Gantz: háborút csak világos és reális stratégiai iránytűvel lehet megnyerni

ujkeletlive

Az október hetedikei mészárlások és azt követően elkezdődött háborúra való tekintettel, és kizárólag a szűkkörű hadikabinetben való együttműködés érdekében, a kormányba az ellenzék soraiból átülő Beni Gantz szombat esti ultimátuma nem érte váratlanul az érintetteket.

Az október hetedikei mészárlások után megváltozott biztonsági helyzetre való tekintettel a háborús erőfeszítések megtárgyalása elsősorban a hadikabinet hatásköre, az előzőleg meghozott döntésekhez azonban a politikai kabinet jóváhagyása is szükséges. A kialakult ellentétek mérséklése a miniszterelnök végső döntésétől függene, melynek hiánya vagyis az egyértelműen meghatározott stratégia és direktívák nélkül a hadsereg a bizonytalanság látszatát keltheti.

Diplomáciai vonalon a Biden-adminisztráció elhidegülése, illetve a nemzetközi közvélemény kiéleződött antiszemita és Izrael-ellenes hangulata közepette, a végtelenségig nyúló háború és a veszteségek nyomasztó hangulata jellemzi a közhangulatot. A Szimchát Tóra-i mészárlások során brutálisan meggyilkolt áldozatok feldolgozatlan traumája, az északi százezres kitelepített közösségek, és a gázai övezethez közeli régiókba újfent visszatérő rakétázás mellett a Hamász által fogvatartott több mint száz túsz kiszabadításáért harcoló hozzátartozók és támogatók számára a remény szeretteik viszontlátására napról napra halványul.

A politikai bizonytalanság hónapok óta húzódó feszültsége nyomán tetőző végső szakítás előtt Gantz szombat esti beszédében arra szólította fel Binjámin Netanjahu miniszterelnököt, hogy a kabinet június 8-ig hagyja jóvá a gázai háború stratégiáját, ellenkező esetben frakciója kilép a kormányból. Netanjahu volt vezérkari főnöke és védelmi miniszterének bejelentése Joáv Gallant (Likud) jelenlegi védelmi miniszter néhány nappal korábbi erős hangvételű, hasonló jellegű kritikáját követően, illetve a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsadója, Jake Sullivan Szaúd-Arábiát és Izraelt érintő, folyamatban lévő közel – keleti útja közepette történt.

Összességében, Gantz beszéde tükrözi a hadi és politikai biztonsági kabineten belül kialakult megosztottságot, emellett a három hetes ultimátum a rafahi offenzíva végső kifutását jelzi.

Gallant – a határozatlanság lényegében döntés, ami rossz lehetőségeket von maga után és aláássa katonai eredményeinket

Gallant korábbi éles kritikáját követően, a volt vezérkari főnök arra figyelmeztetett, hogy egy szélsőséges kisebbség vette át a döntéshozatalt, „és falhoz vezeti Izraelt,” arra utalva, hogy az elmúlt hónapokban a Hamász által vezetett október 7-i mészárlás kiváltotta háború az izraeli vezetők némelyikének gyávasága miatt sodródott le a helyes útról.

„Miközben az izraeli katonák hihetetlen bátorságról tesznek tanúbizonyságot a fronton, néhányan azok közül, akik harcba küldték őket, gyávasággal és a felelősségvállalás hiányával cselekszenek,” – tette hozzá, utalva a miniszterelnök radikális politikai szövetségeseire, majd megjegyezve azt is, hogy Netanjahut személyes és politikai megfontolások vezérlik, nem pedig az ország nemzetbiztonsági érdekei.

Megoldásként, a kabinet által kidolgozott olyan hat lépcsős stratégia kidolgozását vetette fel, amely a Hamász által fogva tartott túszok szabadon bocsátását helyezi előtérbe, és csak ezt követően összpontosít a Hamász gázai uralmának megdöntésére, az alábbi prioritások szerint:

• hazahozni a túszokat
• megdönteni a Hamász uralmát, demilitarizálni a Gázai övezetet és megszerezni az izraeli biztonsági ellenőrzést Gáza felett
• az izraeli biztonsági ellenőrzés mellett létrehozni egy nemzetközi civil kormányzási mechanizmust az övezetben, amerikai, európai, arab és palesztin elemeket is beleértve – ami egy olyan jövőbeli alternatíva alapjául is szolgál majd, amely nem foglalja magában a Hamászt és [Mahmúd] Abbászt
• az északi lakosok szeptember 1-jéig térjenek vissza otthonaikba, és rehabilitálják a Gázával szomszédos, a Hamász által október 7-én célba vett nyugati Negevet
• a Szaúd-Arábiával való normalizáció előmozdítása egy olyan átfogó folyamat részeként, amely a szabad világgal és a Nyugattal való szövetség létrehozására irányul Irán és szövetségesei ellen
• olyan [katonai/nemzeti] szolgálati keret elfogadása, amelynek értelmében minden izraeli szolgálja az államot és hozzájárul a nemzeti erőfeszítésekhez.

Miközben kizárta, hogy semmilyen külső hatalom – legyen az baráti vagy ellenséges, ránk kényszerítsen egy palesztin államot, Gantz továbbá leszögezte, egy háborút csak világos és reális stratégiai iránytűvel lehet megnyerni, hangsúlyozva azt is, hogy

„Egy kis kisebbség átvette az izraeli hajó hídját, és egy sziklafal felé hajózik. Sorsdöntő döntéseket nem hoztak. A győzelem garantálásához szükséges vezetői cselekedetek nem történtek meg. Változásra van szükség itt és most.”

Emellett, Gantz  hangsúlyozta, a döntés  Izrael jövőjét illetően Netanjahu kezében van, és arra figyelmeztetett, hogy egy hosszú és kemény egzisztenciális háború elkerülése érdekében lépéseket kell tenni – még keményebbet, mint amilyet eddig ismertünk.

„Elérkezett az igazság pillanata, a döntés órája. Az egy évtizeddel ezelőtti Netanjahu megtette volna,” – hangsúlyozta, majd azt ígérte, hogy amennyiben „a nemzeti érdekeket választja a személyesek helyett, Herzl, Ben-Gurion, Begin és Rabin nyomdokain haladva,” pártja, a Nemzeti Egység partnere lesz továbbra is a miniszterelnöknek.

Ellenkező esetben, amennyiben a miniszterelnök a fanatikusok útját választja, és ilymódon „az egész államot a szakadékba vezetik, kénytelenek leszünk kilépni a kormányból. A néphez fordulunk, és olyan kormányt alakítunk, amely elnyeri az emberek bizalmát,” – mondta végezetül Gantz, akinek pártja az elmúlt hónapokban a közvélemény kutatások szerint a legtöbb mandátumra lenne jogosult előrehozott választások estén.

Gallant erős kritikájához hasonlóan, Gantz beszéde az említett koalíciós partenerek, borítékolható ellenkezését vonta maga után. A miniszterelnök hivatala révén üzent, hangsúlyozva, miszerint Gantz ultimátuma Izrael vereségét, a túszok többségének cserbenhagyását, a Hamász túlélését Gázában és egy palesztin állam megalakulását jelenti. Netanjahu ugyanakkor nyilatkozatában először tette hivatalosan is világossá, hogy elutasítja azon szaúdi követelést, miszerint a normalizációs megállapodásért cserébe visszafordíthatatlan és időhöz kötött kötelezettségvállalást vállaljon a palesztin állam felé vezető útra.

„Gantz végig akarja-e vinni a rafahi hadműveletet, és ha igen, miért fenyegetőzik az egységkormány megbuktatásával a hadsereg művelete alatt? Ellenzi a Palesztin Hatóság uralmát Gázában, még akkor is, ha Mahmúd Abbász nem vesz részt benne Támogatná-e a palesztin államot a Szaúd-Arábiával való normalizációs folyamat részeként? Netanjahu miniszterelnök eltökélt a Hamász-zászlóaljak felszámolásában. Ellenzi, hogy a Palesztin Hatóságot bevezessék a Gázai övezetbe, és létrehozzanak egy olyan palesztin államot, amely elkerülhetetlenül terrorállam lesz,” – áll a miniszterelnök hivatala közleményében, hozzátéve

„Netanjahu úgy véli, hogy az egységkormány kulcsfontosságú a háborús célok eléréséhez, és elvárja, hogy Gantz világossá tegye a nyilvánosság előtt álláspontját ezekben a kérdésekben.”

A miniszterelnök kérésére Gantz hivatala gyorsan válaszolt, mondván „ha a miniszterelnök hallgatott volna Gantzra, már hónapokkal ezelőtt bevonultunk volna Rafahba, és befejeztük volna a küldetést. Be kell fejeznünk, és meg kell teremtenünk az ehhez szükséges feltételeket.” Továbbá, Gantz szerint nem a Palesztin Hatóságnak kellene Gázát irányítania, hanem más palesztinoknak, az arab államok és az USA támogatásával. Netanjahu azon kérdésére válaszolva, miszerint támogatná-e egy palesztin állam létrehozását a szaúdiakkal kötendő normalizációs megállapodás részeként, Gantz megjegyezte, hogy nem ez a szaúdi követelés, és nem áll szándékában támogatni egy ilyen államot, de emlékeztetett arra, hogy Netanjahu maga is hangot adott korábban egy palesztin állam vagy legalábbis egy hasonló szuverenitás támogatásának. Végezetül, amennyiben Netanjahu értékeli az egységkormányt, Gantz hivatala szerint meg kell hoznia a szükséges döntéseket, „és nem szabad húznia az időt a kormányában lévő szélsőségesektől való félelem miatt.”

A Nemzeti Egység frakció kormányból való esetleges kilépése esetén még nagyobb politikai hatalomhoz jutó Itamar Ben-Gvir nemzetbiztonsági és Becalel Szmotrich pénzügyminiszter elítélte Gantz beszédét, és háború további folytatására szólították fel a miniszterelnököt.