szerző: Sáfrán István Csapkod. Semmi sem jó neki ma. A teafű morzsás, a kumkum lassan melegíti a vizet, a cukorpótló szukrazit porlad – nem lehet a kedvére tenni. Ilyenkor jobb csöndben kivárni, amíg helyre billen a világ rendje. Ma azonban valahogyan nem akaródzik. Szótlanul teázunk, aztán hogy a magunk szokott szertartása szerint a csap alá tesszük a mosatlant, kikísér a kapuig. Ott buggyan ki belőle … Kohn bácsi és a piros csengő részletei…