száz kilométert három másodperc alatt éri el, végsebessége 325 kilométer. Az özönvíz jóval utána jön.
A másik Ferrari, az F12-es picit jobb paraméterrel rendelkezett. V12-es motor, amely 6300 köbcentis. 740 lóerő tombol motorházának fedele alatt. Az első száz kilométert három, a másodikat 8,5 másodperc alatt nyeli el, végsebessége 350 kilométer. Ára hárommillió.
Üzletemberünk tanácstalanul állt. Már eldöntötte, vásárol, amin nem lehet csodálkozni. Mi is így tennénk, ha a Ferrarik előttünk fednék fel bájaikat, és direkt erre a célra öt és félmillió csörgedezne a zsebünkben.
A döntést, hogy melyik autót válassza, még egy váratlan fordulat nehezítette. Mondhatni, szinte az elviselhetetlenségig: az egyik autó fekete színben toporzékolt, a másik fehérben.
Egy fekete és egy fehér Ferrari! Ember legyen a talpán, aki képes választani közülük. Hát még egy tel-avivi milliomos. Neki sem sikerült. Toporgott egy darabig, osztott, szorzott, végül döntött. Megvette mind a kettőt.
Tudta, a kosztpénz fogja megsínyleni, de nem érdekelte, most az egyszer főjön az asszony feje.
