Jónás Tamás: visz, lát csalódások, csendesek. mint urak előtt a szégyen. nem tudja meg senki sem, ha már félreértem. rejtekezik a mecénásod, nem ismered az arcát, szorongatod a szégyened, mint árva gyerek a szajhát. egy koppanásnyi évszakot még rendelsz a reménynek. szádban a fogak csillagok, lassanként kiégnek. még emlékszel az ölelésre, fiadra, szeretődre. félted a tengert, mintha már a partokra vetődne. varrása mentén felszakad bőröd … Még emlékszel az ölelésre…TuBeáv, Jon Tom részletei…