szerző: Sáfrán István Dúl-fúl az öreg. Csapkod. Még a teáját is hagyja kihűlni. Meg persze az enyémet is. Tudniillik afféle hallgatólagos a megegyezés közöttünk, miszerint az első korty mindig az övé. Megízleli, bólint, jelezvén, megfelel kifinomult ízlésének – akkortól én is megkezdhetem a forró nedű óvatos hörpölését. De most nem! Kitölti mindkettőnk porcióját, viszont nem nyúl a csésze után, hanem tőle meg nem szokott ritmusban … Kohn bácsi és a kóklerek részletei…