Nem könyvből tanultam…

1
Daniel Hoffmann/ujkelet.live

szerző: Gideon Peer

Mindenkinek – már akinek – megvan a maga cionizmusa. Nem feltétlen ugyanaz, egyforma mindenkié, nem is kell, hogy az legyen. Herzl Tivadar lefektette az alapokat, mi meg felhúzzuk rá saját épületeinket.

Az én cionizmusom – egyike a soknak – a következőképpen alakult.

Már a születésem is meghatározó jellegű volt. 1943-ban Magyarországon születni bátor lépésnek számított, rá is mentem majdnem. A zsidó szülők, nagyszülők nem jelentettek belépőt a jobb társaságba, máshova igen, de hát ismerjük a történelmet.

Az óhazában eltöltött 27 év sem tudott meggyőzni arról – nem történt ez irányban semmiféle szembeszökő igyekezet sem pártunk és kormányunk, sem az utca egyszerű embere részéről – hogy azt higgyem, a történtek után is ott a helyem, ahol születtem, és – némi szerencsével – felnőttem. Ellenkezőleg, már hét éves koromban – öt évvel a háború után – „pajtásaim” zsidózva kergettek az utcán. Honnan, kitől tanulhatták?…

27 év után úgy gondoltam, gondoltuk, hogy egyetlen ország adhatja meg az összes, addig feltett kérdésünkre a választ, egyetlen ország nyújt reményt a zsidó embernek, Izrael. Disszidáltunk, mert akkoriban az volt a trend.

Ha azt mondanám, könnyű volt a kezdet és a folytatás, messze nem mondanék igazat. Nem volt könnyű, de sok minden más sem könnyű az életben. Gyereket felnevelni sem egyszerű. Mondhatnék még idevágó példákat, de nem is az volt a feltétel, hogy könnyű legyen. Hanem, hogy a saját országunkban élhessünk, és – horribile dictu – ott neveljük fel leendő gyermekeinket. Szabadon, ahol a zsidó szó kiejtésekor nem kell lehalkítani a hangunkat, ahol minden szempontból elsőrangú polgárok lehetünk.

Izraeliként – mert ugye ez is hozzátartozik napjaink cionizmusához – két háborúban vettem részt, a Jom Kipuriban és a libanoniban. Aztán még 20 év tartalékos szolgálat, minden évben egy hónap, 48 éves koromig. Sok minden érdekes történik olyankor az emberrel, van miről mesélni, dicsekedni is. A magam részéről szívesen lemondtam volna a lehetőségről, de azért becsületesen végig csináltam az egészet. Főtörzsőrmester a katonai rangom, igaz, nem tábornok, de mit csinálna egy hadsereg főtörzsőrmesterek nélkül?

Mindhárom lányom – itt születtek – bevonult. Eszükbe sem jutott, hogy másképp is lehet. Nekik is kijutott a tartalékos szolgálatból, a legkisebb még „felnőttként” is szolgált a légierőnél, felcseri minőségben.

Azt nem tudnám megmondani, hogy ezekben az években mennyi aggódást éltünk meg, talán elég legyen annyi, hogy nem volt könnyű. Sok időt töltöttünk a rádió mellett, megrebbentünk minden zajra, de hát nem akarok nyitott ajtókat döngetni, mi, izraeliek valamennyien átéltük ezeket a perceket, órákat, napokat, heteket, éveket.

A hét unokám közül a legnagyobb 15 éves, lassan katona lesz ő is, aztán egymás után a többiek, most az ő szülein, az én lányaimon a sor – és persze rajtam is – hogy mire katonának mennek, aggódjunk értük. Csak remélni merem, hogy minden rendben lesz.

A 45 évet végigdolgoztam, még úgy is lehetne mondani, építettem az országot. Szinte első naptól írok az Új Keletben is, együtt dolgoztam a nagy öregekkel, együtt szívtam velük a levegőt, amely – bizony – át volt itatva cionizmussal. Mondjuk úgy, a cionizmust nem könyvből kellett tanulmányoznom.

Cikkeim – több száz, vagy több ezer – nagy része mindenféle hibát, visszásságot pécézett ki, állított pellengérre. Apró bosszúságokon háborogtam, és fogok még továbbra is háborogni. Egy okból: azt szeretném, hogy ez az ország, Izrael, minél szebb, minél elfogadhatóbb, minél élhetőbb legyen.

Felépítettünk egy csodálatos országot, itt-ott némi szépséghibával, de nem rontottunk el semmit. Ellenkezőleg, megmutattuk, mire képes a zsidó ember a saját országában.

1 komment

  1. Hát nekem ez a sallangmentes, ám tényszerű és kronológiai felsorolás sokat mond arról a rövidsége és tömörsége ellenére is, hogy mi a lényege az aliyázásnak és utána az érzelmi-fizikai beilleszkedésnek. Akkor is, ha ma sok minden másképp van a világban és benne Európában, sok más tényező is szerepet játszik a kivándorlásban, helyesbítek a vissza és -hazatérésben.
    Shalom Israel!

Hozzászólás